Kevesen merészkednek Budapest külkerületei felé, holott ott is számtalan várostörténeti és építészeti kincset fedezhet fel a lelkes városlakó. Ilyen a rákospalotai MÁV-telep is, amit az 1910-es években épített a MÁV, hogy segítsen a vasutasok lakásgondjain. Megéri rászánni egy fél napot, hogy felfedezzük a XV. kerületben megbújó telepet, mert a vasutasszakmával kapcsolatos utcáin és a századfordulós házai között sétálni felér egy időutazással.

Szeretjük Budapestben, hogy ennyire változatos. Mit értünk ezalatt? Egyszerre van itt jelen a nagypolgári miliő, a kortárs épületek és a historikus paloták, ahogy a modern lakóparkok, a panelek és a régi lakótelepek is. Igazán sokoldalú, nemcsak a kerületek mutatják más és más arcukat, de adott városrészen belül is a legkülönfélébb látványokat fedezhetjük fel. Ha a XV. kerület, egészen pontosan Rákospalota felé vesszük az irányt, akkor ott még megtalálhatjuk a MÁV egykori típusházait, amivel rögtön visszarepülhetünk az 1900-as évek elejére, amikor is létrejött a rákospalotai MÁV-telep.

Többször írtunk már a főváros különleges lakótelepeiről, amelyek között munkásnegyedek és tisztviselőtelepek egyaránt vannak, ilyen például a Gázgyári lakótelep, az albertfalvai tisztviselőtelep, a MÁVAG Kolónia, valamint a Jancsi-telep és a rákospalotai MÁV-telep is. Minket most az utóbbi érdekel, ami a maga korában Budapest legnagyobb vasutastelepe volt.

Miért Rákospalota?

A 19. és 20. század fordulóján a Magyar Királyi Államvasutak országszerte, jellemzően a nagyobb pályaudvarok és főműhelyek közelében több telepet is felhúzott a dolgozóinak – így Budapest-szerte is. A rákospalotai telep története szorosan összefügg az Istvántelki Főműhely létrehozásával, ami a korban legalább olyan fontos javítóműhelynek számított, mint a kőbányai Északi Főműhely. A századforduló idején a jobb élet és a munkalehetőség reményében egyre többen érkeztek a fővárosba, így a MÁV dolgozóinak száma is egyre nőtt. S bár munkát találtak,

a lakáshelyzet nem volt túl rózsás.

Éppen ezért a MÁV úgy döntött, hogy a főműhely közelében létrehoznak egy kolóniát. A rákospalotai MÁV-telepet

a mai Rákos út – Wesselényi utca – Kolozsvár utca – Széchenyi utca által határolt telepen alakították ki két ütemben.

Típusházak épültek

Aki látott már több MÁV-telepet – teljesen mindegy, hogy az ország melyik részén –, az felfedezhet némi hasonlóságot az épületek között. Ezek jellemzően földszintes vagy pár emeletes épületek, amelyek a századfordulón épp divatos magyaros szecessziós stílusban épültek, s mivel típusterv alapján készítette őket a MÁV Építészeti Főmérnöksége, az egyes telepekhez, így a rákospalotaihoz sem lehet konkrét építészt társítani.

Az építkezés 1907-ben indult, ekkor 30 darab, egyenként négylakásos földszintes házat húztak fel, amelyekben még nem volt se fürdő, se WC. Míg utóbbi az udvaron volt, a közös fürdőt a főműhelyben alakították ki. A házak mellett kiszolgáló létesítmények is épültek, így volt orvosi és fogorvosi rendelő (őket a MÁV fizette), elemi iskola (a községben ez volt az első állami iskola), piac, és a telep közepén egy kertészet is működött. A két világháború között pedig a református és a katolikus templom is felépült. 

A második ütemben (1914) megjelentek a tisztviselőházak is (ezek az Ozmán utcától keletre épültek), ahová már

a vízöblítéses WC-t is beépítették. Ez azért volt nagy szó, mert Rákospalotán ekkor még sehol máshol nem volt se vezetékes víz, se csatornázás.

A telepen minden lakáshoz tartozott egy kis kertecske, melynek mérete arányos volt a lakások méretével, és a házakat úgy helyezték el, hogy minden konyhaablakból rá lehessen látni a saját kertrészre. Sőt, több helyen még gazdasági épületeket is felhúztak, így az sem volt ritka, hogy a lakók tyúkot vagy sertést tartottak. Érdekes, hogy míg más hasonló telepen külön kultúrház is épült, itt a főműhelyben működő munkáskaszinóban szerveződött a dolgozók kulturális élete.

Beszédes utcanevek

A MÁV-telepen sétálva vagy a Google Mapset böngészve feltűnhet a

sok, vasutasszakmával kapcsolatos utcanév,

ami persze várható is, ha már egyszer a MÁV-dolgozóknak építették a telepet. Arra viszont mi sem gondoltunk, hogy a beszédes utcanévbokor nem a kolónia utcahálózatának kialakításánál jött létre, hanem jóval később. Így hát a Vasutastelep utca, a Mozdonyvezető utca vagy épp a Kazán utca az 1954-es átkeresztelési hullám kreálmányai. 

A telep eredeti utcanevei az I. világháború után születtek, és jellemzően a szövetséges országok népeiről nevezték el őket, így volt itt Ozmán utca, Bajor utca, Német utca és Bosnyák utca is. Érdekesség, hogy az Ozmán utca és a Bajor utca megúszták az átkeresztelést, és máig őrzik eredeti nevüket, az viszont még érdekesebb, hogy bár 2012-ben a terület utcaneveit védetté nyilvánították, az csak a vasúthoz köthető elnevezésekre vonatkozik.

A hanyatlás 

Az 1920-as, 30-as években közel kétezer ember élt a telepen, és nagyjából ez az időszak nevezhető a virágkorának is – ekkor még a MÁV tartotta karban a házakat. A II. világháború után került az államhoz, ekkortól indult a telep lassú hanyatlása is. Ez nemcsak az épületek állagromlását és a felújítás hiányát jelentette, de a különféle városrendezési elképzelések és fejlesztések is máshogy gondolkoztak a telep meglétéről és lehetséges fejlesztéséről.

Az 1970-es években három földszintes és egy tizenkét lakásos emeletes házat bontottak el lapos tetős házak és az M3-as autópálya építése miatt, a bevezető út ketté is vágta a telepet. Szintén ekkor bontották el a Rákos út menti földszintes házakat is, hogy a helyükön a ma látható 11 emeletes épületeket húzzák fel.

A telepet a 80-as évek sem kímélte: a maradék földszintes, komfort nélküli házakat is elbontották, helyükön pedig felépült a Landler-lakótelep. Az évek során folyamatosan csökkent a MÁV-telep területe – sőt egyidőben az egész bontása is felmerült.

A rendszerváltás után a még megmaradt lakások magántulajdonba kerültek, s bár 1993-ban fővárosi védettséget kapott a telep, a lakók sokszor saját ízlésük szerint alakítgatják a házakat. Ennek látványos példája az ablakoknál tűnik fel: a zsalugáteres nyílászárókat sok helyen lecserélték. 

Források:

  • Rátonyi Gábor Tamás: A rákospalotai MÁV-telep, Budapest, XV. kerületi blog, 2012.
  • Rátonyi Gábor Tamás: A MÁV-telep utcái, Budapest, XV. kerületi blog, 2012.
  • Csaba Kata: MÁV lakótelep, Budapest XV. kerület – Helyem, Házam, Palotám, 2017. (3. évfolyam, 1–4. szám)

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.

Címkék