A VIII. kerület a legváltozatosabb Budapest belvárosi részei közül, és bár valóban volt egy markáns leszálló ága, mindig is jóval sokszínűbb volt annál, hogy a prostitúcióval, a piti bűnözőkkel és a lepusztult épületekkel azonosítsuk. Bár a terület nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben, a Népszínház utcáról szóló cikkünkre érkezett reakciókból arra következtetünk, hogy továbbra is nagyon megosztja a fővárosiakat. Míg egyesek a fejlődést és az épített örökséget hangsúlyozzák, mások még mindig a köztisztasági állapotokat kifogásolják vagy a közbiztonságot hiányolják.
A sokarcú kerület nevét a későbbi II. Józsefről kapta 1777-ben. A 18. század végén ugyanis egy kis falu állt a Népszínház utca környékén, ez lett Józsefváros, aminek határai a városegyesítéskor alakultak ki, és azóta sem változtak sokat. A terület azonban már jóval régebben is lakott volt, egy kisebb település és két templom is állhatott itt a középkorban.
A kerület fejlődésének egyik fontos állomása volt a Nemzeti Múzeum megépülése, ekkoriban, a 19. század második felében alakult ki a Palotanegyed. Olyan parádés épületek állnak itt, mint az egykori régi képviselőház (ma Olasz Intézet), a Festetics-palota (ma Andrássy Egyetem), a Károlyi–Csekonics-palota, az Almásy-palota vagy a Wenckheim-palota (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár), de a Bródy Sándor utcán is érdemes végigsétálni, ha ragyogó házakat szemlélnénk. Bár ma már kétségtelenül nem túl zöld a környék, a maga korában azonban csodás főúri kertekben pihenhettek a paloták lakói, ráadásul a közelben volt a Nemzeti Lovarda, ami nemcsak a sport, hanem a társadalmi érintkezés fontos helyszínének is számított.
A Szent Rókus Kórház helyén egykor temető állt, majd az ekkor még a városfalon kívül elhelyezkedő területen az 1710-es pestisjárvány után avattak kápolnát, ami egyre nagyobb kórházzá nőtte ki magát. A kerület ma is fontos szerepet tölt be az egészségügyi ellátásban, olyan intézményekkel, mint a SOTE tömbjei, az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet vagy a Heim Pál Gyermekkórház.
Emellett számos kollégium, oktatási intézmény, egyetem helyszíne is Józsefváros. A kerületben élt gyermekek mindennapjainak sajátos lenyomata A Pál utcai fiúk című regény, ahol még egy sokkal szabadabb gyermekkorról olvashatunk, amikor az utcákon szabadon, szülői felügyelet nélkül játszhattak a kicsik, ha éppen nem volt iskola. A felsőfokú oktatási intézmények épületei és kollégiumai, a fiatal felnőttek jelenléte szintén alapvetően határozza meg a környék karakterét, az ELTE Füvészkert tündérrózsái például már 1905-ben is vonzották a kíváncsi budapestieket. Bölcsészek, orvostanhallgatók, korábban pedig a Ludovika fiatal tisztjei szórakoztak és tanultak itt vagy éppen váltották meg a világot kisebb-nagyobb összejöveteleiken. Ma is egyre több a diák, ráadásul a környék egyik legnagyobb jelenleg is zajló fejlesztése a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusa.
Az 1956-os forradalom első áldozata egy ötödéves medikus, Puskás Sándor volt, aki a VIII. kerületben, a Magyar Rádiónál leadott lövésektől vesztette életét, de a Corvin köz, a II. János Pál pápa tér (Köztársaság tér) is a forradalom emblematikus helyszínei.
A környéknek fontos szerepe van a kulturális életben is, olyan intézményeknek ad helyet, mint például az Erkel Színház, a régi Nemzeti Színház felrobbantása pedig még úgy is fájó sebe a városnak, hogy nemrégiben az egész Blaha Lujza teret felújították, rendbe szedték. Az egyik legmeghatározóbb kulturális helyszín a már emlegetett Magyar Rádió, ahol korábban egymásnak adták a kilincset a legmenőbb sztárok, Bessenyei Ferenctől Psota Irénen át Ruttkai Éváig. A Pázmány-campus építése miatt az épületek egy részének bontása jelenleg is zajlik, a legendás épület eltűnése ellen korábban a helyiek mellett az önkormányzat is szót emelt.
Arról pedig, hogy milyen volt nap mint nap a Palotanegyedben élni és dolgozni, korábban a rádió Bródy Sándor utcai épületével szemközt található Tichy Tisztító tulajdonosaival, a Tichy ikrekkel beszélgettünk, családjuk ugyanis közel száz éve vezeti ezen a helyen az üzemet. Hiszen nemcsak gazdagok és kiváltságosok éltek a VIII. kerületben, hanem nagyon sok művész, muzsikuscigány-családok vagy éppen kisiparosok, munkások is. Utóbbiak a környék nagyüzemeiben dolgozhattak. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Ganz-gyár volt, amely munkásainak lakhatásáról is gondoskodott, miközben a hazai gépgyártást nemzetközi színvonalra emelte. Képünkön egy 1934-ben indult megrendelésük megvalósulását láthatjuk, a Rhodesiai Vasút számára, Dél-Afrikába gyártottak vonatokat, amelyek jól tükrözték az akkori helyi társadalmi berendezkedést: míg az európai utasok számára párnázott ülőhelyeket, addig a „bennszülöttek” részére fából készült padokat rendeltek a Ganztól.
A kerületnek elsősorban a József körúttól a külső kerületek felé eső része kezdett leromlani az 1980-as években. Az Animal Cannibals jól ismert száma is bemutatja azokat az utcákat, ahol virágzott a drog, a prostitúció, a jobb napokat látott lakosok pedig valósággal menekültek a környékről. A kulturális életnek viszont ezzel párhuzamosan sajátos szelete kezdett kibontakozni Józsefvárosban, hiszen az omladozó házak, pincék olyan alternatív kluboknak adtak helyet, mint a Tilos az Á és a Fekete Lyuk, amelyek vonzották a rendszer ellen lázadó fiatalokat, és fontos kulturális központok voltak, ahogy arról podcastünkban is szót ejtettünk. Válogatásunkba egy későbbi, 1991-es fotót választottunk a Fekete Lyukból, amelyen a Sex Action tagjaként felfedezhetjük a hamvas, ifjú, fürtös hajú Ganxsta Zolee-t is.
A VIII. kerület az utóbbi években ismét megváltozott. Bár még hosszú út áll a környék előtt, és akadnak olyan utcák, amelyek ezt a málló-bomló hangulatot őrzik – például a Keleti pályaudvar csodás étterme szinte mesének tűnik a mostani állapothoz képest –, a környék jelentős fejlődésen ment keresztül. A Teleki tér és a megújult II. János Pál pápa tér ismét kellemes közösségi helyszínné vált, és a Corvin mozi környéke is teljesen átalakult.
(Borítókép: Fortepan)
