Késő modern építészetünket most kezdjük újból felfedezni, megérteni és megszeretni, ebben persze szerepe van annak, hogy az elmúlt években egyre több olyan programsorozat indult és kiadvány készült, amelyekben értő módon mesélnek nekünk erről a korszakról. Az akadályokról, az építészek szűk lehetőségeiről és arról, hogy mindez hogyan mozgatta meg a kreatív elméket. Abban, hogy a számunkra szokatlan anyaghasználatot, a formákat és a felületeket egyre közelebb érezzük magunkhoz, közrejátszik az is, hogy mára kellő távolságba kerültünk az 1960–70-es évek építészetétől, ezáltal pedig egyre inkább felfedezzük az értékeit – ahogy Zubreczki Dávid urbanista is mesélte nekünk.
A farkasréti Mindenszentek-plébániatemplom Szabó István tervezte épülete olyan korban épült, amikor a hatalom központilag korlátozta a vallásgyakorlást, felügyelte az egyházak működését, a templomépítés pedig szóba sem jöhetett. Ezért is volt nagy szó, amikor a szocializmusban – néhány másik szakrális épülettel együtt – mégis engedélyezték ennek a Hegyalja úti templomnak a felépítését. Az építészetén és a történetén kívül az is érdekes, hogy
ez volt az első műemlék épület az országban, amely ebből a korszakból való.
Előzmények
Ha szemben állunk a Farkasréti temetővel, rögtön kiszúrhatunk egy érdekes, kör alaprajzú építményt: itt található ma az árkádos kriptasor és a ravatalozó, ám eredetileg egy csodás modernista templom is állt itt. 1938-ban Módos Ferenc és Krassói Virgil tervei szerint készült el a temető bejárati épületegyüttese, többek között a Keresztes Szent János-templommal és a harangtoronnyal. Ezt használták a hívek egészen a II. világháborúig, Budapest ostromakor azonban egy bombatalálat olyan súlyosan károsította, hogy használhatatlanná vált. Bár altemploma átvészelte a háborút, és egy ideig itt miséztek, az új hatalom végül bezáratta.
A Mindenszentek-plébániatemplom területén korábban egy vendéglő működött, a kommunizmus alatt ennek alsó részében miséztek, s míg az épület egyik terme megmaradt vendéglőnek, a másikban kápolnát alakítottak ki. Az étterem az évek során egyre rosszabb állapotba került, az egyházközségnek a 70-es években sikerült megszereznie, ekkor kezdtek bele az épület renoválásába és egyházi célokra való átalakításába is, amelyből végül egy új templom született.
Nem lehetett templom formája
Megszoktuk, hogy egy templomnak tornya van, ahogy azt is, hogy ha átlépünk a kapuján (legalábbis a római katolikus templomokén), akkor általában díszes, márvánnyal és aranyozott ornamentikával, valamint festményekkel teli térben találjuk magunk. A farkasréti templomban viszont teljesen más világ fogad. Ez alapvetően abból fakad, hogy a hatalom, bár engedélyezte az építést, a templom formába már nem egyezett bele –
seM torony, seM kereszt nem lehetett a templomon.
Az építész kreativitását dicséri, hogy ilyen nehezített pályán is remekművet alkotott. Szabó István azt is megoldotta, hogy még ha inverzként is, de került kereszt az épületre: a bal oldali épülettömegen a hiányzó béltestek alkotta űr keresztet formáz. Valójában a tornyot is megidézi, hiszen a jobb oldalon az ég felé magasodnak a falak, ezek ölelésében sétálhatunk fel az előcsarnokba, miközben felettünk Jézus mennybemenetele látható a színes üvegablakon. Kálmán atya szavaival élve a falak olyanok, akár az angyalszárnyak.
Minden újrahasznosított
A közösség 1974 decemberében kapta meg az engedélyt a templomépítésre (ezt Bíró Imre plébános járta ki az államnál), de ezt leszámítva semmi másra nem számíthattak. „Abból kellett főzni, ami volt” – magyarázta Zubreczki Dávid.
a templom így teljes egészében az itteni hívek kétkezi munkája nyomán jött létre, ők gyűjtötték össze és hordták az építőanyagot
– ebből az építész, Szabó István is kivette a részét, aki egyébként tiszteletdíj nélkül vállalta a tervezést, a művezetést és a belsőépítészeti munkát.
Mivel nem volt támogatás, a templom végül olyan anyagokból épült fel, amiket össze tudtak vadászni. A szűkös anyagiak miatt esett az építész választása a beton béléstest alkalmazására, így amikkel valójában a födémet szokták létrehozni, itt abból épült a fal, a padló téglából, a gyertyatartók és az oltár lábazata pedig fémhulladékból készült. Szabó István tulajdonképpen felhasználta azt a tudást és technológiát a Mindenszentek-plébániatemplom megtervezésekor – később a többi szakrális épületénél is –, amelyeket a korábban tervezett ipari épületeinél alkalmazott.
A szokatlan anyaghasználat és forma mellett az épület meghatározó elemei a színes ablakok. Ezek nem ólomüvegből készültek (mint általában), hanem a legkülönfélébb üvegekből, egy akkor még egészen újszerű technikával, a műgyanta ragasztásával alkotta meg őket az építész.
Szabó István saját kezűleg festette és ragasztotta A színes üvegablak-kompozícióit a különböző üvegnyesedékekből (katedrálüveg, drótosüveg, sima és rücskös felületű üveg) – abban is meglátta a lehetőséget, ami másnak már szemét volt.
Ha végigjáratjuk a tekintetünket a templomtérben, rájövünk, hogy az ablakképek valójában sokat bíznak a fantáziánkra. Elnagyolt figurákat, absztrakt formákat látunk, amelyek a hét szentséget, a jó és a rossz harcát, a Pietàt és az utolsó vacsorát ábrázolják. A színes ablakok készítéséről Kálmán atya egy anekdotát is megosztott velünk: eszerint Szabó István lányának az volt a feladata, hogy esténként szín szerint szétválogassa az üveges által hozott hulladéküveget. A templomban összesen 140 négyzetméter megfestett üvegfelület van, melyen előfordulnak egészen apró, ujjnyi darabok is. Biztosak vagyunk benne, hogy a színes üvegen átszűrődő fény különleges atmoszférát ad a szentmisének.
Jelen
Bár a nagyközönség még csak most kezdi felfedezni magának a templomot, a szakma és az építészet rajongói már régóta ismerik az értékeit, ahogy a hívek is. Mivel a közösség tagjai között sokan vannak, akiknek a felmenői részt vettek a templomépítésében, sőt, az idősebb generáció tagjai között akadnak, akik saját kezűleg végezték a munkát, ezért nagyon erősen kötődnek a templomhoz. Küzdenek azért, hogy minden az eredeti állapotában maradjon és ne pusztuljon – jelenleg is zajlik a színes üvegek restaurálása. A munkálatokat Fűri Judit üvegművész végzi, és várhatóan 2026 és 2027 fordulóján fejeződnek be.
Ottjártunkkor benézhettünk a templom közösségi tereibe is, melyek az utcaszint alatt vannak, és néhány teremben megmaradtak a korábbi kápolna boltívei, de az építész az eredeti étterem épületének terméskő lábazatát is beletervezte a templomba. Felmentünk aztán a „tetőteraszra” is, ahonnan egészen Csepelig elláttunk, és megtudtuk, hogy
a 90-es években volt olyan időszak, amikor a fiatalok innen hallgatták a szentmisét – az ablakokat kinyitva pont az oltárra láttak rá.
A Farkasréti Mindenszentek Plébánia épületét puritán betonfelülete és a színes üvegek, a beszűrődő fények miatt gyakran állítják párhuzamba a gótikus katedrálisok újraértelmezett világával, amit akkor értünk meg igazán, ha eltöltünk egy kis időt ebben a térben. Erre egyrészt lehetőségünk van a szentmise alkalmával, de a templom előtere máskor is bárki előtt nyitva áll. Másrészt Zubreczki Dávid Templomséták Budapesten című könyve nyomán május 7-én egy előadáson ismerhetjük meg a templom és a budapesti szakrális építészet történetét.
