Európa második legnagyobb úszólápja Budapesttől kevesebb mint fél órára, Szigetszentmiklósnál található. Az itt futó tanösvény hossza csak 700 méter, a több kis hídon átívelő, változatos útvonal, a nádasból és a vízből itt-ott előbújó madarak, halak, kétéltűek társasága miatt azonban olyan érzésünk lehet, mintha a Tüskevár világába csöppentünk volna. A különleges táj a Kvassay- és a Tassi-zsilip megépülése után nyerte el mostani arcát, de az ember ezután is alakította a környezetet. Ennek egyik jól sikerült példája a tanösvény, amely a régi hajóállomás mellől indul.
Úszó sziget a város szélén
A főváros árvízvédelméhez kapcsolódó folyószabályozásról ejtettünk már néhány szót, ennek egyik következménye volt, hogy a Soroksári-Duna-ág egyidőben hajózhatatlanná vált, ezért mederkotrásra volt szükség. Az 1950-es, 1960-as években hosszirányban, zátonyszerűen halmozták fel a hordalékot, amit idővel belakott a természet, így jött létre a ma ismert vizesélőhely. Egyáltalán nem úgy fest, mint amit emberkéz alakított, pedig a magas nádasban néhol látni a part menti házakat, horgásztanyákat. Meglepő, hogy a növekvő város csak egy karnyújtásnyira található ettől a vadregényes világtól.
Az úszólápok azokon a helyek jöhetnek létre, ahol lassúvá válik a folyó sodrása, így a vízben úszó törmelékek, ágak és egyéb növényi részek fennakadnak a parton, a meder aljával azonban nem érintkeznek. A szárazulatot ezután lassanként benépesítik a növények, először a nád, majd a gyékény, amelyek kiterjedt gyökérzetükkel megkötik a vízben lebegő korhadt, elszáradt darabokat, ennek köszönhetően pedig tisztítják a vizet, míg a szárazulat komótosan hízik, és egyre vastagabbá válik. Egészen addig, amíg már fáknak, bokroknak is otthont adhat, anélkül, hogy a folyómeder aljához csatlakozna. Eközben a gyökerek behálózta korhadó, bomló részekből lassanként megszületik a tőzeges, lápi talaj. Ha túl sok hordalék, iszap kerül a vízbe, az úszóláp le is horgonyozhat, a hosszan lenyúló gyökerek rögzíthetik a mederhez, ám amíg ez nem történik meg, addig akár nagyobb darabok is változtathatják a helyüket, innen kapta nevét ez a különleges természeti forma.
2020-ban az úszólápnak a tanösvénytől távolabb eső részén olajszennyezés történt, aminek következtében mintegy 2000 négyzetméter pusztult el ebből a különleges élőhelyből. Bár a terület azóta gyógyulni kezdett, hosszú idő, amíg teljesen kiheveri a pusztítást, ez pedig arra int minden erre kirándulót, kajakozót, hogy még jobban becsülje meg az egyedülálló környezetet.
A vadregényes tanösvény
Az úszóláp életének állomásait megfigyelhetjük a tanösvényen sétálva is, hiszen az út a meder aljával érintkező zátonyok között halad, a közelünkben, a part menti nádasban pedig olyan zsombékokról zavarja fel egy-egy gyanús nesz vagy közelítő ellenség a vízimadarakat, amelyek nem bírnák ki a mi testsúlyunkat. Az ösvényről tehát ne térjünk le, nem túl kellemes belecuppanni a nedves iszapba, és a közelben élő állatokat is zavarhatja a jelenlétünk. A zátonyok között átvezető kis hidak, pallók, girbegurba éger-, fűz- és nyárfák segélyezte ösvények éppen eléggé regénybe illő környezetet varázsolnak majd körénk a kijelölt útszakaszon is. Bár ebből sajnos nem sokat látunk, a vízi élővilág is gazdag, állítólag az úszóláp tiszta kis tavaiban olyan halak is előfordulhatnak, amelyek a Soroksári-Duna-ágban máshol már nem élnek.
Bár babakocsival a tanösvény a kiálló gyökerek és a hidakra felvezető lépcsők miatt nem igazán kényelmes, a család legfiatalabb tagjai is élvezni fogják az útvonal elején található jókora játszóteret, a mellette lévő árnyékos parkban pedig több pihenőhelyen is hűsölhetünk a hatalmas fák alatt. Harapnivalóból sem lesz hiány, mert a tanösvény elején található teniszpálya mellett lángossal és grillfogásokkal lakhatunk jól a Sétány Tenisz & Bisztróban. Túránk végeztével pedig a víz fölé nyúló teraszon fagyizhatunk és sütizhetünk a Garden Coffeé & Wine-ban. Minden adott tehát egy kellemes délutáni kiruccanáshoz kisebbek és nagyobbak számára is.
(Borítókép: Nagy Zsófia – We Love Budapest)
