Bár ismerünk néhány ikonikus külkerületi épületet, mint a Csepel Művek, a mátyásföldi villatelep vagy az újpalotai víztoronyház, aki nem Budapest peremén él, annak ezek a környékek és építészeti emlékek zömmel ismeretlenek. Így a pesterzsébeti vásárcsarnok épülete is, ami nemcsak a lépcsőzetes homlokzata miatt érdekes, hanem mert
talán a világ első art deco stílusú vásárcsarnoka – de Magyarországé mindenképp.
Az 1925-ben épült Tátra téri vásárcsarnok felújítása és környezetének rendezése hamarosan indul, és reméljük, hogy a Vermes József tervezte épületet nem csak a helyiek keresik majd fel.
Párizsig utaztak az új csarnokért
Különös belegondolni, hogy amikor megépült ez a kivételes épület, akkor Pesterzsébet még nem tartozott Budapesthez – a 20. század elején még bőven agglomerációnak számított. Persze a város fejlődése és modernizációja már ekkor beindult, a növekvő lakosságnak pedig az 1920-as évekre szűkössé vált a korábbi, Szent Erzsébet téren működő piac. Városképileg sem illett már a környékre a bódékkal teli szabadtéri piac, mert addigra már áldatlan állapotok uralkodtak arrafelé, így a városvezetés egy új, modern vásárcsarnok megépítést tűzte ki célul, amit a Tátra téren terveztek felépíteni.
A város még az építkezés megkezdése előtt küldött egy bizottságot Párizsba, hogy tanulmányozza az ottani vásárcsarnokokat, és ennek a csapatnak nagy valószínűséggel Vermes József építész is tagja volt, aki így meríthetett ihletet a munkájához – ám nem a vásárcsarnokokból, sokkal inkább inspirálhatták az 1925-ös párizsi világkiállítás art deco pavilonjai. Érdekesség, hogy – ahogy Sarkadi Zsolt cikkében is olvasható – a küldöttség nem talált igazán tökéletes példát a franciáknál, ezért úgy határoztak, hogy inkább a pesti Központi Csarnokot veszik mintául az épület beosztásánál, ám ez valószínűleg inkább az építési hatóságok megnyugtatására szolgált.
Bolla Zoltán szerint a Pesterzsébeten felépült csarnok az első franciás art deco jegyeket mutató vásárcsarnok Magyarországon, de talán az egész világon.
Az építészt kis híján elfeledtük
Az építészről, Vermes Józsefről sokáig egészen keveset tudtunk, még szakmai körökben is csak a nevét és néhány épületét tartották számon, az élettörténetét alig. Az ismeretlenségnek megvan persze az oka, bár itt nem arról van szó, hogy az alkotó kerülte volna a nyilvánosságot, ahogy azt tette Czimra Gyula, vagy teszi ma Thomas Pynchon amerikai író.
Vermes a maga korában fontos alkotónak számított, aki sorra nyert a pályázatokon és kapta a jobbnál jobb munkákat, tehát nagyon is ismerték őt, ám pont akkor indult be a karrierje, amikor közbeszólt a háború.
Először az I. világháború szabott gátat a szárnyalásának, a Műegyetemen végzett, az 1910-es évekre már saját irodával rendelkező Vermest ugyanis besorozták – a háború kitörése után egy nappal végrendelkezett is, tisztában volt vele, hogy tartalékos hadnagyként mi várhat rá. Az építészt 1914 nyarán a galíciai Przemyśl-erődbe vezényelték, 1915-ben hadifogságba került, majd többedmagával marhavagonokban szállították Szibériába, ahol nagyjából öt éven át volt fogoly.
Hazatérése után mindent újra kellett kezdenie. Ezt nehezítette az ország háború utáni állapota, és az, hogy a családjának jó része a trianoni határokon kívül rekedt. A Tátra téri vásárcsarnok viszont annyira formabontó és minőségi volt, hogy visszahozta őt a köztudatba, és újra a legjobbak közé került. 1927-ben 3 fővárosi bérház tervezésével bízták meg, tagja lett a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, és újfent saját irodát nyitott. Leginkább Budapesten valósultak meg a munkái, tervezett többek között bérházakat (Kresz Géza utca, Mester utca), villákat (Gaál József út 18/A) és nyaralókat is. A felerősödő zsidóellenesség idején már csak kisebb munkákat vagy átalakításokat, felújításokat kapott.
1944 nyarán minden megváltozott: Vermes Józsefnek az új rendeletek értelmében csillagos házba kellett költöznie, Somogyi Béla utcai lakását egy segédmunkásnak és feleségének utalták ki. Az októberi nyilas-hatalomátvétel után 65 éves kora ellenére munkaszolgálatra hívták, s előbb a gyűjtőtáborként működő óbudai téglagyárba vitték, majd innen indították el gyalog – a „halálmenetben” – a nyugati határ, Hegyeshalom felé. Vermes József végkimerülésben hunyt el 1944. november 27-én reggel 8 órakor Hegyeshalom közelében, testét – 110 sorstársáéval együtt – egy tömegsírba temették az egykori Vörös istálló mellett.
A felújítás
A százéves csarnok állapota mára jócskán leromlott, átfogó felújításra szorul, hogy továbbra is elláthassa közösségi és kereskedelmi funkcióit. Cél, hogy az épületet védett értékei megőrzése mellett modernizálják. A munkálatok során
elvégzik a helyi védettség alatt álló épület teljes rekonstrukcióját,
a jelenlegi 2695 négyzetméteres hasznos alapterület pedig várhatóan 2995 négyzetméterre bővül majd. Az emeleten egy modern gasztrotér kap helyet, ahol új ízek és közösségi élmények várják majd a vásárlókat. Továbbá egy kétszintes, 175-200 férőhelyes mélygarázs kialakítását is tervezik a szabadtéri piac alatt, de a felújítás részeként rendezik a környező utcákat, köztereket is. A munkálatokat az Építési és Közlekedési Minisztérium és Pesterzsébet Önkormányzata közötti megállapodás keretein belül végzik majd el. A kiviteli tervekre már kiírták a közbeszerzést, erre augusztus 21-ig várják az ajánlatokat.
Források:
- Sarkadi Zsolt: Nyolcvan éve halt meg a férfi, aki hat hónapja fogva tart, Telex, 2024
- Felújítják a pesterzsébeti vásárcsarnokot, Építészfórum
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
