A párizsi Saint-Denis-székesegyházban vagy a krakkói Wawel-székesegyházban járva megtekinthetjük a francia, illetve a lengyel királyok sírjait. Európa számos országában létezik az uralkodóknak dedikált temetkezési helye, a magyar királyok végső nyughelyei azonban szétszórva találhatók. I. András sírja Tihanyban, Szent Lászlóé Nagyváradon, I. Béláé Szekszárdon, míg másokat Székesfehérváron temettek el. Amikor a 19. században megtalálták III. Béla földi maradványait, a Mátyás-templomban temették újra, ahol megpróbáltak valamiféle magyar királyi temetkezési helyet létrehozni. De a korban már nem csupán arra volt igény, hogy szent életű, keresztény királyainknak ebben a formában is megadjuk a tiszteletet.
Felmerült a kérdés, hol nyugszik a magyarságot a Kárpát-medencébe vezető Árpád fejedelem.
A 19. századtól indult meg honfoglaló vezérünk sírhelyének kutatása. Magát a sírt nem találták meg, de egy valószínűsíthető helyet, ahol a temetkezés történt, meg tudunk nevezni. A történelmi-régészeti tények természetesen nem mindenkit győztek meg, Árpád sírjának keresése a mai napig folyik amatőr kutatók részéről, ez gyakran összefonódik az úgynevezett „Ősbuda-kutatással”. Ezekről a témákról beszélgettünk Kanyó Ferenc történésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatójával.
Anonymus Gesta Hungaroruma az egyetlen kiindulópont
A mai napig nem tudjuk, hogy Árpád hol, mikor és miben halt meg. Kortárs források nem említik a halál dátumát, Anonymusnál 907 szerepel, de Béla király névtelen jegyzőjének művében az évszámok nem igazán megbízhatók. A temetésről vagy a temetkezés helyéről szintén nincsenek 10. századi adatok.
A honfoglalás utáni korból való vezéri sírok a Felső-Tisza vidékén találhatók
– tudjuk meg Kanyó Ferenctől.
Ilyen a geszterédi vagy a rakamazi sír, ha csak a régészeti forrásokat nézzük, akkor Árpádot errefelé temették el.
Viszont az Alföldön történő temetkezésnek ellentmond egy történeti forrás, a már említett Gesta Hungarorum, Anonymus műve, amelyben a következő sorok találhatók
Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak.
A névtelen jegyző hangsúlyozta magáról, hogy ő „nem a regösök csacska énekét” dolgozza fel, mégsem tekinthető minden esetben megbízható történelmi forrásnak. Csakhogy így is az egyetlen kiindulópontot adta azoknak, akik az elmúlt évszázadokban Árpád sírját keresték.
Attila ősi városa és a Szűz Máriának szentelt templom
Anonymus két konkrét helyet is megnevez, az egyik a Fejéregyháza, ahol a Szűz Máriának szentelt templom állt, a másik pedig „Attila király városa”. Ez utóbbiról nagy valószínűséggel meg tudjuk mondani, mit értettek rajta. A középkori ember a mai III. kerületben máig látható római kori romokra gondolt, amikor a hun vezér városát emlegette.
Akkoriban még az írni-olvasni tudó emberek is csak korlátozott tudással rendelkeztek Aquincumról
– tudjuk meg Kanyó Ferenctől.
De azzal tisztában voltak, hogy valahol a Megyeri rév környékén Attilának volt egy kvázi városa, és látták az arrafelé található romokat. Logikus következtetés volt, hogy a római épületek maradványait a hun vezér városának hitték.
Anonymus a gestájában még egy helyen említi Attila király városát, azt írja: miután a honfoglaló magyarok átkeltek a Dunán, bevonultak Attila városába, ott pedig lakomát és lovagi tornát tartottak. A leírás középkori miliőt áraszt, de valószínűsíthető, hogy a krónikás ekkor is Aquincumról írt.
Fejéregyháza helyének meghatározása ennél nagyobb falatnak bizonyult a történészek és a régészek számára. Már 12. századi okleveles források, majd kicsit későbbi határbejárások szólnak egy Szűz Máriának szentelt templomról és Fejéregyházáról, ami valahol a mai Óbuda területén helyezkedett el. Tudni lehet, Hunyadi Mátyás idején egy pálos kolostort építettek mellé, a török korban a hely elnéptelenedett, a templom és a kolostor pedig elpusztult. Buda visszafoglalása után a visszatérni kívánkozó szerzetesek már nem találták meg az épületeket.
A 19. században több kísérlet történt Fejéregyháza megtalálására, de ezek nem hoztak tudományos értelemben sikert. Az egyik ásatásnál a karhatalom vonult ki, mivel a felvonuló munkásokat tüntető tömegnek nézte a Bach-korszak hatalmi gépezete. Az 1860-as években pedig a Viktória-téglagyár agyagkitermelő gödréből kerültek elő romok.
Előkerült egy templom és egy kolostor romja, felvetődött, hogy ez Fejéregyháza lehet
– osztja meg velünk Kanyó Ferenc.
A korabeli műemlékvédelem helyzetét azonban jól jellemzi, hogy egy óbudai polgár megvette a romokat, mivel építkezéshez akarta felhasználni a követ. A bontás céljából robbantásokat hajtottak végre a masszív falakon.
A téglagyár megszűnése után, az 1970-es években történtek feltáró ásatások a területen, de a téglagyári hulladék alatt azonnal a római kori réteget találták a kutatók – a középkori réteg, Fejéregyháza, és ha hiszünk Anonymusnak, vele együtt Árpád sírja egyaránt megsemmisült.
Kanyó Ferenc hangsúlyozza, hogy a régészeti leletek alapján Fejéregyházát nagy valószínűséggel lokalizálni lehet, reális esély van arra, hogy valóban az Anonymus által is említett épület került elő a Viktória-téglagyár agyagkitermelő gödréből. A helyet minden budapesti ismeri, Fejéregyháza valahol a Vörösvári út és a Bécsi út találkozásának körzetében lehetett. Ez az eshetőség már 1907-ben komolyan felmerült, ebben az évben a magyar országgyűlés törvényt hozott arról, hogy 600 ezer forintért emlékhelyet alakítsanak ki a területen. Egy templomot szerettek volna emelni Árpád tiszteletére, de az elképzelésből semmi nem valósult meg, talán a „nagy háború” kitörése miatt sikkadt el a terv. Ma a területen egy bevásárlóközpont és a villamos végállomása áll, itt sétálva keveseknek juthat az eszébe, hogy talán honfoglaló vezérünk egykori temetkezési helyén jár.
Szörényi Levente a Holdvilág-árokban kereste Árpád sírját
Árpád sírjának keresése a mai napig folyik, laikusok időt és energiát fordítanak arra, hogy megtalálják a vezér végső nyughelyét. Módszereik nem feltétlenül mondhatók tudományosnak, viszont motivációik érthetők.
Hiánynak érzékelhetjük, hogy nincs egy emlékhely
– mondja Kanyó Ferenc.
Érthető, ha valaki magyarként szeretne egy helyet, amit meglátogathat és ahol leróhatja a kegyeletét.
Árpád sírjának kutatása gyakran összefonódik „Ősbuda” kutatásával. A kifejezés egy mesterséges terminus technicus, a tatárjárás előtti Budára utal. A mai Várhegyen található Buda csak a tatárjárás után jött létre, előtte valahol északabbra terült el a település, de sokáig nem lehetett tudni, hol. A magyar krónikás hagyományban sokszor Ősbudának hívták Attila király „ősi városát”, de a Nibelung-ének után nevezték Sicambriának is. (Az eposz egyik szereplője volt Attila, aki Pannóniából, pontosabban Sicambriából jött, később ezt azonosították Ősbudával.)
Az „alternatív kutatások” első képviselője Sashegyi Sándor nyugdíjas hajófűtő, amatőr régész volt, ő az 1930-as években lakhelye, Pomáz határában, a Klissza-dombon vélte megtalálni Ősbudát. Később a Holdvilág-árokban kutatott, itt egy csontvázat talált, amit kezdetben Árpád maradványainak vélt. A kutatás nyomán előkerült egy további leletegyüttes is, amit Mithras-szentélynek vélt. Sashegyi munkássága nem nélkülözte a tudományos alapokat, az akkor ismert források alapján Ősbuda akár lehetett volna Pomáz határában is. Viszont a 70-es évekbeli építkezések, az óbudai panelrengeteg felhúzását megelőző ásatások egyértelműen bebizonyították, hogy „Ősbuda” a mai Árpád híd budai hídfőjének környezetében helyezkedett el.
A Sashegyi által feltárt rom valójában egy nemesi család kúriája volt, a csontvázról pedig kiderült, hogy női csontok alkotják. Ez utóbbi a Magyar Természettudományi Múzeumba került, 1956-ban a lövöldözések miatt keletkezett épülettűzben pusztult el. Mindezek ellenére még vannak olyanok, akik abban a meggyőződésben élnek, hogy Árpád sírját a „misztikus” Holdvilág-árokban kell keresni. Többek között Szörényi Levente is végzett ilyen irányú kutatásokat. De ezenfelül Árpád sírját és Ősbudát vélték már megtalálni – Anonymus szövegéből kiindulva – Bakonynánán és Pilismaróton. Lánszki Imre pedig Budakeszi határában, egy elhagyott kőbányában vélte megtalálni „Attila ősi városát”.
(Borítókép: A Holdvilág-árok, Polyák Attila – We Love Budapest)
Most előrendelheted
a We Love Budapest új könyvét!
Nagy hírünk van, nemsokára könyvünk jelenik meg! Nem kevesebbre vállalkoztunk a We Love Budapest újságíróiként, mint hogy megírjuk Budapest mind a 23 kerületének történetét.
A színes grafikákkal és fotókkal illusztrált könyvet itt most elő is rendelhetitek, hogy biztosan ne maradjatok le róla!
hirdetés
