„Ha egy nő tud figyelni magára, az azonnal kisugárzik belőle” – Interjú Döbrösi Laurával

We Love Budapest: Nagyban fut az arcjógás projekted: élő és online workshopok, tanfolyamok egyaránt. Emellett idén kerül a mozikba az Egykutya című színdarab filmadaptációja. Izgalmas lehet, hogy amit éveken át a színpadon adtatok elő, egyik pillanatról a másikra a filmvásznon jelenik meg. Milyen volt forgatni, és mit vittél magaddal a színpadról a vászonra?

Döbrösi Laura: 2020-ban mutattuk be az Egykutyát a Popup Produkcióval, tehát már 5 éve fut, és több mint 100 telt házas előadás van mögöttünk. Nagyon szeretjük játszani, a nézők pedig visszajárnak, hozzák a családot, a barátokat – ennél jobb visszajelzés aligha van. Ezért is fogalmazódott meg sokunkban, hogy filmet kellene belőle csinálni. Azt is észrevettük, hogy az előadás nagyon mélyen megérinti az embereket. Arról szól, hogy négy kollégiumi barát, akiknek a közössége anno egy traumatikus esemény miatt szétrobbant, ismét találkozik. 10 év után az egyikük lakásán gyűlnek össze. Nagy barátság, de egy nagy szerelem is volt ebben a négyesben, és történt valami, amit a négyesen belül sem mindenki tud – de ezt most nem spoilerezem.

Az Egykutyát Deák Kristóf Oscar-díjas rendező viszi vászonra, aki, miután megnézte az előadást, teljesen belezúgott a sztoriba. A mozi szereplői az eredeti előadás színészei – Tenki Dalma, Bakonyi Alexa, Tóth Károly és én. Nagyon izgalmas és különleges feladat, hogy valamit, amit hónapról hónapra egy kicsit máshogy játszol, kipróbálhatsz egy újabb szemszögből is. A film real time játszódik, tehát tényleg annyi idő telik el a vásznon, ahány perces a mozi.

WLB: Mennyit kamatoztatsz a face yogából a színészeten belül?

D. L.: Az Egykutyában teljesen smink nélkül vagyok. 5 évvel ezelőtt el sem mertem volna képzelni, hogy beülök egy nagy látószögű kamera elé teljesen natúr fejjel. A női hiúság, ugye... Néha, amikor az előző naphoz képest sokkal karikásabb volt a szemem, a sminkes javított rajtam, de így is maximum 5 percet ültem a sminkszobában. Ahhoz, hogy oda merjek állni így, és 15 napon keresztül hibátlan legyen a bőröm, ráadásul nincs a smink sem mint kapaszkodó, és tudom, hogy nagyvászonra megyünk, egy napi 40 perces reggeli face yoga rutin segített hozzá. Hatalmas sikerélmény ez számomra, és gondoltam is rá, hogy Patika rutinját – így hívják a karakteremet – tanítanom kéne, hiszen nagyon hasznos volt. 

WLB: A többiek a filmből nem kértek tőled tanácsokat, a színésztársaid nem szoktak figyelgetni, amikor gyakorolsz? Hogy fogadták az új szenvedélyedet?

D. L.: Amikor arcjógázom, akkor mindig érdeklődnek, hogy éppen mit csinálok: hogy mire jó ez meg az. Sokan mondják, hogy mutassak fogásokat, de ott a helyszínen sosem ülünk neki. Pedig egy reggeli arcfrissítő rutint például tényleg be lehetne vezetni forgatások vagy fellépések elejére, mert szebb lesz az ember, ahogy kimasszírozzuk a feszültségeket. Ahogy vér érkezik az arcodba, letisztul, azonnal lemegy a puffadás, ragyog a bőr,

Tavaly még csak egy-két színésznő jött az ingyenes online tanfolyamomra, most már sokkal többen. Érdekes, hogy a barátaimhoz is idénre ért el a dolog. Nyilván van egy átfutási idő, amíg mindenkihez eljut, hogy én itt most különféle fejeket fogok vágni, és ez lesz a melóm. Mondtam nekik, hogy eddig is ezt csináltam, csak kamera előtt. Örömmel konstatálom, hogy nem kell választanom. Amikor elkezdtem arcjógával foglalkozni, volt egy félelmem, hogy a színészet rovására megy mert azt hiszik majd, hogy a színészet már nem érdekel, de máshogy alakult: mindenki elfogadta, hogy ez is a misszióm része és jól kiegészíti az eddigi szakmámat.

WLB: Mi az, ami a projektjeid közül a leginkább éltet téged a mindennapokban, és miért?

D. L.: A színészetet nagyon élvezem, de engem sokszor lemerít. A face yoga viszont egyértelműen éltet! Ad egy gyógyító tudatosságot, a gyakorlástól jobban tudok kapcsolódni a testemmel, az egész lényemmel. Hiszem, hogy kevesebben lennének testi-lelki betegségben, ha jobban figyelnének az arcukon megjelenő tünetekre és a testi érzeteikre. Konkrétan jeleznek a belső szerveink az arcon, a szemöldökök között például a máj, a szemünk alatt a vese, itt alul, az állvonalon pedig a női szervek.

A kedvenc részem, amikor elindul egy tanfolyamom, és az elején a csoport tagjai bemutatkoznak egymásnak. Aki akar, posztol magáról egy képet és elmondja, hogy mi zavarja az életében, min szeretne változtatni. Elképesztő, milyen nyíltan beszélnek magukról a nők! Ha járt már valaki női körbe – én jártam! – az tudja, hogy ez természetes dolog: a nők egymás között automatikusan nyílnak és bíznak. Még úgy is, hogy online vagyunk, és még sosem találkoztunk személyesen, elképesztően megindító problémáikat írják meg a falra a csoporttagok. Megható látni ezt az egész folyamatot! Nem vertem nagy dobra, de tavaly elvégeztem egy női kör és szertartásvezetői képzést, mert nagy erőt látok ebben. Szerintem sokat segít a nőknek, hogy van a klasszikus szépségiparon túl is lehetőség arra, hogy kapcsolódjunk magunkkal, az arcunkkal. Mindenkinek ajánlom, hogy használja az önismeret testi, vagy akár mentális gyakorlatait, technikáit! Ha nem is pont a face yoga lesz az,

WLB: Az online arcjógás csoportjaid nyomán kialakul egy női közösség, hiszen ott mindenki beszámolhat, hogy miért érdekli, miért kezdte el, és milyen érzések fűzik a face yoga metódushoz. Úgy tűnik, erős formáló szereped van ebben az egészben, vagyis nagy hatással vagy a magyar nőkre, akár példaképként is tekinthetnek rád. Hogyan éled ezt meg?

D. L.: Rossz ezzel kezdeni, de sokszor méltatlannak érzem és elkenődöm, amikor látom, hogy mennyire magukra vannak hagyva a problémáikkal a nők itthon. Biztos a világon máshol is, de ugye mi itt élünk. Azért is érzem magaménak ennyire a face yogát, mert a saját nőiségem megélésében nagyon sokat segített nekem. 27 vagy 28 éves koromban beütött az a gondolat, hogy hoppá, az arcomból élek, mi lesz, hogyha változni kezd, ha megöregszem?

Abban biztos voltam, hogy nem fogok botoxhoz és egyéb invazív megoldásokhoz fordulni. Hiszem, hogy ez mindenkinek a saját és érvényes döntése, de az én mércémmel mérve ez már önmagam bántalmazása lenne. Sok éven át bántalmaztam magam változatos egyéb módszerekkel, mondhatni pro vagyok a témában és sokat dolgoztam rajta, hogy már ne kívánjam ezt. Az arcot egyébként is egy nagyon érzékeny helynek érzem, tükrünk a világra, önkifejezésünk centruma. Nem ítélem el azt, aki bizalmat szavaz az invazív módszereknek, egyszerűen csak arról van szó, hogy nekem ez már túlmegy egy határon. Ezért volt megnyugtató számomra a face yoga, mert tényleg tud segíteni mindenen, amire gyors fixációs megoldásként ott a kozmetológia és a plasztikai sebészet. De ha hosszabb távra, saját kezűleg – mellette fejlesztve a szellemet, az önmagunkkal való viszonyt, az idegrendszert és segítve a stresszoldást – meg lehet őrizni a frissességünket és formában lehet tartani magunkat, akkor miért ne választanánk inkább a face yogát?

Szoktam mondani, hogy jógázni is azért kezdünk el elsőre, hogy jobban nézzünk ki. És a face yogát is ezért szokták elkezdeni a nők. Közben ez csak egy mellékhatás. Nemcsak intenzíven jobban nézel ki, hanem belül is jobban leszel. De egy idő után már nem arra fogsz ráfeszülni, hogy hogyan nézel ki, hanem az csak a gyakorlás benefitje lesz. Erőlködés nélküli plusz.

Nagyon sok kisgyerekes anyuka van nálam, akik azt mondják, hogy nyomot hagyott az arcukon az elmúlt 3-4 év, és egyszerűen nincs idejük magukra. Az a helyzet, hogy a nők annyira sok téren egyedül vannak hagyva, hogy végül nem nem marad erejük magukkal minőségi szinten törődni. Pedig szerintem hatalmas szükség van erre az energiára, a női törődésre, a gondoskodásra, az odafigyelésre. Mert ez gyógyít. És ha egy nő tud magára figyelni, az kisugárzik belőle. Nagyon boldoggá tesz, hogy női közösségek alakulnak ki az önmagunkkal való törődés, vagyis az arcjóga által.

WLB: Vannak férfi tanítványaid is, ők is látogatják a workshopjaidat? Milyen az arány, és nekik általában mi az indíttatásuk?

D. L.: Mondhatni, 1000-ből 1. A magántanítványaim között már 2 férfi is volt! Valamikor konkrét okból jönnek el hozzám, például aszimmetriakorrekció miatt. Volt olyan férfi, akit nagyon érdekelt, alapból egészségtudatos, nyitott, kíváncsi ember, és úgy jött el hozzám, hogy ez neki nagyon tetszik, nagyon egzotikus, és szeretné csinálni. Úgy látom, hogy a férfiakban is van hiúság és kíváncsiság ugyanúgy, mint a nőkben. Ez például két közös pont (a sok közül).

WLB: Részt vettem egy alkalommal az egyik face yoga workshopodon (szem és környéke), illetve néha követem az online ingyenes workshopjaidat is. Azóta az utcán sétálva akaratlanul feltűnik az emberek arcán, hogy hol van izomfeszültség, min kéne változtatni. Gondolom, hogy nálad ez a jelenség hatványozottan fennáll, úgymond szakmai ártalom. Vagy nem így van?

D. L.: Valóban nehéz úgy nézni az emberek arcát, hogy ne vegyek észre face yogi szemmel dolgokat. Ettől függetlenül igyekszem nem így szemlélni őket, szerencsére el tudom engedni ezt. Nálam alapelv, hogy olyat sosem csinálok, mint egy plasztikai sebész, hogy eljön valaki hozzám, és én megmondom, hogy mit kéne kijavítani, vagy változtatni rajta. Mindig azt mondom, hogy majd te megnevezed, hogy mivel van problémád, én pedig abban tudok segíteni, hogy megmondom, miért alakult ki, és mi rá a megoldás. Én tudom, mitől esik le a szemhéj, és azt is tudom, hogy egy plasztikai műtét után 1-2 évvel ugyanúgy le fog esni, ha a gyökérok nincs kezelve. De ha az illetőt nem zavarja, sosem fogom neki azt mondani, hogy ez baj. A face yogik nem kritizálják egymás megjelenését. 

WLB: Nagyon sok mindennel foglalkozol, és említetted is, hogy a múlt év végén volt egy kiégésed. Hogyan találsz egyensúlyt az életben a munka, az egészség és a magánélet között? Mi segít neked?

D. L.: Őszinte leszek: nálam otthon általában kupi van! Nekem sincs a világon mindenre időm, nagyon sokszor priorizálnom kell. Sajnos többnyire a lakókörnyezetem marad a sor végére. Idén az az egyik célom, hogy ne zsigereljem ki magam annyira, hogy csak aludni járjak haza, hajnali 2-kor még e-mailekre válaszoljak, miközben nincs elmosogatva! Eddig megengedtem magamnak ilyen időszakokat, de most már kényelmetlenül érint és szeretnék jobban teljesíteni!

Idén már sok mindent visszamondtam, bár nagyon jó dolgokra hívtak be, kértek fel, de most azt tanulom, hogy hogyan kell átcsoportosítani a „csinálás” energiákat a „fenntartás” és „lassan fejlődés” energiájába, tehát lassan és higgadtan expandálni a térben. Minden irányba, nemcsak előre, mert akkor egyszer csak előreesik az ember. Mint egy nagy belégzés: nemcsak bekapod a levegőt, hanem teljes tüdős, mint a jógában. Lehet növekedni, de fontos, hogy közben egyensúlyban maradjon az ember. Könyvet olvasni például mindig van időm, akkor is, ha néha hónapokig csak fél napjaim maradnak pihenésre.

WLB: A nagyon pörgős, nagyon 21. századi életünkben te mit ajánlanál egy nőnek, hogy visszataláljon a belső hangjához, hogy úgy működjön, ahogy neki komfortos? Mik azok a tippek, amik szerinted feltöltenek egy nőt, amik segítik az életét?

D. L.: Azt tanácsolom, hogy ne féljetek saját magatoktól, a saját igényeitektől, de a saját erőtöktől se. De amit leginkább kiemelnék, hogy figyeljetek a vágyaitokra, a női test bölcsességére – bármennyire giccsesen hangzik, nagyon is igaz. Vissza kell fordulnunk önmagunkba, kapcsolódnunk a testünkhöz, ami ugyebár ciklikus és néha pihenőt kér, havonta egyszer legalábbis biztosan, és ezt muszáj megadni neki. A testünk mindig itt van velünk, és ha egy kicsit megtanulnánk jobban odafigyelni rá, mindig tudnánk, mit kell tennünk.

Egy nő mindig tudja, hogy mit kell csinálni, csak néha félünk azt tenni, amiről belülről érezzük, hogy szükséges lenne. Épp ezért ne féljünk hallgatni magunkra, ne féljünk bízni, mert nem vagyunk egyedül. Minden nő ugyanezt érzi, minden nő sír, minden nő fájdalomban van néha. Csak nagyon elizolálódtunk. Nem szabad versenyezni sem a többi nővel, sem a férfiakkal. Magaddal találkozzál, illetve gyere be a női közösségekbe, és ott lesz a többi hozzád hasonló nő, ez pedig nagyon jó érzés.

(Borítókép: Kálló Péter – We Love Budapest)