Nem tudom, ki hogy van vele, de én különös módon vonzódom a romokhoz. Talán azért, mert az átlagosnál jobban érdekel a történelem, mágnesként vonz a múlt. Számomra jólesően hátborzongató, amikor ősrégi kövek vesznek körbe, és odaképzelem azokat az időket, amikor a falak még álltak, és odaképzelem az embereket, akik közöttük éltek.
Időutazás fejben, misztikus összekapcsolódás egy rég LEtűnt korral.
A Váctól alig 20 kilométerre fekvő Csővár község melletti hegyen álló romok maximálisan hozzák ezt az élményt. Tökéletesen alkalmasak arra, hogy a fantázia segítségével a kövek között állva a múltba utazzunk. Minő szerencse, hogy egy 10-11 kilométeres körtúra is érinti a kopott, romos falakat, így nemcsak a múltba révedhetünk, hanem a szellem mellett a testnek is adózhatunk egy nagyjából 4 órás sétával, mászással a lenyűgözően szép, épp életre ébredő tavaszi tájban.
Vár állott, most kőhalom
A Cserhátban egész sok középkori várromot találni, és a hegység legmagasabb pontjától, a Naszály hegytől keletre is láthatunk egy hangulatos düledéket, ami a Csővár község fölötti Vár-hegyen áll. Meredek és kanyargós szekérút vezet fel a hegyre, de nem különösebben fárasztó, bár ha esős időben megy az ember, akkor nyakig sáros lesz, ezért érdemes figyelni az időjárás-előrejelzést. Nemcsak a romok szemet gyönyörködtetők, hanem a táj is, ami a csúcsra érve a szemünk elé tárul. Alaposan körbenézhetünk. A romok a túra egyharmadánál vannak, de olyan hangulatos a hegytető, hogy a kirándulónak egy darabig nincs is kedve továbbmenni.
Na de hogyan is kerülünk ide? Budapestről először is Vácot kell becélozni, majd a 2-es főúton haladni Rád irányába, és Penc község után találjuk Csővárt. A településen keresztül folyik a Sinkár-patak, azt kell megkeresni, és a vízfolyás mellett húzódó parknál meg is állhatunk az autóval. Ez a Petőfi utca, amin gyalog megyünk tovább, egészen a végéig, ahol balra fordulunk, átkelünk a patak másik oldalára, és a Mikszáth Kálmán utcán haladunk tovább, ami egy ponton szélesebbé válik, és ott már Rákóczi utca a neve. Mivel közvetlenül a település mellett magasodik a Vár-hegy (tetején a romokkal), lentről azt is becélozhatjuk.
A felfelé kanyargó út nem túl megerőltető, kivéve, ha esős időben megyünk, mert akkor dagonya. Persze a sárban is feljutunk a tetőre, csak lassabban, 20-30 perc helyett duplaannyi idő alatt. De mindez nem számít, mert felérve kárpótolnak a romantikus, misztikus romok, meg az is, hogy végre egy jó mélyet szippanthatunk a tiszta levegőből. Úgy néznek ki a vár megmaradt részei, mintha valaki a magasból hajigálta volna őket ide.
Egy rossz hírű vár
A csővári vár múltjának jelentős része feltételezések halmaza. Az első várat állítólag IV. Béla király építtette, és ebben nagy részt vállaltak az akkor már ott élt tehetős családok, a Csőiek és Nézsaiak. Ezt az erődítményt Csák Máté csapatai rombolták le, és csak száz évvel később épült fel újra, majd kézről kézre járt.
1444-ben az elszegényedő és birtokait elvesztő Csői és Nézsai család összefogott egymással, illetve a huszitákkal, és elfoglalták a várat. Ami aztán egyre inkább elmerült a bűn mocsarában. Rossz hírű rablótanyává vált, urai megállás nélkül fosztogatták a környező falvakat, kirabolták az utazókat, a köztes időkben pedig feszt mulatoztak. Mátyás erélyesen lépett fel ellenük. Előbb (1470-ben) Csői Miklóst fosztotta meg a birtokaitól testvérgyilkosság és garázdálkodás bűne miatt, majd a Nézsai testvérek maradtak, László és János. Őket a Vitéz János-féle összeesküvésben találták bűnösnek. Mivel utódaik nem voltak, így a birtok és a vár visszaszállt a királyra.
Mátyás halála után fia, Corvin János élt a várban nagyjából 10 évig, majd Ráskay Balázs birtokába került, aki Mátyás közeli embere volt, magas tisztségeket töltött be az udvarban. Ekkor élte virágkorát a vár, amit komolyabban átépítettek és hangulatos reneszánsz lakókastéllyá alakították. Később a törökök elfoglalták, használták is, ám amikor kiszorították őket az országból, a távozásukkor felgyújtották. A romokból azóta sem állították helyre az erődítményt, bár a török kiűzését követő időkben az épületegyüttes egy része lakható volt, sőt, a 19. században erdészház is működött a romok között.
Tovább az erdei úton
Nemcsak a várhoz könnyű feljutni, mert végig táblák jelzik az irányt, hanem az egész túra könnyű ebből a szempontból. Végig jól láthatóan mutatja a jelzés, hogy merre is kell haladni. A piros jelzést kell követnünk (ami hol egy L betű, hol pedig úgy néz ki, mint a japán zászló) felfelé a várba, illetve, miután alaposan kigyönyörködtük magunkat a panorámában, és bejártuk a romokat, onnan lefelé is. Ekkor hangulatos erdei ösvényen haladunk tovább, fenyő- és tölgyfák között. A következő állomás a Vas-hegy.
A Vas-hegyre vezető út még emelkedik kicsit, de már nem sokat, mert aztán felérünk a csúcsra, ahonnan jószerivel már csak lefelé kell kanyarognunk. De előbb még nézzünk szét a hegy két kopár csúcsáról, elvégre a csővári romok mellett ez a túránk másik fontos jellemzője: a tájban való gyönyörködés kimaxolása.
Az erdőből a Nézsa község mellett található Ezersziget-horgásztónál lyukadunk ki. Közel nem tudunk menni hozzá, csak bizonyos távolságból szemlélhetjük meg, mivel körbe van kerítve. Megyünk tehát tovább, egyenesen be Nézsába, egy kis darabon érintjük a települést, mielőtt egy szántóföld mellett ismét behatolunk az erdő mélyére.
Itt pedig a Mária-forrással találkozunk, ami általában nem ad vizet, úgyhogy senki ne gondolja, hogy itt majd jól feltölti a kulacsát. Tulajdonképpen felesleges is, mert ez már az utolsó szakasz, ami egyébként is sétagalopp. Nem túl hosszú, de nem is túl megerőltető, és egyenesen visszavezet minket Csővár községbe, vagyis oda, ahonnan elindultunk.
(Borítókép: Szabó Gábor – We Love Budapest)
