A 19. század végén parkosított Mechwart téren 1952-re készült el a Magyar Dolgozók Pártjának székháza, ami ma az önkormányzat épületeként funkcionál. A szocreál épület ridegen és grandiózusan emelkedik a tér fölé, drámaisága ma már elég erőltetettnek hat. A maga korában azonban figyelmet keltett, építésze, Körner József Ybl-díjat kapott érte. Az épülethez az akkori előírásoknak megfelelően óvóhely is készült. Ma Helyóvó néven találjuk meg, az eredetinél jóval békésebb célja van, ugyanis itt alakították ki a II. kerület helytörténeti gyűjteményét.
Óvóhely a pártház alatt
Az óvóhelynek két bejárata van, egy a Mechwart lépcső felőli oldalon, egy pedig a ferences rendház felől. Viczián Zsófia helytörténész elmondása szerint nem különösebben valószínű, hogy a mindenféle vallást mereven elutasító Rákosi-rezsim éppen ide kívánt volna fontos védelmi funkciót kialakítani, valószínűbb, hogy eredetileg a ferencesek pincéje állhatott itt, majd ennek átalakításával, bővítésével jöhetett létre az óvóhely. A létesítmény 1953-ra készült el, de eredeti funkciója szerint sosem használták. Ennek ellenére plasztikus képet rajzol a korszakot jellemző hidegháborús paranoiáról, másrészt megmutatja azt is, hogy a II. világháború után fél évtizeddel milyen élénken élt az emberekben a félelem, hogy a béke rövid életű lesz. Az óvóhely létesítését ráadásul építési szabályzat is előírta.
A létesítmény nem volt a legmagasabb fokozatú, inkább az volt a célja, hogy a pártház dolgozói le tudjanak menekülni ide egy hirtelen légitámadás esetén. Bár egyes források szerint atomtámadás ellen is védett volna, szűrőberendezései pedig vegyi támadást tudtak semlegesíteni, a vízellátás nem volt megoldott, és a mosdókat sem hosszú tartózkodáshoz alakították ki. A méretes komplexum jelenlétére a föld fölött a két bejáraton kívül mindössze három szellőző emlékeztet.
A pártházról sokféle történetet suttogtak megépülte után, nem véletlen, hogy 1956-ban is elfoglalták az épületet, ami a forradalom bukását követően rövid ideig szovjet katonai parancsnokságként működött. 1957-ben lett a Tanácsé, 1990 óta pedig itt a II. kerületi önkormányzat. Az óvóhely állapota eközben fokozatosan romlott. A 70-es években MHSZ-lőtérként hasznosították, majd a rendszerváltás után raktárnak, lomtárnak használták, 2024-ben döntöttek megújítása mellett, ezt követően nyílt meg a Helyóvó, a helytörténeti gyűjtemény. Viczián Zsófia helytörténész célja kezdettől az volt, hogy
olyan anyag kerüljön ide, amely ellensúlyozni tudja a létesítmény komor hangulatát.
A zöld örökségéről, villáiról, vendéglőiről és sportéletről híres II. kerület története kapcsán ez nem okoz különösebb nehézséget, még akkor sem, ha ide is vetett sötét árnyékot a történelem.
Villák, vendéglők és ’56 szelleme
A kiállításon interaktív módon, érintőképernyők segítségével követhetjük végig a kerület fejlődését az őskortól egészen napjainkig. Az anyag nyitott a jelenre, a most élők emlékeire is. Felvehetjük saját, II. kerülettel kapcsolatos történeteinket, bejelölhetjük kedvenc helyeinket, megszemlélhetjük a kerületet madártávlatból. Állítólag sokszor a helytörténeti kutatást segítő érdekes adatok is beérkeznek, egy látogató például a Fogadó a szép svájci nőhöz-ről osztott meg érdekes adatokat, többek között azt, hogy ki is volt ez a szép svájci nő. A tárlat egyik legmegrázóbb darabja egy Rákosi-címer, amit az 1956-os események alkalmával vágtak ki a magyar zászlóból. A forradalom egyik jelképe a lyukas zászló, megdöbbentő a gyűjteményben az inverzét is látni, a szélén látható vágás-, tépésnyomok kézzelfoghatóvá teszik az erős érzelmeket, amelyek az ’56-os események alkalmával kirobbantak a magyarokból.
A kiállításhoz kapcsolódó vendégkönyvet szintén sajátos módon oldották meg, palackpostán küldhetjük el véleményünket, gondolatainkat. Az ember szíve mégis összeszorul a Facebookon is közzétett üzenetek láttán, a fiatalabb és idősebb látogatók ugyanis nagyon sokszor egy újabb háborúval kapcsolatos félelmeiket fogalmazzák meg. A közelben egyébként nem ez az egyetlen óvóhely, a Mechwart téren állítólag egy másik, nagyobb légópince is található, illetve a Frankel Leó úti zsinagógát körülvevő bérházhoz is hatalmas és jól kiépített légópince tartozik.
A Helyóvó ugyan érzékenyebb anyagok tárolására, kiállítására nem alkalmas, mégis fontos központja a II. kerület emlékezetének. Olyan hely, amely lehetővé teszi, hogy a történelmet békaperspektívából is szemléljük. Szerda délutánonként 14–18 óra között vagy előre megbeszélt időpontokban tart nyitva, ilyenkor mindenkit szeretettel várnak.
ELÉRHETŐSÉGEK
Helyóvó
- 1024 Budapest, Mechwart tér
(Borítókép: Bácsfalvi Lilla – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
