Az 1960-as évek első felében zajlott ügy egészen a pereskedésig jutott, a tárgyalásra pedig akkora volt az érdeklődés, hogy belépőjegyet kellett szedni rá. Íme, a magyar irodalomtörténet egyik legabszurdabb átverési ügye.

Minden egy dedikálással kezdődött

Jezsek-Józsika Ferenc papucskészítőként kereste a kenyerét egész életében, majd 74 éves korában – 1962-t írunk ekkor – úgy érezte, színt kell vallania. Legalábbis ekkor (1962. november 14-én) jelent meg egy tudósítás az Esti Hírlapban, ami arról számolt be, hogy az Úttörő Áruházban tart dedikálást az az ember, akiről A Pál utcai fiúk regény tragikus sorsú gyerekhősét, Nemecsek Ernőt mintázta Molnár Ferenc. A magát Nemecseknek kiadó férfi nemcsak aláírta az elé helyezett példányokat, de 3 forint ellenében (ami akkoriban nem volt kevés, pláne egy gyerek számára) akkor is dedikált bármire, ha nem volt valakinél könyv. Sőt, az Úttörő Áruház felé is voltak anyagi követelései: fellépti díjat kért a dedikálásért cserébe. De pénzt kért akkor is, amikor interjút adott egy újságnak vagy a rádiónak. 

A cikk megjelenése után egy hónappal az Élet és Irodalom közölt vitriolos cikket a kor népszerű írója, Hollós Korvin Lajos tollából. A szerző kétségbe vonta Jezsek-Józsikának a nemecsekséggel kapcsolatos állításait, és azt is elárulta az olvasóknak, hogy a férfi már évek óta tetszeleg a szerepben, jelentős anyagi hasznot húzva a dologból. Akkorát, hogy egy lakást is kiutaltatott magának. Akik pedig kételkedni merészeltek a szavaiban, azokkal a papucskészítő finoman közölte, hogy ő nyugalmazott rendőr százados ami szintén nem volt igaz az író szerint. Hollós Korvin így fejezte be a cikket:

Nos, ha vannak is, kik ma még félnek az erőszakos és fondorlatos embertől – saját tisztes, becsületes rokonsága restellkedve, de nyíltan annak nevezi, ami: szélhámosnak. Jezsek-Jósika mindmáig ünnepelteti, fényképezteti s tápláltatja magát a lelkes úttörőkkel, hazai és külföldi rajongókkal. Tudtommal azonban van a Büntetőtörvénykönyvben egy paragrafus, amelynek alapján...!

Talán a cikk zárása indította arra az állítólagos Nemecsek Ernőt, hogy ne hagyja magát. Jezsek-Józsika beperelte az írót a személyiségi jogainak megsértése miatt, és arra kérte a bíróságot, hogy tiltsa el Hollós Korvint a további gyalázkodástól, egyszersmind elégtétel adására is kötelezze őt. 

Az évtized pere

Azt talán senki nem gondolta volna, hogy az 1963 márciusában kezdődött Nemecsek-per óriási érdeklődést vált majd ki. Pedig így lett. Egy idő után nem fértek be a tárgyalóterembe az érdeklődők, így belépőjegyet kellett váltani. De megérte, hisz egyfelől addig ismeretlen részleteket tudhatott meg a publikum a regény születése kapcsán Molnár Ferenc testvérétől, lányától és régi barátaitól, másfelől pedig megismerhettek egy kivételesen gátlástalan szélhámost, aki a nevetségesség határáig is képes volt elmenni annak érdekében, hogy bebizonyítsa a vélt igazát. A nézőknek egyébként az is feltűnt, hogy a férfi egészen másképp festett, mint ahogy Molnár leírta a kis Ernőt, a haja színétől kezdve egészen a testalkatáig.

Jezsek-Józsika egyik bizonyítéka egy 1903-ból származó (ő legalábbis ezt állította) pecsét volt, amin a dátum mellett az a felirat szerepelt, hogy: A Pál utcai fiúk gittegylete. A férfi azt is állította, hogy a csapat több tagjával is egy iskolába járt, és ugyanabban a házban lakott, ahol ők. Sőt, Molnárék is ott éltek. Jezsek-Józsika apja szabó volt, és sokat dolgozott az írónak, a kész ruhát pedig mindig vele küldette fel az édesapja. Így ismerkedett össze Molnár Ferenccel, akinek orvos apja gyógyította meg, miután a vörösingesek a víz alá nyomták őt a Füvészkertben. Nemecsek tehát mégsem halt meg, pusztán a dramaturgia kedvéért olvasható így a regényben a sztori.

Az író húga is tanúvallomást tett, és mint kiderült, jól ismerte Jezsek-Józsikát, de nem azért, mert mintául szolgált a regény írásakor, hanem azért, mert pár évvel korábban felkereste őt, rendőrként mutatkozott be, majd elárulta, hogy ő lenne az igazi Nemecsek Ernő. Molnár testvére szerint ő már a sokadik szélhámos volt, aki ezt állította, és amikor az író még élt, azt írta neki, mindenkit, aki ezzel jön, dobjon ki a lakásból. A regényt ugyanis a saját gyerekkori élményei ihlették.

Az író lányának vallomásából az derült ki, hogy Jezsek-Józsika őt is megkereste korábban. Az író egyik, szintén tanúskodó régi barátja pedig azt mondta: szerinte Bokát önmagáról mintázta Molnár Ferenc, Nemecseket pedig részben egy olyan kisfiúról, akit már felnőttként ismert meg, és aki 1919-ben valamilyen betegségben elhunyt.

A per semmilyen téren nem kedvezett Jezsek-Józsikának. A volt felesége például, akivel 34 évig élt házasságban, azt mondta róla, hogy a férfi folyton hazudik, ráadásul neki sosem említette a nemecsekséget, sőt a regény sem volt meg nekik, tudomása szerint nem is olvasta, amíg ők együtt voltak. Olyan sok volt az olyan tanú, aki hitelesnek mutatkozott a szélhámos elmondásaival szemben, hogy a bíróság elutasította Jezsek-Józsika keresetét, és a perköltség megfizetésére kötelezte őt.

Az ügy utóélete

Hogy a pert követően mi lett a szélhámos Jezsek-Józsika Ferenccel, nem tudni. A Pál utcai fiúk születése kapcsán viszont ezt követően napvilágot látott néhány egyéb részlet. Hollós Korvin Lajos például levelet kapott egy vidéki jogásztól, aki nemcsak együtt gyerekeskedett Molnárral, de a gittegylet alapításában is benne volt. Ő árulta el, hogy Molnár önmagáról nem mintázott senkit a regényben, Bokának is egy Bóka nevű, a valóságban is élt fiú volt az eredetije. Azt pedig már Bálint Endre író nyomozta ki, hogy Nemecsek valóban nem halt meg: amikor a regény első, némafilmes változata készült, Molnár Ferenc elvitte magával a forgatásra a karakter mintájául szolgáló, akkor már felnőtt Nemecseket, akit be is mutatott az őt játszó gyerekszínésznek. Akkor árulta el azt is, hogy a kis barátját nem a vörösingesek nyomták víz alá, hanem ők maguk, a kis Ernő barátai.

Források:

  • Sereg András: Leporolt akták. Perben a XX. századdal, Inda Press, 2024

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.

(Borítókép: Hartyányi Norbert - We Love Budapest)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék