A Várnegyed patinás hangulatába tökéletesen illeszkedő, a Táncsics Mihály utca 25. alatt álló, barokk stílusú házat az 1960-as években a Zichy-palotából választották le. Ám a jobb napokat látott épület egykori gazdái valószínűleg meglepődtek volna az itt kialakított vendéglátóipari egységet látva, ugyanis a belső teret firenzei látképpel is szebbé tevő bárból végül a késő Kádár-kor emblematikus bűntanyája lett.

A várbeli Táncsics Mihály utca épületeit korábban már részletesen bemutattuk, ekkor tűnt fel a 25. alatti izgalmas története. A Táncsics Mihály utca 21–25. alatt álló tömböt a 18. század második felében a Zichy család birtokolta. Az 1960-as években választották le a 25-ös számot. Ekkor a szomszédos épületekben a késő középkori zsidó negyed romjait, egy kéthajós, gótikus zsinagóga maradványait is megtalálták. Ilyen (elegáns) alapokon nyugodott a szocializmus végnapjainak legdurvább bűnbarlangja.

1947 körül nyílt meg az Old Firenze, amit ekkor még jobb emberek, a város megmaradt arisztokrata lakói is látogatták. Az 50-es években az itt működött cukrászda – kis kertje miatt – szerelmi rejtekhely lett, családos kollégák, idősödő párocskák kerestek itt némi kalandot. Az igazi élet azonban az épület 1967-es felújítása után következett. A szebb napokat látott cukrászda, ahol jobb híján még Jékely Zoltán író is vállalt munkát, egészen elegáns formában éledt újjá. A belső teret meghatározta az egész falat betöltő üvegmozaik, egy firenzei látkép, amit úgy alakítottak ki, mintha valójában a várost néznénk, a belső teraszra pedig a 70-es években Balázs József Róbert festő- és mozaikművész készített több kisebb alkotást. 

A vendégeket eközben színvonalas program is szórakoztatta. Fellépett itt a közeli Budagyöngyében is zongorázó Cziffra György, Ladányi Mihály költő pedig dobosként egészítette itt ki a keresetét, de a cigányzenészek közül is a legjobbak húzták a talpalávalót. A bár épülete, portálja ebben az időszakban több filmben is feltűnt, például Várkonyi Zoltán Sellő a pecsétgyűrűn című munkájában vagy az Anthony Quinn főszereplésével készült, A huszonötödik óra című filmben, de a Szabó István rendezte Álmodozások korában is látható, neve pedig a rekordideig futott, A Szabó család című rádiójátékban is elhangzott. Szívesen látogatott az Old Firenzébe Máté Péter, majd később Zámbó Jimmy is. 

Bár az újságok fennállása alatt feltüntették idomtalan biedermeIer szalonnak, elegáns konyakozónak és koszos, ódon presszónak is, Az Old Firenze egy dolog nem volt soha: átlagos. 

Az kétségtelen, hogy volt a helynek egy egészen másik arca is. Az 1970-es évek elején még a hangulatos szilveszteri mulatságokról és a jól öltözött közönségről volt híres, színház vagy vacsora után ruccantak át az Old Firenzébe a vendégek, hiszen akár hajnali 5-ig is lehetett táncolni, ám az évtized vége felé fokozatosan kezdett megváltozni a társaság. Ahogy a berendezés egyre ütött-kopottabbá, piszkosabbá vált, a szabálytalanság is egyre több lett. Sőt, az Old Firenze volt az egyik első hely, ahol a működést ellenőrző hivatalos szerveket a pincérek és a pultosok akadályozták munkájukban. 

Erre jó okuk volt, hiszen ebben az időszakban már állandóak voltak itt az illegális szerencsejátékok. Az 1980-as években aztán bevezették a belépőt, a hely pedig lassan elvesztette egykori elegáns hangulatát. Különböző játékgépek szórakoztatták a közönséget, délelőtt presszó, este pedig diszkó várta a szórakozni vágyókat. Itt tűntek fel először a maffiózók mellett az őrző-védők, akiknek a segítségével sok esetben erőt demonstráltak. Ilyen verőember volt például Totka Pál, aki karrierjét profi bokszolóként kezdte, de megfordult a helyen a törvény elől később Los Angelesbe menekült Markó Béla is. 

A hely végül a 80-as évek elejének szervezett bűnözési botránya, a Presztízs-ügy kapcsán vált igazán hírhedtté, ekkor derült ki, hogy az a bűnözői csoport, amit több mint 140 betöréses lopással vádoltak, törzshelyének tekintette az Old Firenzét. A vendégek öltözéke, a borravaló vagy a fogyasztott italok egyaránt sokat elárultak azokról, akik betértek ide. A pénzesebbeket ennek alapján könnyen kiszúrták az itt ücsörgő betörők, tippadók, majd a ruhatárnál – a kabátokban hagyott iratok alapján – hamar megtalálták a címeket, és indulhatott is a betörés – sokszor akkor, amikor a lakás tulajdonosa az Old Firenzében mulatott. Ha pedig a delikvens idő előtt szeretett volna távozni, egy beszervezett ember bírta további maradásra. Egy anekdota szerint olyan is előfordult, hogy az Old Firenze egyik pincére így hívta telefonhoz a vendégeket:

Uraim, valamelyik betörő kerestetik!

A helynek végül a rendszerváltás után áldozott le, 1989 után bezárt, majd megindult az átalakítása, ami különböző szabálytalanságok miatt évekig elhúzódott. Végül 1992-ben a Király étterem nyitott meg az Old Firenze helyen. Bár igazán szépen felújított belső térrel, finom ételekkel és revüműsorral várta a vendégeket, a 2010-es években végül bezárt. Valószínűleg ennek az időszaknak az emlékét őrzi a ma is a bejárat fölött látható királyszobor.

Források:

  • Index.hu
  • 24.hu
  • Görgey Gábor: Király lett az Old Firenze, Figyelő, 2005. szeptember 22.
  • Ruffy Péter: Pest Buda felfedezése, Érdekes Újság, 1957. június 29. 
  • Dr. Farkas Gábor: Egy vállalat magatartásának formálódása a vizsgálatok során, Népi Ellenőrzés, 1974. március 10.
  • P. I.: Nonstop, Népszabadság, 1967. március 14.

(Borítókép: Forgács Zsuzsi - We Love Budapest)

Címkék