Míg a 60-as évek Amerikájában fillérekért öntötték a gépszörnyekbe a benzint, és a klímaszorongás legkisebb jele nélkül hajtottak végig a 66-os úton, addig az átlag magyar a hiánygazdaság „legszebb″ ajándékában, a Trabantban izzadt a Balatonig. A Mai Manó Ház új kiállítását, az Americanát éppen ezért különlegesen izgalmas az egykori szocialista tömb egyik országában szemlélni, hiszen mi egészen máshogy tekintünk az autóra, aminek így a művészeti reprezentációja is eltérő mifelénk.
Nem ismeretlen darabok
Pálfi György üzletember sokrétű gyűjteményét már korábban is megismerhette a szélesebb nyilvánosság, 2010-ben például a Műcsarnokban mutatkoztak be egyes alkotások. A Mai Manó Ház mostani válogatásán a gyűjtemény amerikai autókkal kapcsolatos részeit láthatjuk, három teremben.
A legtöbben ismerjük Jack Kerouac Úton című művét, hallottunk a 66-os útról, és láttunk néhány képkockát a Szelíd motorosokból vagy az Éjszakai rohanásból, de Brad Pitt ikonikus vezetős jelenetei is biztosan beugranak a Volt egyszer egy Hollywoodból. Ezekben az alkotásokban az autók és a motorok a haladás, a sebesség, a függetlenség szimbólumai, a végtelen szabadságot és a technikai fejlődést jelképezik. Nem véletlen, hogy a legtöbben az amerikai identitás, az amerikai álom részeként tekintünk az olyan erős vasakra, mint például a Cadillac vagy a Lincoln.
Fizikai és lelki utazás
Az Americana című kiállításon persze ebben a minőségben is megjelennek az autófotók, ugyanakkor nézelődés előtt érdemes a kurátor, Baki Péter rövid leírását elolvasni a középső teremben, mert a szöveg rámutat, hogy ennél jóval sokrétűbb szimbólumról van szó. Az autófotózás történetét nem uralja egyetlen érzékenység sem, az autókultúra kiterjesztve jelenik meg ezekben a munkákban.
A kocsik nemcsak a fizikai térben zajló, hanem a belső, lelki utazásnak is eszközei lehetnek, társadalmi, szexuális, politikai és gazdasági mérföldköveket is kijelölnek. Az autó nem csak a táj része, ennél sokkal bonyolultabb kapcsolatban van vele, elég a Bonneville sós síkságra és az ott zajló versenyekre gondolni, hiszen ez az egyedülálló természeti képződmény lehetővé teszi, hogy feszegethessék a különböző gépcsodák erejének határait. Ha pedig az amerikai városok sajátos szerkezetére gondolunk, melyek kialakításában a minél zavartalanabb személygépjármű-forgalom biztosítása főszerepet játszott, akár úgy is tekinthetünk az autókra, mint a helyi táj fontos szervezőelemére.
A fotók izgalmasan tárják fel azt a sokrétű szimbólumrendszert, amit Amerikában az autó és az autózás jelent, a kiállításnak pedig pompás kontextust biztosít az egykori fotográfus, Mai Manó háza. Ha pedig erre járunk, érdemes megnézni a felső szinten Eleanor Macnair Újrateremtett pillanatok című tárlatát is, ahol a fotótörténet legismertebb alkotásai mutatkoznak be gyurmából újraalkotva, fényképeken.
(Borítókép: Tom Blachford 2101 Berne, Mercedes, 2020)
