A magyar fővárosban több olyan hely is található, ahol a táncházak, a magyar népzene és a világzene kedvelői feltöltődhetnek kedvenc táncaikkal, zenéjükkel, ezek egyik legnevesebbike a Fonó Budai Zeneház. De hogy miben is áll a jelentősége, ahhoz először a táncházjelenséget kell megértenünk.
Az UNESCO által is elismert táncházmozgalom
Idehaza generációk óta töretlen, hogy a magyar népzenének, néptáncnak és általában a magyar népi kultúra ápolásának mindig van egy erős tábora. Ez nem csupán Bartók és Kodály öröksége, hanem – sok más elkötelezett művész mellett – a magyar táncházmozgalomnak is köszönhető. A hetvenes években amatőr néptánccsoportoktól indult a törekvés, hogy a táncot le kell hozni a színpadról, közösségi élménnyé kell tenni. Az első táncházat, amelyen Novák Ferenc „Tata” és Sebő Ferenc is részt vett, 1972-ben rendezték. A népzene és a néptánc ezen formája hamar a városi fiatalok szórakozási formájává vált, például a Kassák Lajos Művelődési Házban rendszeresen megtartott táncház a Kádár-kori főváros szinte kultikus eseményévé vált.
A mozgalom tagjai nem érték be annyival, hogy népzenére ropták valamelyik nagyvárosi kultúrházban, hanem a Kárpát-medence falvaiban gyűjtöttek táncokat, a Kárpát-medence népzenei örökségét. Ekkor kapott reflektorfényt az erdélyi Mezőség gazdag zenei és tánckultúrája, és maga a táncházmozgalom is a Széken használatos táncrendet követte.
A táncházjelenség világviszonylatban is különleges, nem véletlen, hogy 2011 novemberében az UNESCO „Az emberiség szellemi kulturális öröksége listájára” felvette a táncházmódszert.
A kommercialitás ellenpontjaként jött létre
A népi kultúrával foglalkozó Fonó ötlete és megvalósítása rendhagyó módon egy számítógépes szakembertől származik. A Lukács testvérek, József és Endre, a nyolcvanas években HomeLab néven személyi számítógépet dobtak a piacra, majd 77 Elektronika néven az orvosi mérőműszerek piacán is sikereket értek el. Az amúgy fizikusvégzettségű Lukács József nyitott volt a folkzene irányába, dél-amerikai népzenei klubokba járt, majd később a Los Gringos Együttes tagja lett. Ekkor olyan tervek jártak a fejében, hogy Peruba és Bolíviába utazik népzenét gyűjteni.
De nem csak a távoli Dél-Amerikára korlátozódtak a tervei, ’89 után a kultúra több szempontból lejtőre került, Lukácsot pedig tettekre sarkallta a jelenség, megalapította a Fonó Budai Zeneházat.
„Számtalan lepukkant művelődési házban megfordultunk, látszott, hogy a kormány a rendszerváltás után teljesen kifarolt a művházas koncepció mögül, és minden zenei értéket elsöpörni látszott a betörő kommercialitás. Ennek ellenpontjaként gondoltam egy kis szigetet létrehozni, ahol nem az előre fogalmazott kultúra jelenik meg”
– nyilatkozta később a Forbesnak a kezdetekről. A XI. kerületben egy üresen álló, enyészetnek induló állapotú ipari csarnokot szemelt ki a célra, itt nyílt meg a Fonó 1995-ben.
Boban Marković, lemezkiadás, népdalgyűjtés
A kulturális intézmény működése azóta is töretlen, rendszeresen adnak otthont táncházaknak, magyar nép- és világzenei koncerteknek. 1995-ben Lukács József egy olyan helyet álmodott meg, ahol össze lehet jönni, ahova mindenki – mint egykor a falusi fonókba – elhozza azt a táncot vagy dallamot, amit a legjobban szeret és tud. De a Fonó az évek alatt egy külön intézménnyé nőtte ki magát. Ők hozták be a jobb híján világzenének nevezet irányzatot Magyarországra, illetve a balkáni népzene hazai elterjesztésében is jelentős szerepet vallhatnak a magukénak.
A hely nívóját jól jellemzi, hogy innen indult a Besh o Drom, és Boban Marković is fellépett itt. Az intézmény lemezkiadással is foglalkozik Fonó Records néven. Többek között ők adták ki Lajkó Félix több albumát, eddigi legnagyobb példányszámú kiadásukat Csík János és Lovasi András közösen jegyezte Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen címmel. A kiadások rangját jól jelzik, hogy a Fonó az egyetlen kelet-közép-európai kiadó, amely a Womex, a világzenei expó legjobb kiadóit tömörítő listáján szerepel.
Még egy különleges projekt kapcsolódik össze a Fonó nevével, ez pedig az „Utolsó óra” néven futó népzenei gyűjtés. Az adatközlőknek nevezett személyektől rögzített dalok, dallamok, táncok gyűjtésének nagy hagyományai vannak a magyar kultúrában. Kelemen László vezetésével a Fonó Budai Zeneház, az MTA Zenetudományi Intézete és a magyar kulturális tárca részvételével az ezredfordulón újból megindult a népi kulturális kincsek gyűjtése a Kárpát-medencéből. Az „adatközlőket” a fővárosba utaztatták, itt pár napon keresztül vendégül látták, miközben a Fonó épületében gyűjtötték tőlük a dalokat, zenéket.
Mindeddig 23 ezer dallamváltozatot és 1250 óra anyagot rögzítettek, amelyek többek között a magyar, a román, a cigány, a szlovák, a gorál, a ruszin, a horvát, a zsidó, a szerb, a szász, a német, a morva, az orosz, a szlovén népi kultúrához köthetőek.
Jubileumi programokkal készülnek
A 24/25-ös jubileumi évadban több figyelemre méltó programmal, programsorozattal vár minket a Fonó. Az ünnepi évad a Fonó 30 sorozattal kezdődik, amelynek keretein belül neves művészek állnak a színpadra.
A 25. évfordulóját ünneplő Utolsó óra gyűjtéseiből a Fonó és a Hagyományok Háza közös kiadásában jelenik meg egy 68 kiadványból álló sorozat Új Pátria néven. A két intézmény Élő hagyományok ünnepe a Fonóban címmel programsorozatot indít, amely keretein belül táncházakat rendeznek, műhelybeszélgetéseket és műhelykoncerteket tartanak, de adatközlő mesterek is tiszteletüket teszik majd a Fonóban egy beszélgetés és zenélés erejéig.
A kerek évfordulón a Fonó Records új albumokat bocsát a világzene kedvelőinek a rendelkezésére, a jubileumi évadban új anyaggal jelentkezik a Dresch Mihály Vonós Quartet, Lajkó Félix és Cserepes Károly is. A néptáncok rajongói körében jól ismert Fitos Dezső Társulat a repertoáron tartott tíz előadáson felül négy új bemutatóval készül az évadban, a Transylvania Expressben – nevéből adódóan – az erdélyi táncok kerülnek az előtérbe, az Élet a falakon túl az ifjúsági korosztálynak szól majd, a Bernarda Ballada – csak nők, férfiak nélkül táncai pedig „a mozgás, a tánc által idézi meg a lorcai költőiséget és érzelmi telítettséget, a szenvedély elsöprő erejét”. Végül a Tündérhinta bábszínházi produkciója a legkisebbekhez szól majd.
Források:
- Lukács József élete (Neumann János Számítógép-tudományi Társaság)
- Hatszázmilliót költött a Fonóra a magyar Steve Jobs – egy mecénás története (Forbes.hu)
- Negyvenéves a magyarországi táncházmozgalom (Hagyományok Háza)
- Homelab – Informatika Történeti Kiállítás
(Borítókép: Szőke Péter – Fonó Budai Zeneház)
