Az egykori Óbudai Szeszgyár területén jelenleg is zajlik az új városközpont és lakópark, a Waterfront City építése. Ennek munkálatai közben találtak rá a római kori romokra. Mivel ezek több méterrel a jelenlegi járószint alatt voltak, ezért ahhoz, hogy a nagyközönség is láthassa őket, egy daruval emelték ki a darabokat – amelyeket az építkezés végéig a területen fognak tartani.
Az aquincumi katonaváros első Mithras-szentélyére 2023 késő őszén bukkantak rá a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei, a területen 2017 óta folytatott régészeti feltárások keretében. A kis méretű, teljes egészében csak 2024-ben feltárt szentélyt Mithras tiszteletére, a népszerű misztériumvallás gyakorlásának helyszíneként építették a Kr. u. 2. század során, vagyis több mint 1800 évvel ezelőtt.
Egy ízben átépítették, majd a 260. évi szarmata betörést követő időszakban a szentély működése szünetelt a fokozatosan elnéptelenedő településrészen. Értékesebb berendezési tárgyait, így a kultuszképet és a kultuszedényeket elszállították, az épületet magára hagyták. Később a teteje beszakadt, falai föld alá kerültek a többi római kori épületmaradvánnyal együtt. Bár az Óbudai Szeszgyár megépítése, kibővítése és közművesítési munkái során erősen bolygatták a területet,
a Mithras-szentély viszonylagos épségben vészelte át az elmúlt 150 évet.
Mi az a Mithras-kultusz?
A Mithras-kultusz az ókori világ egyik legnépszerűbb misztériumvallása volt, ami bár a kereszténység térhódításával picit eltűnt a köztudatból, a századforduló titkos társaságai újból felfedezték maguknak. Mithras alakja a Kr. u. 1. század végén bukkant fel, és hamar a Római Birodalom egyik leglátványosabb régészeti emlékeit adó kultuszává vált. Ő lett a római császárság egyik legnagyobb istensége, a mítoszok szerint egy szűztől született, bár más történetek sziklát említenek. Ő volt a bölcsesség, az igazság és a hit, míg a hellenisztikus királyságokban egyfajta napistenként tekintettek rá. Sajátságos ikonográfiai programját perzsa és görög képi előzmények felhasználásával alakították ki a Kr. u. 1. századi Kis-Ázsiában. Így magyarázható Mithras és két fáklyahordozójának jellegzetes sapkamotívuma és keleties viselete.
Bár Aquincum tágabb környezetében több Mithras-szentélyt is feltártak már,
az egykori katonaváros területén ez az első ilyen maradvány.
Ezeket a szentélyeket ma mithraeumoknak hívjuk, de a maguk korában Mithras templomaiként vagy barlangjaiként hivatkoztak rájuk. A városi szentélyek külsőre nem sokban különböztek az átlagos épületektől, 20-30 fős belső terükben mellőzték a fényűzést, a misztikumot pedig szándékosan fokozták a félhomállyal, míg a természetben található barlangok ezt a hangulatot eleve hozták. A látványos domborművek, a bikaölés-jelenet és a markáns színvilág miatt a korai keresztények elég vad sztorikat gyártottak a Mithras-kultuszról, gyakran orgiákról és véres áldozatokról számoltak be, ezeket azonban a régészeti források nem támasztják alá.
Az óbudai terület Mithras-szentélye
Mithras tisztelete egyébként éppen a katonák körében volt népszerű, s a misztériumkultuszok sorában azok közé tartozott, amelyekből különösen sokat merített a kereszténység.
Az óbudai feltárás során a falakon kívül négy, stukkó- és festéknyomot hordozó oltárkőre bukkantak,
amelyek egyikén még a festett, csak a Mithras-kultuszhoz kapcsolható TRA(n)SITO(!) – az „Istenség Áthaladásának” szóló – ajánló felirat is megőrződött. További fontos lelet még egy frígiai sapkás alakokat ábrázoló ólomvotív (vagyis fogadalmi ajándék), egy nagy patás háziállat koponyája az alatta elhelyezett háromlyukú mécsessel, valamint egy kőtál töredéke. A szentély falát egykor díszítő falfestmény leomlott darabjainak összeillesztése során pedig egy frígiai sapkát viselő férfi portréja rajzolódott ki, aki talán maga Mithras lehetett.
A falmaradványok a kiemelést követően mintegy másfél évre egy állagmegóvásra alkalmas raktárba kerülnek. A bemutatásukra parkosított környezetben kerül majd sor. A ritka római kori emlék mindenki által szabadon látogatható lesz.
