A Kapisztrán Szent János-templomnak nemcsak az építészete, de a története is érdekes. Az 1950-ben elkészült szakrális épület ugyanis egy szabad kor utolsó hírmondójának tekinthető. A rózsadombi szakrális épület jól példázza azt is, hogy milyen közel állnak egymáshoz a ferences rend és a modern építészet elvei, és mindebből hogyan jön létre egy ilyen csodás épület.

A II. világháború után tényleg nem épültek templomok Budapesten? Elvétve azért igen. A teljes fordulat előtt volt ugyanis még egy rövid időszak, amikor a háború során elpusztult szakrális épületeket újjáépítették, vagy a helyükre újakat emeltek. Ebbe a periódusba pont belefért a Tövis utca és a Törökvész út sarkán lévő Kapisztrán Szent János-templom építése is, ami a Római iskolához tartozó egyházművészek és egy szabad kor utolsó hírmondójaként szolgál – ahogy Kovács Dániel cikkében is olvasható.

Az építés

A templom építéséhez hozzátartozik, hogy a ferenceseknek és a rózsadombi híveknek szükségük volt egy helyre, ahol a szentmiséket tarthatják, hiszen a háborúban elpusztult a kis dombon álló, a 17. század végén épült Szent Sír (Veronika)-kápolna. A dombra eredetileg a Margit körúti templomtól induló stációk vezettek fel, de ezeket már 1900-ban, a mai Rómer Flóris utca kialakításakor elbontották. 

BÁR a háború után egy ideig az Áldás utcai iskola tornatermében tarthatták a vasárnapi szentmisét, az egyházüldözés idején már új hely után kellett nézniük.

Ekkor találtak rá a Tövis utca és a Törökvész út sarkán lévő telekre, ami eredetileg Herczeg Ferenc íróé volt, aki szívesen eladta az egyháznak.

A terveket egy katolikus építész, Say-Halász Antal készítette, és már 8 hónappal a munkálatok megkezdése után, 1949-re szerkezetkész volt a templom. A sietség oka egyszerű: féltek, hogy a kommunisták leállítják az egészet. Abban, hogy a templom végül elkészülhetett, nagy szerepe volt a kommunista legfelső vezetés egyik tagjának, az Országos Tervhivatal akkori elnökének, Vas Zoltánnak is. Mivel az egyházközségnek nem volt elég pénze, a munkások szakaszosan, csak akkor dolgoztak a templomon, amikor megérkeztek az adományok. Ezt a közelben élő Vas először nem értette, majd egy alkalommal, amikor hazafelé tartott, az építkezésen tartózkodott a Margit körúti plébános, Gábris Grácián ferences szerzetes is. Vas Zoltán a kezébe nyomott húszezer forintot, és azt mondta: fejezzék be gyorsan – ahogy a Magyar Kurír oldalán is olvasható.

A kortárs egyházművészet legjobbjai dolgoztak rajta

1949 júliusában szentelték fel a templomot, és olyan sokan vettek részt az első szentmisén, hogy a szabadban is álltak a hívek. Ezután egészen 1950-ig folytatódott az építkezés, hiszen még nem volt kész a belső tér. Érdekesség, hogy a templom tornyán lévő kereszt eredetileg is világított, ezt a hatalomátvétel után állították le, és csak 1994 óta világíthat újra.

Mi a hosszúlépés. járunk? Új világot álmodtak című sétáján (erről itt írtunk) jutottunk be a templomba, így lehetőségünk volt megcsodálni az olyan meglepő építészeti és művészeti megoldásokat, mint az oltár feletti felülvilágító, a mennyezeti üvegfestmények, a freskók és a szobrok. Illetve a templomtérben sétálva tűnt fel az az apróság is, hogy itt nincsenek ablakok, a fény a már említett felülvilágítón és a festett mennyezeti üvegen át áramlik a térbe.

Bár a templom elkészülte után nem sokkal feloszlatták a szerzetesrendeket, és a ferencesek nem szolgálhattak hivatalosan a templomban, még így is ügyeltek arra, hogy megszépüljön a liturgikus tér. A freskókat, a szobrokat és az üvegablakokat a kor legjobb egyházművészeti alkotói készítették, többek között Molnár-C. Pál, Búza Barna, Jeges Ernő, Kontuly Béla és Fuchs Hajnalka. Utóbbi készítette a mennyezet üvegfestményeit, amelyek Szűz Mária hét örömét mutatják be a ferences rózsafüzér titkai alapján. A főoltár freskója Kapisztrán Szent Jánost ábrázolja, itt pedig Kontuly Béla a védőszent mögött látható nándorfehérvári erődítmény egyik bástyájára kicsi akasztófát festett, mintegy jelezve, hogy a várvédők nem kegyelmeznek az árulóknak.

Bár már 1949-ben megkezdték a templom melletti rendház építését, azt 1950-ben leállították – annak ellenére, hogy a falakat félig már felhúzták. Az alapokig visszabontott rendház végül 1993-ban készült el Harsányi István, a ferences rendtartomány főépítészének tervei alapján.

Források: 

  • Dr. Legeza László: Az 50 éves Kapisztrán Szt. János-templom, Mikes Kiadó, 1999
  • Két szép műalkotással gazdagodik a rózsadombi Kapisztrán-templom,Magyar Kurír

Címkék