Mindig ugyanaz a nóta
A hangszerkészítő és -kereskedő Reményi család története – sajnos – tipikusnak mondható: adva van egy évtizedek óta jól működő, az országra is jó fényt vető családi vállalkozás, ami a kitartó munkának és a szakértelemnek köszönhetően kis műhelyből többszintes és világhírű áruházzá nő – majd a II. világháborút követően jönnek a kommunisták, akik államosítják az addig jól menő családi vállalkozást. Egyszerűen elveszik az üzletet, kisajátítják a szaktudást, rátelepszenek, röviden: tönkreteszik. Legalábbis az országhatáron belül, mert a Reményi família tagjai aztán az 1950-es évek második felében több hullámban elhagyják az országot, hogy Kanadában folytassák és emeljék még magasabb szintre azt, amit addig Budapesten csináltak.

Napjainkban még mindig működhetne a magyar fővárosban Reményi Mihály hangszertelepe, ám a történelem meg a kommunisták másképp rendelték. A céget megalapító Reményi Mihály unokája, a hárfaművész Zsuzsa és férje 1956-ban hagyták el az országot, és meg sem álltak Kanadáig. A család többi tagja, Zsuzsa apja, Zoltán és annak testvére, László pár évvel később, 1959-ben követték őket, és magukkal vitték a családi hagyományt meg a szaktudást is: Remenyi House néven alapították meg újra a céget Torontóban. A veszteség pótolhatatlan, de ez van, amikor a politika felülírja az észszerűséget. Pedig alig két évtizeddel a család emigrálása előtt – persze egy másik politikai rendszerben –, 1937-ben még így írt róluk a Friss Újság:
Okos ember szabadidejét zenével tölti. Jó zenéhez jó hangszer kell, amelyet azonban nem mindenütt kapni. T. olvasóink figyelmét hangszerbeszerzéseiknél felhívjuk az immár 47 éve fennálló, világhírnévre szert tett Reményi Mihály koszorús hangszerkészítőmester hangszertelepére, ahol legválogatottabb, elsőrangú minőségű hangszerek vásárolhatók. Reményi mester hangszertelepén minden létező hangot adó szerszám: hegedű, bőgő, citera, tambura, minden pengetőhangszer, fafúvó- és rézfúvóhangszer éppen úgy kapható, mint teljes zenekarfelszerelés, gramofon, rádió, harmonika, de hatalmas raktár van zongorákban, pianinokban, iskolai és templomi harmoniumokban. Ha tehát jó hangszert akar vásárolni, feltétlenül kérjen egy díjmentes 11. számú árjegyzéket Reményi hangszertelepéről, Budapest, Király utca 58.
Semmiből várat
A Reményi hangszerkészítő és -kereskedő család dinasztiaalapítója, vagyis aki az üzletet elindította, Reményi Mihály volt, aki a kiegyezés évében (1867) született Pesten, de már Budapesten hunyt el 1939-ben. Bár a család leszármazottai régóta Kanadában élnek, Reményi Mihály magyar földben nyugszik, a Rákoskeresztúri temetőben. Már nem kellett megérnie a családi cég elsorvasztását és lenyúlását, meg új hazát sem kellett választania a régi helyett.

A családnak alapvetően semmi köze nem volt a hangszerekhez és a zenéhez, Mihály apja szobafestőként dolgozott, ám a fiú vonzódott a zenéhez, és egy másik Reményi, a csupán névrokon Reményi Ede hatására hegedülni tanult, majd alig 14 éves korában már a hangszerkészítés is érdekelni kezdte. Így nemcsak hegedülni tanult meg, hanem azt is, hogy kell a hangszert elkészíteni.
A másik Reményi
Reményi Ede korának világszerte ismert és népszerű virtuóza volt. Hegedűn játszott, és zeneszerzőként is nevet szerzett magának. A Miskolcon született fiú nagyon messze jutott szülővárosától, de az országtól is. San Franciscóban hunyt el 1898-ban, és az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepe (Görgei Atrúr segédtisztje és hegedűse volt) miatt kellett távoznia Magyarországról. De talán enélkül is bejárta volna a világot kimagasló tehetsége okán, elvégre már 9 évesen hangversenyezett. 1849 után beutazta, körbekoncertezte a világot, támogatta az ifjú Brahms pályáját (állítólag ő adott neki két témát a Magyar táncokhoz), barátkozott Liszt Ferenccel, 1854-ben pedig Viktória királynő udvarában élt egy rövid ideig, ahol megkapta az uralkodótól az „udvari virtuóz″ címet. 1860-ban amnesztiában részesült, hazatért és bő egy évtizeden keresztül meghatározó szereplője lett a magyarországi zenei életnek. Később ismét külföldre távozott, rengeteget koncertezett, majd az USA-ban telepedett le, ahol az egyik koncertjén, hegedülés közben érte a halál.
Reményi Mihály megtanulta a szakma csínját-bínját a kor neves hangszerkészítőitől, végigjárta a ranglétrát, majd 1890-ben saját műhelyt nyitott a Koronaherceg utcában (ma Petőfi Sándor utca), amit rövidesen átköltöztetett a Király utca 44. szám alá, majd onnan az 58. szám alá. A kezdeti években az üzlet még kevés bevételt hozott, így Reményi Mihály a budai Márványmenyasszony étterem hegedűseként keresett némi mellékest. Később azonban megvette a Király utcai műhely szomszédos épületét (Király utca 60.), és egy többszintes hangszerjavítót meg hangszeráruházat alakított ki. A cég fő profilja a vonós hangszerek készítése volt, ám mellette hangszerkereskedéssel, hangszerjavítással és húrkészítéssel is foglalkozott. Reményi Mihály hangszertelepe a 20-as években már több osztályból állt: vonós hangszerek, zongoraterem, harmóniumok, gramofonok, dzsesszhangszerek, szaxofonok, fafúvós és rézfúvós hangszerek és cimbalmok. Szakirodalmi könyvtárat is alapítottak 400 körüli idegen és magyar nyelvű könyvvel, kiadvánnyal. Több száz fotóból és leírásból álló szakmai katalógust is létrehoztak. A cégnek volt egy értékes mesterhangszer-gyűjteménye is, ami a II. világháború végén eltűnt, a szovjetek dúlták fel a hangszertelep méretes épületét.

A cég 1902-ben már komoly tényezőnek számít, ekkor lett a Zeneművészeti Főiskola hangszerbeszállítója és házi hangszerkészítő műhelye. Fontos támogatójuk volt az oktatási intézmény egyik tanára, Hubay Jenő, aki a korszak neves hegedűművész-zeneszerzője is volt. Reményi hangszertelepe számos újítást vezetett be, például egy olyan, speciális olajlakkot, amitől átlátszóvá lett a hangszer felülete. Számos szakmai díjat is kapott a cég, ami a szakma érdekképviseletével is foglalkozott: Reményi Mihály alapító tagja volt az Ipartestület hangszerészszakosztályának, és törvényszéki hangszerszakértőként is tevékenykedett. 1903-ban alapította meg a róla elnevezett díjat, amit minden évben a Zeneművészeti Főiskola legtehetségesebb hegedűsének adtak (a nyertes egy mesterhegedűt kapott). Magyarországon 1903-tól 1950-ig élt a Reményi-díj, majd rövid időre (1975 és 1982 között) Torontóban is újjáélesztették.

Reményi Mihály 1919-ben előbb az inkább szakmai vonalon erős László fiát, majd 1921-ben a kereskedelmi ügyekben tehetséges Zoltán fiát is bevonta az üzletbe. Kanadában is ők vitték tovább az üzletet, elsősorban Zoltán, manapság pedig már az ő fia (Michael) meg az unokája (Mihály Zoltán). A Remenyi House a torontói zenei konzervatórium közelében található, és elsősorban klasszikus meg kézzel készített popzenei hangszerekkel foglalkozik, de fontos szerepet játszik a magyar emigráció kulturális életében is.
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Bauer Sándor - Fortepan)