Mennyire volt börtön a börtön?
Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseit a felkelők 12 pontban foglalták össze, és ezek egyike, a 11. pont a következő volt: „A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak”. Ezért aztán a tömeg ki is adta önmagának a jól ismert ukázt: „Budára, a Helytartótanácsba! Nyittassuk meg Táncsics börtönét!” Majd a tömeg így is tett, kiszabadította a budai Várnegyedben, a József kaszárnyában lévő börtönből az oda 1847-ben sajtóvétség miatt bezárt Táncsics Mihályt – aki aztán 1860 és 1867 között ismét bekerült ugyanide. Az 1848-as események már az általános iskolás törikönyvben is benne szerepeltek, arról azonban nem esett szó, hogy ez egy elég laza börtön volt – kis túlzással már-már szanatórium –, ahonnan Táncsics Mihály akár segítség nélkül is megszökhetett volna.
Létezik manapság egy kifejezés, a faparkettás börtön, amit konkrétan a kecskeméti börtönre szoktak mondani, de egyébként minden más olyan börtönre is, ahol viszonylagos nyugiban élhetnek a foglyok. Kecskeméten az egyszemélyes cellák padlója parkettázott, az ablakokon nincs rács, az udvara pedig parkosított, és nem jellemzi a túlzsúfoltság sem az intézményt. Vagyis ez egy amolyan luxus- vagy VIP-börtön. Táncsics börtöne pontosan ilyennek számított a maga korában. Azokat a politikai vagy jobb családból származó foglyokat zárták ide, akik úri becsületszavukat adták, sőt írásos dokumentumot is aláírtak, hogy kitöltik a büntetésüket, és nem szöknek meg. Táncsics is megszökhetett volna pedig, mert a földszinten elhelyezkedő és az utcára nyíló szobája muskátlis ablakain nem volt rács, csak tessék-lássék módon deszkázták azokat, elvégre mégiscsak egy börtönről volt szó. Azt pedig Táncsics akár egyedül is le tudta volna bontani, csak neki kicsit tovább tartott volna, mint az őt kiszabadító tömegnek, mert annak pillanatok alatt sikerült.
Jókai nappalija és a román filozófus, akiről elfeledkeztek
Az, hogy Táncsics börtöne mennyire nem volt szigorú intézmény, arra Jókai Mór a legjobb példa, aki az emlékirataiban úgy emlékezik vissza az itt töltött időre, mint egy szabad időszakra, mert nem voltak kötöttségei. Egész nap vendégeket fogadott, olyanokkal is tudott találkozni, akikkel egyébként a sok egyéb dolga miatt a normális hétköznapokban nem tudott, ráadásul gyakran házon kívül vacsorázott, vagy ha nem, akkor pedig a jobb környékbeli helyekről hozatta az ételt. Ráadásul aki hosszabb-rövidebb időre beköltözött ide, nem egy üres és nyirkos pincébe, hanem minimum egy kényelmes szobába vagy akár lakrészbe költözhetett, ahova elhozhatta a saját bútorait, a kedvenc tárgyait, hogy minél otthonosabban érezze magát. Jókai konkrétan a dolgozószobáját szállíttatta át ide.
Ugyanakkor mégsem volt mindenki annyira szerencsés, mint Jókai. Amikor Táncsicsért vonult a forradalmi tömeg, igazából két embert kellett volna kiszabadítaniuk: Táncsicsot és a magyarok ügye mellett bátran kiálló, egyébként román származású politikus-filozófust, Eftimie Murgut. A felajzott tömeg azonban utóbbit egyszerűen bent felejtette a cellájában, ami egyébként az egykori kaszárnya hátsó traktusában volt, félreeső helyen, és szegény hiába kiabált, hogy vigyék őt is, senki sem hallotta meg. Egy hónappal Táncsics kiszabadítása után esett le valakinek, hogy ő még mindig ott van, ezért visszamentek érte, és sűrű bocsánatkérések között kiszabadították őt is.
Volt itt minden
Az egykori börtön, melynek lakója volt az említetteken túl Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos és Czuczor Gergely is, régóta elzárva áll a Táncsics Mihály utca elején. Se az épületébe, de még a hatalmas udvarára sem lehet bemenni, pedig állítólag az a kosárlabdapálya és grillező is ott van, amit még a II. világháború után itt állomásozott amerikai tengerészgyalogosok alakítottak ki maguknak (volt kertmozijuk is, annak már nincs nyoma). Az ingatlan egyébként 2006-ig volt amerikai tulajdonban, akkor egy ingatlancserével megszerezte a magyar állam, ám azóta sem kezdtek vele semmit. Így például az a csodás panoráma is el van zárva a városlakók elől, ami innen nyílik Budapestre.
Hogy mi lesz az épület meg a hatalmas terület sorsa, az továbbra is bizonytalan, de kár lenne elkótyavetyélni. Nemcsak azért fontos, mert innen szabadították ki Táncsicsot a magyar történelem legszebb napján, hanem azért is, mert az évszázadok során sok minden volt itt, történelmi emlékek egész sorának helyszíne. 1848 után katonai létesítményként működött, ahol még kivégzéseket is tartottak – a szabadságharc utáni megtorlássorozat részeként –, majd pénzügyminisztériumi hivatal lett belőle, egészen addig, amíg jóvátételként az amerikaiakhoz nem került.
Végül nézzünk vissza az egészen távoli múltba! Mielőtt börtönné lett, ez az ingatlan volt a József kaszárnya, azelőtt pedig a Szent József lőportár, amit azonban – biztos, ami biztos – kiköltöztettek a városfalakon túlra a robbanásveszély miatt. A vári lőportorony a törökök kiverése után épült fel, a hódítók előtt viszont püspöki palota állt a területen, még eggyel korábban pedig a pálosok éltek itt, de a budai pénzverde is itt működött egyidőben. És ha még inkább visszautazunk az időben, akkor pedig azt látjuk, hogy eredetileg a Magna Curia Regis, vagyis a régi királyi ház, az uralkodó magánlakosztálya állt itt. A mindenkori király itt tudta elengedni magát igazán, általában – vagy talán szinte mindig – az ágyasai társaságában.
Forrás:
- orszagut.com
- index.hu/urbanista
- Csapó Csaba történész-idegenvezető Bűnügyi krónika a Budai Várban című városi sétája
(Borítókép: Forgács Zsuzsanna - We Love Budapest)
