A történész és az exbankrabló
Ambrus Attila, vagyis a viszkis rabló, miután elfogták, megkapta méltó büntetését, leülte a maga idejét, és közben bent (a sitten) megalapozta azt az életet, amit a szabadulása után felépített. Keramikus lett, és elvégezte a kommunikáció szakot is. Múltjáról kendőzetlenül mesél, nem finomkodik, nem kisebbíti a bűnét, hanem őszintén és gyakran ironizálva beszél róla, egyértelműsítve, hogy helyteleníti mindazt, amit elkövetett. Leülte a maga idejét, és példaértékű, ahogy újra felépítette magát.
Ambrus Attila élvezetesen és jól beszél, talán emiatt is kereste meg őt a történészvégzettségű idegenvezető, Csapó Csaba, hogy vezessék közösen a Bűnügyi krónika a Budai Várban elnevezésű városi sétát. Csaba a múltról, az évtizedekkel, évszázadokkal korábbi, gyakran hajmeresztő esetekről, a történelmi háttérről mesél, Attila pedig a jelent állítja párhuzamba mindezzel, és a saját élményeit, tapasztalatait osztja meg a sétálókkal. Az együttműködésük abszolút működik, mert mindketten remek mesélők, jól tromfolnak egymásra, jó a humoruk, így a séta érdekes, informatív és szórakoztató.
Táncsicsnak nem volt rossz dolga
A Táncsics Mihály utca 9., vagyis az utca névadójáról elhíresült egykori börtönépület elől indulunk. Itt megtudjuk, hogy Táncsicsnak, akit innen szabadítottak ki a márciusi ifjak, mennyire nem volt rossz dolga a raboskodása idején. Pedig kétszer is kellett itt időznie: 1848 után, illetve 1860 és 1867 között. Ide azokat az urakat zárták, akik becsületszavukkal és aláírásukkal biztosították, hogy nem szöknek meg, így rácsok sem voltak a szobák ablakain, sőt, a rabok a saját bútoraikkal rendezhették be ideiglenes lakóhelyüket, ahol vendégeket is fogadhattak. Jókai Mór is vendége volt az intézménynek egyidőben, amiről a visszaemlékezéseiben azt írta, hogy soha olyan jó dolga nem volt, soha annyira szabad nem volt, mint amikor itt raboskodott. Épp ezért talán illőbb volna a raboskodott igét idézőjelbe téve írni. Pláne hogy Ambrus Attila sokkal zordabb börtönviszonyokról beszélt.
Maga a séta, bár két óra hosszú, viszonylag kis területet ölel fel: a Táncsics Mihály utcáról a Hess András térre, majd a Szentháromság térre vezet az út, hogy aztán a Dísz térre érkezzünk meg, ahol a barangolás véget ér. Sztori viszont rengeteg van, bőven van miről mesélnie a két túravezetőnek. A város legrégebbi épületénél, a Hess András tér és a Fortuna, valamint a Táncsics Mihály utca sarkán álló Vörös Sünnél megtudjuk, hogy valamikor bordély működött az épületben, és hogy a királyaink közül IV. (Kun) László volt az első, aki támogatta a prostitúciót, méghozzá a szabados erkölcsű kunok miatt, és hogy stricik – vagy legalábbis e bűnös foglalkozást űzők elődei – már akkoriban is léteztek. Ambrus Attila ennek kapcsán arról számolt be, hogy manapság a stricik börtönbeli státusza nagyjából egy pedofiléval azonos,
a legmegvetettebb bűnözŐk közé tartoznak.
A Várnegyed összes bűne
A sok-sok fotózkodó turista között szlalomozva nehéz elképzelni, hogy a szép és nemes budai Várnegyed milyen sok bűnnel terhelt vidék volt valaha. Most már persze nem az, a legfrissebb sztori is már negyedszázada történt. De többet nem szeretnénk a sétáról spoilerezni, pláne hogy az igazán véres, illetve pikáns sztorik a Vörös Sün után kezdődnek. Szóba kerül az egykori Diplomataház, ami a kelet-európai diplomaták szálláshelye volt a szocializmusban, ennek ellenére a titkosszolgálat felügyelte az épületet, és nem azért, hogy megvédje a vendégeket, hanem hogy kompromittálja őket. Aztán megtekintjük a hírhedt Korda István-gyilkosság helyszínét, elsétálunk a Balta köz mellett, amely előtt állítólag lefejezték Hunyadi Lászlót (innen a köz neve), majd a Dísz térre érkezünk.
A Dísz tér a budai Várnegyed főtere, egykor kivégzéseket is tartottak itt, de nem ezek miatt állunk meg mellette. Hanem azért, mert a két, egymással nagyjából szemben álló házban is történt egy-egy sötét bűntény, melyek a maguk korában széles körű érdeklődést kiváltó esetek voltak. A posta épületében 1954-ben történt rablás, azzal átellenben pedig egy országbírót öltek meg 1883-ban. De a részleteket érdemes a sétán meghallgatni Ambrus Attila kiegészítéseivel együtt. Egyébként havonta két sétát is tartanak, sőt Csapó Csaba történész-idegenvezetőnek további remek sétái is elérhetők, melyekről Csaba honlapján szerezhetünk tudomást és foglalhatunk rájuk helyet. Bűnügyi séták legközelebb április 19-én lesznek.
(Borítókép: We Love Budapest)
