Apaságról, nem csak apáknak
Az yes! gallery Apa azért... című kiállítását hárman találták ki és szervezték meg: egy műgyűjtő, Szluka Balázs, egy képzőművész, Bánki Ákos festő, aki maga is apa, és a kiállításon is látható az ide készült munkája, valamint egy kurátor, Sipos Tünde. Ő az elmúlt években a legtöbbet a szülőség és a művészet kapcsolatával foglalkozott, több olyan kiállítás életre hívásában vett részt, ami az anyaság és az alkotás kérdését járja körbe. Ezért is kezdte érdekelni az apaság, meg azért is, mert a képzőművészet eddig hanyagolta a témát: nem ismerünk egyetlen olyan képet sem, még a legnagyobbaktól sem, ami az apaságról szól, szemben az anyasággal.
A kiállítás szervezői arra voltak kíváncsiak, azok az aktív képzőművész férfiak (a fiataloktól az idősekig), akik apák is, hogyan érzékelik a saját kis világuk változását az apaság hatására, milyen széles érzelmi spektrumot járnak be általa. Boldogság és traumák, bizonytalanság és kiteljesedés, személyes és társadalmi dilemmák, generációs minták és újrarendeződő családi szerepek. Ezek a kiállítás összesen 14 képének körbejárt témái. Az alkotók pedig: Bakó Tamás, Bánki Ákos, feLugossy László, Gáspár György, Gyenis Tibor, Halász András, Kis Róka Csaba, Kiss Tibor, Menyhárt Tamás Menyus, Pinczehelyi Sándor, Somody Péter, Szentgróti Dávid, Tombor Zoltán és Weiler Péter.
Apa is csak egy van!
Mint a nevekből már kiolvasható: a kiállítás sokszínű, ráadásul ez nemcsak a megvalósítás mikéntje miatt, hanem szó szerint is igaz. Amikor belépsz a galériába és még mielőtt ránéznél a képek bármelyikére is, már érzékeled, hogy az alkotásokról, legalábbis a nagy részükről sugároznak a színek. Aztán amikor szemlélni kezded a képeket, és mind elindít benned egy erős gondolatsort, és csak állsz előttük szótlanul elmerülve, rájössz, hogy a kapott művészi válaszok egyenként is nagyon mások.
Nincs két egyforma vagy akár hasonló válasz
és megoldás. Ez talán igazolja a feltevést, hogy az apaság is legalább olyan sűrű és élményekkel teli, fontos érzelmi-lelki kapcsolódás, mint az anyaság, csak kevésbé feldolgozott, kevésbé van az érdeklődés és a figyelem középpontjában. Másodlagos kérdés.
Ha alaposan, több dimenzióban vizsgáljuk meg az apaság kérdését, azt látjuk, hogy a történelemtől kezdve a művészeteken át a hétköznapi életig általában
az apák jelentették a családban a hiányzó alkotóelemet, a sötét foltot,
az ismeretlent. Az apa volt mindig a megbízhatatlan, a felelősséget még csak hírből sem ismerő és a csak magával törődő, önző kókler, szélhámos, simlis alak. Az apák haltak meg előbb, ők estek el tömegével a háborúkban. Ők léptek le a váláskor. Nekik lett új családjuk. Volt, aki magától tűnt el, és volt, aki nem akart eltűnni, de végül másképp alakult. És persze vannak szép számmal a felelősségteljes apák is, ezt se felejtsük el, akik akkor is törődők és rendesek maradnak, ha a szülők útja elválik egymástól.
Apának lenni ugyanolyan szép, nemes és nehéz feladat, mint anyának, csak persze másképp. De ez a különbözőség sem többet, sem kevesebbet nem jelent. Csak más, és kész. A yes! gallery kiállítása azért is fontos, hogy megvalósult, mert bár kamarajellegű, mégis az első a témában, ám ahhoz képest nagyot markol. A művészi válaszok sokszínűsége ráadásul mást is jelez: hiába kevéssé feldolgozott ez a téma, mégis van benne bőven mondanivaló-muníció, és talán épp ezért indokolt is lenne kicsivel többet foglalkozni vele, de nemcsak a képek szintjén, hanem kiállításszervező erőként is.
A borítóképen feLugossy László Soha nem fordítok hátat a gyerekeimnek című képe látható (Fotó: yes! gallery)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
