Közelebb, mint gondolnád
Nagykovácsi, ami a Budai-hegység legmagasabb hegyei, a Kutya-hegy, a Nagy-Kopasz és a Nagy-Szénás közötti völgyben található, igazán nincs messze Budapesttől, így a megközelítése is egyszerű. A legegyszerűbb természetesen autóval menni, majd leparkolni valahol a kifejezetten szép és hangulatos egykori sváb nagyközség – ahol 1848 és 1969 között komoly bányászati tevékenység folyt – főutcáját jelentő Kossuth utcában. Busszal pedig, a 63-as járattal, Hűvösvölgy irányából érkezhetünk.
Érdemes úgy tervezni, hogy a túra előtt vagy után szétnézzünk kicsit a településen, legalábbis a központjában. Talán azért ajánlott inkább a természetjárás után, mert éhesek és szomjasok leszünk – még úgy is, ha viszünk magunkkal például szendvicset, almát, vizet és teát az útra –, Nagykovácsi pedig több szemrevaló gasztrohelyet is kínál, a kávézótól a kerthelyiségen át a bisztróig.
A 16 km-es Nagykovácsi körtúra a település környéki magas hegyeket járja végig, úgyhogy érdemes lélekben készülni arra, hogy lesz pár keményebb felfelé menet is, de ez ne szegje senki kedvét! Ennyi kardióra mindenkinek szüksége van, a csúcsokon pedig kivétel nélkül mellbevágóan csodás panoráma várja az embert, így, miközben lihegve kipiheni a mászást, a természet szépségében gyönyörködhet. Bár a túraoldalak 5-5 és fél órára lövik be a Nagykovácsi körtúrát, érdemes azért többel számolni, inkább 6-6 és fél órával, hiszen nem rohanunk.
Hegyek, völgyek, hegygerincek
Az első állomás a Nagy-Szénás, ami közvetlenül a település mellett magasodik, egy rövid sétával nemcsak elhagyjuk Nagykovácsit, de meg is érkezünk a hegy tetejére. Ez a kaptató még kismiska a későbbiekhez képest. Itt még viszonylag sok kirándulóval találkozni, elvégre az egyik legkedveltebb csúcs a Budai-hegységben, nem beszélve arról, hogy több túraútvonal is keresztülhalad a területen. Itt kapjuk az első szép kilátást, amit akár a fűbe, akár az ott álló panorámapadra telepedve is alaposan kiélvezhetünk.
A március 1-jére időzített első tavaszi kirándulásunk során ugyan a fák nagy része még kopasz volt – ha volt is egyik-másikon levél, az még tavalyról megmaradt száraz levél volt –, a földet viszont több helyen is sűrű hóvirágszőnyeg borította, ami egyértelmű jele annak, hogy a télnek végérvényesen vége, és a helyébe lépett a tavasz. Bár a hóvirág egyértelműen uralja még a terepet, de már más, kora tavaszi virágok is éledezni kezdtek. A levegő pedig a frissesség, a lassan, de biztosan újjáéledő természet illatával telt meg.
Ha a térképen megnézzük a túraútvonalat, akkor egy fektetett nyolcas a formája. A Nagy-Szénásig és még azt követően is a piros jelzés mentén kell haladni, majd a méltán népszerű hegycsúcson a színünk mellé egy másik csatlakozik, az Országos Kéktúra kékje; innentől már ezt követjük. Fontos megjegyezni azt, ami a teljes túrára áll, hogy a jelzések nem mindig fák oldalára festve vagy táblákon láthatók, hanem – különösen a csúcsok közelében – földön heverő köveken is.
A táj változatos: hol sűrű erdős, hol fás-bokros-ligetes vidéken, hol tisztáson, hol pedig kopasz hegytetőn haladunk, de az is lehet a különbségtétel alapja, hogy van, ahol sziklásabb a talaj, máshol viszont egy tenyérnyi méretű követ sem látni. Ugyanígy hol lefelé haladunk, hol pedig felfelé, néha pedig viszonylag vízszintes terepen, például hegygerincen hatolunk előre. A Nagy-Szénás utáni következő csúcs a Kutya-hegyé, mely a Nagy-Kopasz mellett a Budai-hegység legmagasabb pontja. Több kilátópontról is körbenézhetünk. Innen továbbindulva rövidesen egy erdő- és vadvédelmi kerítéshez érünk, melyen átlépve már a sárga jelzést követjük egy éles jobb kanyar után.
Tovább a sárga úton
Egy darabig egy erdészeti úton haladunk tovább, majd egy Y alakú elágazásnál a jobb oldalin folytatjuk az utunkat, és így jutunk el a közelben elterülő három község, Nagykovácsi, Budajenő és Perbál határát jelző kőtömbhöz. Innen a Meszes-hegyre haladunk tovább, melynek tetején éppúgy egy méretes kereszt áll, mint a Nagy-Szénáson. Bár előtte még a Zajnát-hegy tetejére is felmászunk, hogy onnan is körbenézhessünk.
Az ember azt gondolná a Zajnát után, hogy innen már csak lefelé vezet az út, és már kellőképpen kimászta magát, de a legmeredekebb ösvény, egyben a legcsodásabb panoráma még csak ezt követően jön. Bár előtte még megismerkedünk egy 1909 óta az erdőben álló Mária-szoborral és a felállításának sztorijával. Történt, hogy egy perbáli kéménymester hazafelé tartott Nagykovácsiból az erdőn keresztül, amikor is egy feldühödött vaddisznó megtámadta. A rémült mesterember felmászott egy fára, és ott bekkelte ki a támadást. Amikor az állat odébbállt, a férfi lemászott a fáról és hazasietett. Később visszatért és hálából a most itt ott álló Mária-szobrot emelte.
A Meszes-hegyre a már nevével is figyelmeztető Meredek ösvényen keresztül jutunk fel. Ekkorra persze már túl vagyunk pár csúcstámadáson, ráadásul az ösvény tényleg elég meredek, és a meszes talaj sincs a segítségünkre. Felérni a Meszes-hegy tetejére már-már felér egy újjászületéssel, de
a fáradtságot és erőnk elfogytát az elénk táruló látvány egy pillanat alatt elfeledteti.
További megerőltetések már nem várnak ránk a körtúrán, mindössze egy lefelé vezető erdei levezetőszakasz, melynek végén ismét Nagykovácsiban találjuk magunkat. Higgyétek el, utunk végén, a hangulatos településen érdemes még beülni valahova, különösen jól fog esni minden korty és minden falat.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
