A 19. században Pest-szerte sorra alakultak a nyaralótelepek. A földbirtokosok egymástól függetlenül vetették bele magukat a parcellázásba, hogy később jó pénzért eladhassák a telkeket a városszéli üdülésre vágyó módos polgároknak. Ők többek között ebben a XVIII. kerületi területben is hatalmas potenciált láttak, így hát megindult a nyaralótelepek kiépítése. Az elsők között volt Lónyay Menyhért (pénzügyminiszter, majd miniszterelnök) és felesége, akik 1864 decemberében egészen jó ötletnek találták, hogy Szent Lőrinc pusztán vásároljanak maguknak birtokot, hogy a későbbiekben eladhassák annak felparcellázott részeit.
1872-ben ők voltak az elsők, akik felépítették itt a nyaralójukat, létrehozva ezzel az üdülőhelyet, a későbbi Lónyaytelepet.
Nem kellett sokat várni, hogy az emeletes nyaralót több is kövesse: tíz évvel később már 16 villa állt a telepen, köztük több a Mátyásföldről jól ismert svájci stílusú és historizáló házakat idézte.
A kezdetek
Nehezen indult volna be a villatelep fejlődése, ha Lónyay Menyhért nem intézi el, hogy a birtokuk kapjon egy vasúti megállót. Annyira biztosra ment, hogy az építésre két holdat ingyen felajánlott a telkükből.
Lőrincz megállási helyen a személy-, málha-, és gyorsszállítmányu áru szállítására a közlekedés
1872 novemberében indult meg, beindítva ezzel a nyaralótelep fejlődését. Az állomás a mai napig megvan, míves ácsolattal díszített eklektikus épületét valószínűleg mindenki látta már, aki vonattal robogott Kelet-Magyarország irányába.
Az épületek főhomlokzata előtt egynyári és évelő virágokkal beültetett kör alakú szőnyegágy fogadta a pihenőket, melyet középen pálma, szökőkút vagy szobor díszített. A legtöbb kertben a tulajdonosokat friss terményekkel ellátó konyhakert is volt
– olvashatjuk Pápai Tamás László történész Pestszentlőrinci villatelep című könyvében.
Híres emberek lakták
A Lónyaytelep volt a létrejött villanegyedek közül az egyik legszebb, és persze a legtöbb hírességgel teli. Ez az egyszerre falusi és kisvárosi világ könnyen magával ragadta a városhoz szokott népséget, így többek között
Margó Tivadar örökléstan-kutató, Eötvös Loránd és Fedák Sári is a nyaralótulajdonosok között volt.
Sőt, az ország kedvelt primadonnája, Fedák Sári is beleszeretett ebbe a részbe. Bár már 1916-ban megvásárolta a Gyöngyvirág utca 24. szám alatti villát a szülei számára, ő jóval később lett állandó lakos.
Már a 20. század elején is virágzott a bulvár, így a korszak celebjének a Lónyaytelepen tett látogatásairól is beszámolt a sajtó. Fedák Sári élénk társasági életet élt, neves művészek jöttek ebbe a „Vityillóba” – ahogy ő nevezte –, itt forgatták A nőstényfarkas című filmjét, és a villában írta első hangosfilmje, a fiatal magyar tanítónő történetét elmesélő Iza néni forgatókönyvét.
Rövid ideig a primadonna szomszédja volt az ország leghíresebb fizikusa, báró Eötvös Loránd is, aki az 1880-as évek elején vásárolta meg hatalmas, két telket is magában foglaló birtokát, amelyet nem sokkal halála előtt, 1918-ban adott el. A ligetes főúri parkot minden arra járó vágyakozó szemmel vizslatta, persze maga Eötvös is előszeretettel sétált benne, de ami még ennél is fontosabb,
itt végezte a torziós ingás kísérleteit, melyek alapján 1891-ben megalkotta az Eötvös-ingát.
Ha a méréseivel nem hívta volna fel magára eléggé a figyelmet, akkor azzal biztosan, hogy a jegyzeteit a mellkasára erősítve lovagolt be az egyetemre órát tartani. Halála után a sírba egy marék lőrinci föld is elkísérte őt, ez volt ugyanis az egyik utolsó kívánsága.
Tündérkertből zeneiskola
Itt mindegyik villának sajátos története van. Így a Gyöngyvirág utca 7–9. alattinak is, melynek sokszor változtak a tulajdonosai és a funkciói is. Ma már a Dohnányi Ernő Zeneiskola működik itt, de az 1900-as években egy ünnepelt primadonna, Baán Mariska otthona volt, és ez volt az a villa Pestszentlőrincen, ahol először gyúlt fel elektromos lámpa fénye. Később Bogyay József tulajdonába került, aki
Tündérkert néven megnyitotta Lőrinc és Lónyaytelep legsikeresebb vállalkozását: a nyári vendéglőt és mulatót, ahová nemcsak a helyiek, de a pestiek is előszeretettel jártak.
Az 1920-as években az egykori vendéglő állami tulajdonba került és új funkciót kapott: gyermekmenhely lett. Később a pestszentlőrinci gimnázium otthonává, majd napközi otthonná vált, esténként pedig kereskedelmi és nyelvtanfolyamokat tartottak, sőt még az is felmerült, hogy lebontják, de szerencsére ez nem történt meg. A II. világháború után Pestszentlőrinc első városi könyvtára költözött az épületbe, az 1970-es évekre viszont úgy leromlott az állapota, hogy életveszélyesnek nyilvánították. 1983-ban kapta meg a kerületi zeneiskola, ami azóta is itt működik. A villa tehát, ahogy fentebb már említettük, a Dohnányi Ernő Zeneiskola főépülete, homlokzatát pedig azóta helyreállították.
A jelen
Ahogy egykor virágba borultak a fák, úgy jelent meg itt a nagypolgárság és az őket kiszolgáló személyzet, mivel a téli időszakban csak a kertészek lakták a villákat. Erre az idilli világra vigyáztak a tulajdonosok, minden ellen tiltakoztak, ami belerondított volna a nyugalomba, így a további parcellázások, az iparvágány, a botgyár, a tehenek legeltetése ellen is.
A bukolikus állapotnak az I. világháború vetett véget: a villák egy részét lebontották, újakat építettek vagy állandó lakhellyé alakították a nyaralókat. A telep villajellege a II. világháború után szűnt meg végérvényesen: megjelentek a közösségi funkciók, az államosítást pedig ezek a házak sem kerülhették el. Legtöbbjüket bérlakásokká alakítva felosztották, hogy minél több családot költöztethessenek ide. Aki ma sétál a Kossuth tér mögül induló telepen (például: Gyöngyvirág utca, Tű utca, Teleki utca), az egykori villákból már csak néhányat láthat, hiszen ezek helyén átalakított családi házak és a 90-es, 2000-es évekre jellemző „villák” épültek. Az egykori telep több mint 100 éves tölgyfái közül sok megmaradt, ezek ma is hűs árnyékot adnak az itt élőknek és az erre járóknak.
Forrás:
Pápai Tamás László: Pestszentlőrinci villatelep, Tomory Lajos Múzeum, 2022
(Borítókép: Major Kata - We Love Budapest)
