Köröttünk vannak ezek a nóták, nem védekezhetünk ellenük, a levegővel szívjuk magunkba. Úgy vesznek körül bennünket, mint valami monda, mint valami hitrege, mint valami vallásos áhítat, amely hatalmasabb nálunk. Ilyesmin nem uralkodhatunk értelmünkkel. Hiába tudjuk, hogy a zene néha gyarló, és a szöveg még gyarlóbb, mind a kettőt tartalmassá teszi a hagyomány kegyelete. Annyi élet itatja át őket, annyi elfajzott fájdalom és vidámság, annyi semmivé párolgott keserűség és féktelenség…
A fenti sorokat Kosztolányi Dezső vetette papírra; arról írt, miért érez mély vonzódást a magyar nóta és a cigányzene irányába. Ezek a zenészek egykor szinte elengedhetetlen szereplői voltak a kávéházi kultúrának.
Már II. Lajos udvarában zenéltek
Az első cigány csoportok a 15. század folyamán érkeztek Magyarországra, már ekkor megtalálhatóak voltak közöttük azok, akik zenéléssel foglalkoztak. Ők nemegyszer a legmagasabb körökben léptek fel. Egy oklevél arról ír, hogy Hippolit esztergomi érsek udvarában lanton játszó cigányzenészek léptek fel, II. Lajos számadónaplójában pedig külön tétel található erre. Török források szerint a hazánk területét elfoglaló oszmánokat is szórakoztatták cigány muzsikusok. A cigányság valamilyen értelemben vett „társadalmon kívüli” léte előny volt a középkori–kora újkori értelemben vett szórakoztatóiparban, hiszen szabadabban gyakorolhatták a kor felfogásában időnként az „erkölcstelenséggel” párosított hivatásokat.
A török kor után szintén sok forrás utal cigányzenészekre. Köztük az egyik leghíresebb Czinka Panna, aki sokszor játszott asztali zenét földesuraknak, de a Csáky családról is tudjuk, hogy gyakran felléptek roma származású művészek az udvarukban. Sőt, I. Ferenc koronázásán is cigányzenészek szolgáltatták a zenét. Később a szabadságharc alatt sok cigány muzsikus csatlakozott a honvédekhez, itt is zenéléssel támogatták a harci morált. Külön egyenruhájuk volt, a mai cigányzenészek által hagyományosan viselt aranysujtással díszített piros mellény ebből alakult ki. (Az anekdota szerint a speciális egyenruha lecserélését ők maguk kérvényezték, mivel az ellenség tisztnek nézte és előszeretettel célozta őket.)
A magyar nóta és a kávéházi zene a polgárosulás hozadéka
A mai értelemben használt cigányzene kialakulása a 19. századi társadalmi folyamatokhoz köthető. Kodály Zoltán is azt írja, hogy a magyar nóta, a cigányzene – tudományosabban kifejezve a népies műzene – a polgárosuló magyar társadalom zenéje, a polgári felemelkedés kulturális hozadéka.
A 19. századtól sorra nyíltak a polgári miliőt árasztó kávéházak, fogadók, amelyek üzleti megbeszélések, kulturális-társadalmi diskurzusok színhelyéül is szolgáltak.
1910-ben 55 kávéházat tartottak számon Budapesten, ezek nem foglalták magukba a szállodák éttermeit. Elsők között megnyílt a híres Vadászkürt vendéglő, az Angol Királynő Fogadó.
Pesten kialakult a híres kávéházi kultúra, amely a kezdetektől szorosan összefonódott a cigányzenészek alakjaival. A kezdetben főúri kastélyokban és szalonokban zenélő muzsikusok fokozatosan átkerültek a kávéházakba. Itt csendült fel a bukott szabadságharc után a vigasztaló cigánymuzsika, amelyet Vörösmarty és Arany János is versbe foglalt, de a boldog békeidőkben, majd a két világháború között is megmaradt a hegedű- és cimbalomszó, mint a kávéház elengedhetetlen tartozéka. A mai ismert cigányzenekari felállás a 18. századhoz köthető, Czinka Panna bandájához. Két hegedűsből, egy bőgősből és egy cimbalmosból áll, ez bővíthető lehetőség tetszés szerint. A dalok, a zene forrása a magyar népzene volt, illetve a korabeli szalonzene. A játékot az állandó improvizáció jellemezte, a zenészek sokszor egy asztalnak játszottak, az ő igényeikhez igazították a muzsikát.
A klasszikus magyar nóta megalkotása a 20. század elejére datálható, a műfaj megalkotója Dankó Pista volt. Zerkovitz Béla, az egyik legismertebb dalszerző munkásságához köthetőek olyan máig játszott dalok, mint A füredi Anna-bálon, Egyiknek sikerült és Tanulj meg, fiacskám, komédiázni. A vesztes első világháború után pedig új témaként jelent meg a katonaromantika és a revíziós dalok.
A fénykor a dualizmus időszakától a 20-as évekig tartott
A dualizmussal kezdődő fénykorról mindenki tudja, aki egyszer is vett kezébe Móricz- vagy Mikszáth-regényt, hogy a kávéházi életnek, általában a társas összejöveteleknek és a dzsentriéletmódnak szerves tartozéka volt a cigányzene.
Ez kísérte a „magyar urak” sírva vigadását, „duhajkodásait”, női cipőkből való pezsgőivászatait.
A műfaj népszerűségét és presztízsét tengernyi dolog jelzi, például az 1893-ban indult Telefonhírmondó is kávéházban rögzített cigányzenével szórakoztatta hallgatóit. Az 1908-ban megalakult Első Magyar Hanglemezgyár pedig Czinka Panna arcképét választotta reklámképének, de neves cigányzenészek feltűntek a különböző képes levelezőlapokon is.
A fénykorból tudjuk, hogy az alapvetően romungro (leginkább asszimilálódott, magyarul beszélő roma csoport) származású zenészek sok esetben kifejezetten vagyonosnak számítottak, illetve nem tömbszerűen, a többségi társadalomtól elkülönülve éltek. Egy 1909-es összeírás külön említi, hogy nagyon sok (pontos számot nem mond) cigányprímás rendelkezik saját házzal Pesten. Berkes Bélának Kispesten volt egy gyönyörű, angolparkkal körbevett villája, az Ötvös utca 35. szám alatt található bérház pedig Munczu Lajos tulajdona volt. A gazdaságilag is megerősödő társadalmi réteg önszerveződő képességét jelzi, hogy 1908-ban saját újságot indítottak Cigányzenészek Lapja néven. 1911-ben pedig megalakult a Cigányzenész Otthon, a szervezet zenészeket közvetített szállodákba és éttermekbe.
A kor neves muzsikusaihoz olyan történetek kapcsolódtak, mint az 1910-es év azon május éjszakája, amikor a Halley-üstökös elhaladt Magyarország felett. Sokan úgy hitték, az égi jelenség a világvégét hozza el, egy csoportjuk a Gellért-hegyen várta az Apokalipszist cigányzene kíséretében. Egy másik alkalommal Petris Pali prímásért detektívek érkeztek, és autón vitték el a Nemzeti Kaszinóhoz. Itt derült ki, hogy a Magyarországra látogató Dollfuss osztrák kancellárnak és Gömbös Gyulának kell játszania. A repertoárban felcsendült a magyar miniszterelnök kedvenc nótája, az Én vagyok a falu rossza is.
A kor gondolkodásában sztereotipikusan megalkotott cigányzenész karakterének egyik eleme volt a szenvedélyes muzsikus képe, aki vonzza magához a nőket (sok esetben a társadalmi rangban jóval felette álló asszonyokat). Erre erősítettek rá az olyan, a kor morálja szerint botrányos események, mint Chimay hercegné és Rigó Jancsi házassága, vagy Nyáry Rudi prímás és Festetics Irma Georgina szerelme. Utóbbi esetben az idős Festetics gróf pénzt is ajánlott a zenésznek, ha nem veszi feleségül a lányát, de győztek az érzelmek, a két fiatal egybekelt. Krúdy pedig úgy emlékezett meg Kóczé Antal prímásról, hogy „ha ezerszer annyi ragyája lett volna, mint amennyi volt, mindegyikre jutott volna lelkesült, önfeledkezett asszonyi csók”.
Jávor Pál eljátszotta Dankó Pistát, de a jazz kezdte kiszorítani a cigányzenét
A rádió, majd a harmincas évektől a film szintén megtalálta a maga számára a műfajt: 1940-ben két mozi is készült, amelyben központi szerepet kapott a cigányzene: a Dankó Pista és a Bercsényi huszárok. Az előbbi főszereplője, a kor szupersztárja, Jávor Pál annyira szerette ezt a zenét, hogy egyik utolsó kívánságaként 1959-ben cigány muzsikusokat kért a kórházi ágyához.
A húszas években megjelent jazz „személyében” komoly kihívója akadt a népies műzenének. A Debreczeni Újság 1926-ban cikket közölt Nem kell a magyar nóta a budapesti magyaroknak címmel. Ebben a következő olvasható:
A háború után valahogy elferdült, azaz elferdítették az ízlést. Csinnadratta, dob, cintányér, lehetetlen hangú kürtök bábeli zűrzavarában mulatnak és lejtenek förtelmesen ízléstelen táncokat a füstös levegőben tobzódók. Hova lett a magyar nóta, a diszkrét táncok varázsa?… Követeljük vissza a magyar nótát!
A jazz-zenekarok a hagyományos nóta művelői közül sokakat tettek munkanélkülivé, a Magyarság újság ennek hatására 1927-ben felhívást tett közzé a cigánymuzsika védelmében a „nemzetietlennek” titulált jazz-zel szemben, és felszólította az olvasókat, hogy bojkottálják azokat a kávéházakat, ahol „négermuzsika” szól.
A 2. világháború utáni megnyíló új korszak kifejezetten ellenségesen tekintett a cigány muzsikusokra: az úri osztály kiszolgálóit látta bennük, az egész műfajt ítélték politikailag károsnak. (Bár azért pont 1952-ben alakult meg a tehetséges gyerekeket patronáló Rajkó zenekar.) De a magyar nóta és a vendéglátóipari zenélés nem halt ki, hanem a Kádár-korszakban valamiféle turistalátványossággá vált. De korai temetni a műfajt. A 21. század hajnalán alakult Budapest Bár projekt a klasszikus kávéházi cigányzene újjáélesztését tűzte ki célul. Az ötletgazda Farkas Róbert, a Besh o droM együttes zenésze volt, és olyan népszerű előadókat nyert meg az ügynek, mint Lovasi András, Szalóki Ágnes, Kiss Tibor vagy Tóth Vera.
Források:
- Nyerges Etika: „Húzd rá cigány, te örök, te áldott…” – A kávéházi cigányzene története, Személyes történelem, Budapest, 2020
- Cigányzenészek mozgalma a boldog békeidők Magyarországon, szerk: Hajnáczky Tamás, Gondolat kiadó, Budapest, 2020
- Feltámadt a cigányzene, 24.hu
(Borítókép: Bojár Sándor – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
