Az 1800-as években a világon szinte mindenhol divatossá váltak az úgynevezett spiritiszta szeánszok. Magyarországon a szabadságharc leverése utáni időszak különösen kedvezett az ilyen alkalmaknak, ahol többek között kivégzett honfitársaink szellemét is megidézték.
Mindez magától értetődő jelenségnek számított, hiszen a nagy nemzeti traumák mindig is kedveztek az okkult tanok elterjedésének.
A mozgalom európai fellegvárának számító Budapesten kiváltképpen foglalkoztatták az embereket a különleges spiritiszta tanok: Arany János és Jókai Mór is gyakran áldozott ennek az új hóbortnak.
A spiritizmusnak nevezett hitrendszer az Amerikai Egyesült Államokból terjedt el, miután 1848. március 31-én a kaliforniai Hydesville-ben egy bizonyos Kate Fox és nővére állítólag kapcsolatba lépett a házukban lakó szellemmel. A spiritizmus elnevezés a francia Hippolyte Léon Denizard Rivailnek köszönhető, aki egy galliai druida reinkarnációjának tartotta magát, majd felvette az Allan Kardec nevet. A mozgalom, amely Kardec szerint a világosságba vezeti a követőket, mindenhol terjesztette meggyőződéseit, és természetesen összeütközésbe került az egyházzal. Magyarországra főleg Kardec tanai jutottak el.
Kardec tanításai nálunk leginkább a nemesség körében terjedtek el, hiszen ők megengedhették maguknak a külföldi utazásokat és a színházba járást, ahol szintén találkozhattak a spiritizmussal.
1850-ben egy Luis Berger nevű hannoveri színész a pesti német színházban tartott spiritiszta jellegű bemutatót, innentől kezdve pedig az asztaltáncoltatás hamar népszerűvé vált.
A Szellemi Búvárok Pesti Egylete és más spiritiszta társaságok
Olyannyira, hogy báró Augusz Antal, Pest megye kormányzója 1853-ban betiltotta a gyerekek idegeire káros hatásúnak tekintett szeánszot. A tilalmat azonban nem igazán vették figyelembe azok, akik a spirituális élményszerzés függőivé váltak, így egyre-másra jelentek meg a legkülönösebb eseteket taglaló és az egyház heves tiltakozásáról szóló beszámolók.
A Pesti Napló 1854-ben például arról írt, hogy a Lánchíd kőoroszlánja egy jegyszedő 12 éves kislányának érintésére megmozdult. Szárnyra kapott a hír, hogy egy meteorológus médiumok segítségével jósolta meg az időjárást, ráadásul hihetetlen pontossággal. A spiritizmus gyorsan terjedt, 1871-ben megalakult a Magyarországi Spiritiszta Egylet Grünhut Adolf diplomás orvos vezetésével, aki már a szabadságharc alatt is delejezéssel gyógyított, később pedig a homeopátia híve lett. A Vay családdal együttműködve létrehozta a Szellemi Búvárok Pesti Egyletét (a Magyarországi Spiritiszta Egylet jogutódját), majd megalapította a Világosság, később Égi Világosság című spiritiszta folyóiratokat is. Az új mozgalom a lecsúszó arisztokrácia és az egyre jobban elszegényedő dzsentrik valláspótlékává vált.
Raimund, a zaklató szellem
Grünhut fő eszmetársai az okkult tudományokban jártas báró Vay Ödön és felesége, Adelma voltak. Az asszony természetfeletti, jósló és gyógyító képességeket vallott magának, és megírta a magyarországi spiritizmus legtöbbet forgatott könyvét Szellem, erő, anyag címmel, ezzel a spiritizmus itthoni megismertetésében hatalmas szerepet játszott. Adelma nevét szerte a világon ismerték spiritiszta körökben. A nem mindennapi érdeklődésű asszony már 1865 óta foglalkozott Kardec munkáival. Misztikus képességeit állítólag anyjától, Teleki grófnőtől, későbbi Solm hercegnőtől örökölte, de egy betegség kellett ahhoz, hogy ráébredjen tehetségére. Adelmát ugyanis gyakran gyötörte fejfájás. Egy szintén spiritiszta beállítottságú orvos ébresztette rá, hogy a rohamok mögött a látnoki képessége elfojtása áll.
Ettől kezdve a nő transzállapotban írt és beszélt, jósolt, és azt híresztelte magáról, hogy egyik előző életében jósnő volt, akit boszorkányként égettek el.
Az asszony gyógyított is, ráadásul olyanok is a segítségét kérték, akik egyébként elítélték ezoterikus tevékenykedéseit. Egyszer állítólag egy kétéves kislányon segített, akiről azt állította, hogy egy Raimund nevű szellem zaklatása miatt betegedett meg. Könyörgéssel rávette a kísértetet, hogy hagyja el a lány testét, ezután a gyerek meggyógyult.
Egy másik esetben az epilepsziával küzdő földművest szabadította meg a rátapadt, Marie nevű szellemtől, aki megsúgta Adelmának, hogy a férfi előző életében a felesége volt. Adelma rávette Marie-t, hogy a zaklatás helyett inkább szülessen újjá az imádott férfi lányaként. A férfinak valóban lánygyermeke született, és állítólag abbamaradtak a rohamai.
A „magnetizáló gróf”, aki megidézte Petőfi szellemét
A spiritizmus másik hazai úttörője Szapáry Ferenc gróf, gúnynevén „mágnesező vagy magnetizáló gróf” volt, aki spiritiszta értekezéseket írt, és a Mesmer-féle alternatív gyógymódokat terjesztette itthon.
Mesmer „bűvészmutatványaival” leginkább gazdag nemesek feleségeit győzte meg arról, hogy valójában nem betegek.
Szapáry több ízben megidézte Petőfit is. Egyszer ellátogatott Arany János családjához is, és több szeánszot is levezényelt Arany lánya, Juliska asszisztálásával az 1850-es években. Az egyik alkalmon a színész, Egressy Gábor is kapcsolódott egy kopogó asztalláb Petőfi-szellemével, a halott költő pedig elmesélte neki, hogy a segesvári csata alatt egy kukoricásba menekült, ahol leszúrta egy kozák katona.
Erről Egressy beszámolt Arany Jánosnak is, aki a következő sorokban fejtette ki véleményét a szeánszról:
„Kedves barátom! A szellemekkel való correspondentiát illetőleg én a kételkedők közé tartozom. Azt gondolom, az egész asztalírási folyamat a működő agyában képződik, öntudatlanul. Képek és eszmék állnak elé, s egészíttetnek ki, mint az álomban. Amit legkevésbé hiszek, az a testtől megvált szellem működési képessége: mert hogyan volna a szellem képes olyan tökéletlen műszer által, minő egy asztal vagy bútordarab, nyilatkozni, ha a testnek rendetlen állapota, például a vérnek agyra tolulása, megtompíthatja munkásságát?”
Jókait az orvosa tiltotta el a szeánszoktól
Más nagy neveket is találunk a spiritiszták között. A Mesmer-féle magnetizmus már Kölcseyt is érdekelte. Jókai Mórról pedig az a hír járta, hogy lakásán a Bach-korszak idején Batthyány Lajos szellemét idézték meg és faggatták ki a jövőről, a bécsi udvar szándékáról. Jókai később kénytelen volt berekeszteni ezeket a szeánszokat orvosa tanácsára.
„Dr. Kovács Sebestyén Endre volt a háziorvosom; régi jó barátom és rokonom. Mikor megtudta, hogy én családostul az asztaltáncoltatással foglalkozom, tudós emberhez illő haragba jött és lehordott mindannyiunkat keményen. »Hisz ez a bajotoknak kútfeje.« Aztán megmagyarázta komolyan és szakértően, hogy az emberi magnetizmus valóban létező erő, s azzal különösen adományozva vannak mindazok, akiknek hivatásuk az idegekkel dolgozni: költők, színészek, festők; de ezzel a magnetizmussal visszaélni, azt másra elpazarolni, mint hivatásunk teljesítésére, éppen olyan természettelen, mint az éltető ösztönök perverz irányzata”
– magyarázta döntésének okát az író, aki egyébként mindig is hitt a jóslatokban, a telepátiában.
Madách Imrének is voltak spiritiszta kötődései. Szenvedélye fiára, Madách Aladárra is átragadt, aki apja könyveit cserélgette okkultista irodalomra, később pedig több könyvet is írt a témában. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy Gárdonyi Gézáról, Kosztolányi Dezsőről és Karinthy Ferencről is feljegyezték, hogy látogattak spiritiszta szeánszokat.
Források:
- Asztaltáncoltatás Budapesten – spiritizmus a békeidőkben, Budapest romantikája
- Szigeti Jenő: Túlvilági kalandok. A magyarországi 19. századi spiritizmus története, Egyháztörténeti Szemle, 2014.
(Borítókép: Wikipédia)
