A Gubacsi lakótelep Budapest egyik különleges időkapszulája, ahol ma is érezhető az 1950-es évek hangulata – köszönhetően a megmaradt szocreál épületeknek. Érdemes egy kis időt eltölteni a pesterzsébeti telep utcáin, mert különleges kisvárosi környezet, növényekkel teli utcák és színes épületkerámiák fogadják az erre járót.

Sajátos időkapszula a Gubacsi lakótelep, amin a mai napig érezhető az 1950-es évek hangulata, de az épületeket látva az is sejthető, hogy az állam hogyan vélekedett akkoriban a lakhatásról és az igényekről. A több ütemben (1953 és 1957 között) épülő telep már a központilag irányított lakástervezés példája volt, hiszen a II. világháború után fellépő lakáshiányra a szocialista vezetés és városfejlesztés a minél több lakótelep építésében látta a megoldást. Az 50-es évektől kezdve Budapest- és országszerte beindult a lakótelep-építési hullám, melynek keretében új anyagokkal, beépítési módokkal, elrendezéssel és technológiákkal kísérleteztek a tervezők (amikor lehetőségük nyílt rá), de alapvetően típustervek és a követendő stílus, a szocreál alapján épültek fel az új házak (arról, hogy mi a szocreál, itt írtunk bővebben). Így a Ráckevei-Duna partján, Pesterzsébeten lévő Gubacsi lakótelep is.

Téglagyár helyére épült

A 19. század második felében a Drasche-féle téglagyár működött a területen, ennek egy része az 1930-as évekre meglehetősen elhanyagolt állapotba került, ugyanakkor lakásoknak épp megfelelő volt, így megindult a parcellázása, ám a II. világháború miatt a tervezett beépítés már nem valósulhatott meg. Eredetileg zárt bérházsort, előkertes házakat, valamint szabadon álló családi házakat terveztek ide, ebből néhány kertes ház, valamint 1942-re a Kőszénbánya és Téglagyár Nyugdíjintézetének klinkertéglás, kislakásos bérháza készült el. Ez ma is modernebb hatást kelt, mint a környezetében lévő épületek nagy része, és ebben a házban vannak a legtágasabb lakások is az egész telepen – emeletenként két kétszobás, erkélyes lakást alakítottak ki. Érdekesek a homlokzati kerámiadíszítések is, amelyeket a téglagyári technikusok, szobrászművészek és építészek alakítottak ki. Ezek mindegyike a téglagyári múltat szimbolizálja.

A körülötte található lakótelep építése csak az 1950-es években folytatódhatott, immár szocreál stílusban. A panelektől merőben elüt ez a külön kis világ, még úgy is, hogy nincs minden ház nagyon jó állapotban. Bár az építésekor a cél egyértelműen az volt, hogy gyorsan és olcsón készüljön el sok lakás, az összhatás alapvetően olyan, mintha egy kisvárosba csöppentünk volna, parkokkal, közösségi terekkel. Érdekesség, hogy

az utcanevek (például Téglagyár tér, Közműhelytelep utca, Téglaégető köz, Téglagyártó út) mind a téglagyári múltat idézik.

Gyorsan, olcsón

A lakáshiány mindig is probléma volt az országban és – leginkább – Budapesten, amin hol jobban, hol egy kicsit nehezebben sikerült enyhítenie a mindenkori hatalomnak. A II. világháború után még mindig voltak komfort nélküli telepek a fővárosban, ahol tömegével éltek az emberek, de a belvárosi házakra is a túlzsúfoltság volt jellemző. Hogy a dolgozó nép mielőbb normális(abb) lakhatáshoz jusson, az 50-es években központilag indult meg a lakástervezés.

A cél az volt, hogy gyorsan és költséghatékonyan minél több otthont teremtsenek.

1953-ban indult újra a Gubacsi telep építése, a háború előtti terveket teljesen újragondolták, így végül a kertes házak helyett két- és négyemeletes téglaházak épültek, melyekben 30–47 négyzetméter alapterületű, úgynevezett CS-lakásokat alakítottak ki. Ezek csökkentett komfortfokozatú lakások voltak, tehát csak egy mosdófülkével rendelkeztek – ezeket mára már modernizálták a lakosok. Azért, hogy csökkentsék az építési költségeket, a díszítőelemeket is minimalizálták (bár ez a korszak alapvetően nem preferálta a túldíszített épületeket), csak a bejáratok felett találunk színes kerámia domborműveket.

Bár első ránézésre ezek egyszerű, típusterv alapján összerakott házaknak látszanak, mégis magukon hordozzák a kísérletezést és az építőipar fejlődését. Az, hogy a lehető legtöbb otthon létrehozásában gondolkodtak, magával hozta az építőipar korszerűsödését és a nagyipari termelést – megindult az előregyártott elemekből való építkezés. S bár nem látszik, de kísérleteztek is a házakon, és

Budapesten itt használtak először gázbetont (gázszilikátot – az elnevezés az előállításkor jelentkező gázképződésre utal). Valójában ennek köszönhető a gyors építkezés. Mivel szakaszosan adták át a házakat, ezért nem volt ritka az az életkép, hogy a szabadban játszó gyerekek vagy babakocsit toló nők mögött épülő házak, daruk és építőmunkások voltak.

...ez lakónegyed is, építkezés is. A megszeppent kislány mögött, ott, ahol a két kordé megállt, előregyártott elemekből hatalmas bérház emelkedik, toronydaru gémje rajzolódik mögötte az égre. Odább, az útkanyarban viszont zöldség-gyümölcsbódé sötétzöld oldala virít. Gyerekkocsit toló mamák és láthatóan gyereket váró fiatalasszonyok sétálnak. S az élet állandó mederbe térését jelzi egy »cippzáras« kisiparos citromsárga cégtáblája is. Lent, a parton árnyas fák közt muzsika szól és evezőlapátok csobbanása hallatszik.

– olvasható a Népszava 1956-os helyszíni tudósításában.

Kisvárosi hangulat

A Duna közelsége miatt, illetve azért, mert ez a rész már tényleg távol van a fővárosi nyüzsgéstől,

olyan itt lenni, mintha nem is Budapesten járnánk, vagy ha mégis, akkor valaMELYIK kertvárosban

– az utóbbi érzést erősíti, hogy rengeteg a zöld, az utcákat fasor és sövény szegélyezi. Az emeletes házak sorát néhol megtörő kertes házak pedig különös hatást kölcsönöznek a telepnek. Ha valaki nem ismeri a lakótelep történetét, akkor nem is érti, hogy kerülnek ide ezek az épületek. A kisvárost hozza a Téglagyár tér is, amit már a kialakításakor is gyepes, fásított, üzletekkel teli résznek képzeltek el a tervezők – ezt a mai napig sikerült megtartani.

Bár a lakótelep megnevezés sokak számára negatív jelentéssel bír, és alapvetően egy sűrűn beépített, szürke betontengert látunk lelki szemeink előtt, ez sok esetben nem igaz. Több olyan, a két világháború között vagy a szocializmus idején épült lakótelepet is találunk Budapesten, amelyek emberléptékű kialakításuk, jó infrastruktúrájuk, elhelyezkedésük és az ott található szolgáltatások miatt nagyon is élhetők (pl. József Attila-lakótelep, Kerepesi úti lakótelep). A Duna közelségével, a környéken lévő kiülős helyekkel, a sportpályákkal, a Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógy- és Strandfürdővel, valamint a növényekkel teli utcáival és a kis üzletekkel a Gubacsi lakótelep is illeszkedik az élhető környékek sorába.

Források: 

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés

Címkék