Szekták – nyájszellem, agymosás, anyagi függésbe hozás, kizsákmányolás, hatalmi megszállottság, guruk, szeretet és lelki terror, piramisjáték, New Age, csoportmanipuláció. Sokféleképpen próbáljuk megragadni ezt a fogalmat, de mindannyiunk fejében van egy kép arról, mit jelent ez a szó. Mert a szekta nemcsak vallási csoportosulás, de átmenet is más irracionális hiedelmek felé. Működésüket a többség mindig is ferde szemmel nézte, és ez az I. világháború utáni Budapesten sem volt másképp: egyre-másra jelentek meg a cikkek arról, hogy a világháború hívta életre ezeket a kétes csoportosulásokat, amelyek az 1800-as évek Amerikájában gyökereznek. „Szektariánizmus; igy nevezik ezt a betegséget, amely elsősorban a szegény és elesett emberek lelkét környékezi meg” – írták a korabeli lapok.
A jelenséget így magyarázza a Népszava 1926-ban:
„Háború, forradalmak alapjában véve csak az emberi fájdalmak megsokasodását és megnövekedését jelentik és ilyen nagy világfordulások után természetes, ha a lesújtott lélek megnyugvást keresendő új utakra téved, új ösvényeken akarja boldogulását találni. Ezek a lelki forrongások teszik, hogy az ősi egyházakból mind több új próféta szakad ki, az ősi tanoknak más formákban való prédikálással akarják a tévelygő lelkeket a maguk számára megnyerni. A háború óta Magyarországon is mind több új szekta igyekszik gyökeret verni. Közel féltucat ilyen, az ősi egyházakból kiszakadt szektának van már kisebb-nagyobb szervezete az országban, vannak közöttük, amelyek a háború alatt vagy közvetlen azelőtt s olyanok is, amelyek jóval előbb, a külföldről szivárogtak ide be és igyekeztek a maguk számára lelkeket hóditani.”
Élve operálás, önsebzés, kasztráció
1925-ben a Pesti Napló már egyenesen arról írt, hogy titkos szekták hemzsegnek Budapesten, amiknek működésére a rendőrség kell hogy figyeljen. Az újságíró szintén a háborút látta népszerűségük kiváltó okának, hiszen
„a háború óta a levegőben húzódó feszültség, az idegek túlajzása, a holnapi, vagy sokszor a mai naptól való retteg's előre preperálja a »híveket« és a furcsa szekták »apostolainak« bizony elég könnyű munkájuk van, a dogmákról nem is kerül nagy fáradságba meggyőzni a híveket, elég, ha valami megnyugtatót helyez kilátásba, valami kézenfekvőt ír a lelkibajokra, és megtért az új bárány, azaz rabjául szegődik félbolond, fanatikus embereknek, akik a tanaik értelmében – a legtöbb esetben – megrontják, betegségbe, öncsonkításba és nem ritkán halálba viszik követőiket”.
A lap beszámol egy szektáról, amelynek működését a rendőrség leplezte le. A Moravcsik-klinikára ugyanis (a „tébolyda” Moravcsik Ernő Emil vezetésével indult 1908-ban, és fürdő-, valamint beszélgetőkúrákkal, később elektrosokkal gyógyították a főként szifiliszes betegeket) bevittek egy fiatal nőt teljesen elhanyagolt állapotban, üszkösödésnek induló sebekkel. Miután az orvosok faggatni kezdték, kiderült, hogy
egy olyan szektából érkezett, amelynek szertartásain ék alakú késekkel sebezte fel magát, a kicsorgó vérrel a „pap” bekente a többi, gyógyulásra szoruló beteg hívőt,
őt pedig egyszerűen eltiltotta a sebei kezelésétől, miután ennek a szektának első dogmája az, hogy csak a ráolvasás, a ráimádkozás gyógyít.
A lap csak „egészségessé imádkozóknak” emlegeti a szektát, amelyet egy amerikai nő, Mary Baker alapított. A titkos szekta felderíthetetlen, ahogy a Budapest katakombáiban megbúvó többi szekta is – panaszkodott a lap, ami megemlít egy veszélyes felekezetet is, amely egy szibériai fogolytelepről indul ki, és kizárólag férfi tagokkal működött. Erről így írt:
„A hívek belépésük előtt kötelesek egy év próbaidőre alávetni magukat a szekta vezetőjének ellenőrzése alá. A próbaéven keresztül nőhöz közeledni, nővel beszélni — amennyiben az múlhatatlanul nem szükséges a foglalkozás, kenyérkereset keretein belül — tilos. Amennyiben a szektába belépni kívánó a próbaév követelményeinek megfelel, a vezető felavatandónak nyilvánítja — és ünnepélyes szertartás keretében operációt végeznek rajta. A Skopcok szektája, szerencsére, csak néhány hívőt tudott összetoborozni, azon az egypár volt hadifoglyon kívül, akik már Oroszországban, a fogolytelepen léptek be a kasztráltak szektájába. Vezetőjük egy Dimitrij néven ismert emigráns, hosszú időn keresztül »prédikált« és fejtett ki apostoli működést.”
Az újság megemlíti, hogy a szekta a külső Váci úton működött, és az utolsó időkben a kasztrálás helyett már öngyilkosságra is hívta a közönségét. A szekta végül önmagától felbomlott, miután Dimitrij egyik híve apró lopásért összeütközésbe került a rendőrséggel, és a szektavezér attól való félelmében, hogy híve a rendőrség figyelmét rá fogja terelni, eltűnt a környékről.
A Pesti Napló a szekták közé sorolja Rudolf Steiner, az Antropozófiai Társaság megalapítójának híveit is, miután egy furcsa esetet részletez. Leírja, hogy egy ismertebb idegspecialistához beállított egy hölgy, aki elmondta, két idősebb korú hajadon leánya van, akik egy idő óta gyakran maradnak el éjszakára a háztól. Az anya az egyik lány szekrényében megtalálta Steiner egyik könyvét, amelyből kiderült, hogy a lányok az úgynevezett steineriánus szekta tagjai, és a házon kívül töltött éjszakát a szekta tagjai között töltik el. Elmesélték, hogy a szeánszok teljesen sötét helyiségben folynak le, és a megjelentek csak egyesével távozhatnak. Az összejövetelek résztvevői kötelesek a szekta részére minden egyes alkalommal nagyobb pénzösszeggel hozzájárulni, és a szeánszok alkalmával „tébolyult” dolgokat kell művelniük. A professzor, miután megvizsgálta a lányokat, megállapította, hogy hisztériában szenvednek, és az anyjukkal együtt kokainisták. A két lány bevallotta, hogy
az összejövetelek fénypontja a kokainélvezés, és a befizetett pénzösszeg a kokain bevásárlásának költségeit fedezi. Az itt kapott kokainból pedig anyjuknak is hozattak.
Hozzá kell tenni, hogy Rudolf Steiner tanainak a valóságban nem sok köze volt a szélsőséges szektákhoz. Világ- és emberszemlélete, az antropozófia később a Waldorf-pedagógia alapja lett.
Az Újság című lap ugyancsak ebben az évben közelebbről igyekezett feltérképezni a szekták budapesti működését. Ők az üdvhadsereget és a bibliamagyarázókat is ebbe a körbe sorolták – utóbbiak a lapnak azt nyilatkozzák, már hozzászoktak a detektívekhez, akik folyamatosan bekérik a hívők névjegyzékét és erkölcsi bizonyítványait. „Egy bibliaolvasáson is részt vettek már a detektívek, de nem találtak semmi különöset, mint ahogy nem is találhattak…” – nyilatkozott az egyik hívő, hozzátéve, hogy miközben az egész országban üldözik őket, Budapesten békét hagynak az egyháznak. „Úgy látszik a fővárosban több szabadság van, mint vidéken” – teszi hozzá.
„Budapesten tucatszámra működnek a kétes szervezetek”
1938-ban a Mai Nap egy többoldalas cikket szentelt a budapesti szektáknak. „Próféták, álapostolok és bibliamagyarázók támadnak egyik napról a másikra, ájtatos szavú prédikátorok, akik mindig megtalálják azokat a jelszavakat, amelyekkel híveket tudnak maguk köré gyűjteni. A hívek pedig — egyszerű gondolkodású, szegény emberek, akik leginkább csak a nyomort látják maguk körül —, elhiszik »lelki vezetőjük«-nek azt, hogy a föld csak a siralom völgye; elhiszik, hogy bűnbánatban, vezekelve kell élniök, kegyesen és alázatosan és énekelniük kell és hallelujázniok, sírni vagy kacagni, reszketni vagy táncolni a próféta parancsa szerint, hogy elnyerjék a túlvilági élet boldogságát” – fogalmaznak.
A lap aggodalmaskodva jegyzi meg, hogy Budapesten is tucatszámra működnek ezek a kétes szervezetek, például a Jehova tanainak hirdetői, akik már sokszor kerültek összetűzésbe a törvénnyel, sőt néhány hívő „szélsőséges üzelmek” miatt börtönbe is került. A lapokból azt is megtudhatjuk, hogy a szekta gyülekezési helye a Székely Bertalan utcában van, míg az „Úr földje” nevű gyülekezet az Aggteleki utca egyik bérházának udvari helyiségében tartja összejöveteleit, és hirdeti az örök békét, az új világ megalakulását. „De meglehetősen zavaros módon – teszik hozzá –, úgyhogy az ember a sok kegyes szövegből és prédikációból bizony alig tudja kihámozni, hogy tulajdonképpen mit akarnak.”
A riporterek a Baross utca 88. szám alatt működő adventistáknál is körbenéztek, és epésen megjegyzik, a takarítóasszony – maga is buzgó adventista – mindjárt meg akarta téríteni őket. Ezután a gnosztikusokhoz vezetett útjuk a Csokonai utcába, akikről úgy fogalmaznak:
„Ezek a gnosztikus emberek roppant okosaknak látszanak, rengeteg idegen szót és körmönfont kifejezést használnak megbeszéléseiken, de eddig — jóllehet esztendők óta vitatkoznak vitaesteken és vitadélutánokon, — még nem sikerült eldönteniük a vitát. Se jobbra, se balra. Pedig már végigvitatkozták a város összes számbajöhető kávéházait és vendéglőit.”
Végül az Isteni gyülekezet szektájához látogatnak el, ahol „nagyon sok nőt, különösen öregasszonyt” találtak, akik
sírnak, sőt remegnek és reszketnek az istentisztelet alatt, néhányan a földre vetik magukat, és önkívületi állapotban nyöszörögnek.
A Mai Nap, akárcsak egy évtizeddel korábban a Pesti Napló, szintén megemlíti a ráimádkozók szektáját, akik a betegségeket imádsággal „gyógyítják”.
A II. világháború után
A Budapesten is működő szekták a II. világháború után is tevékenykedtek fű alatt, persze ezerszer nehezebb dolguk volt, hiszen a kommunista párt ideológiai célkitűzései között szerepelt az egyházak felszámolása. A szekták ezért a 90-es évek elején kerültek újra reflektorfénybe. Az egyik nagy port kavaró szekta a Holiè-csoport volt, akik szerint a Biblia tanításait szó szerint kell követni, és amivel kapcsolatban ezért értelmezésnek nincs helye. A csoportot az
állandó világvége-várakozás, aszketizmus jellemezte, a szekta tagjai kommunákban, teljes vagyonközösségben éltek, önsanyargató életmódot folytattak.
1995-ben felbukkant Budapesten Moon szerzetes Egyesítő Egyház szektája is, akik novemberben a Vigadóban tartottak nagygyűlést. A koreai Moon tiszteletes a kommunizmus elleni küzdelem élharcosának, sőt annak első számú megdöntőjének és természetesen messiásnak vallotta magát, de kétes ügyletei miatt Nagy-Britanniából kitiltotta őt a belügyminiszter. A 90-es évek elején jelent meg nálunk a Szcientológia Egyház is, akiknek tanítása egy tudományos fantasztikus történeten alapul. E szerint az emberben thetánok, vagyis szellemi lények lakoznak, amelyek az idők során elvesztették szellemi létüket. A traumák, vagyis engrammok eltávolíthatók, ezáltal pedig a thetánok eredeti energiái felszabadíthatók, és lehetővé válik a test és a környezet feletti uralom. Központi szervezetük a mai napig megtalálható a Váci úton.
További források:
(Borítókép: Aitor Diago – Getty Images)
