Mehmed Csolak török bég volt, aki osztrák fogságba esett, majd ezredes, magyar huszárok bátor vezetője lett. Több nyelven beszélt folyékonyan, kulcsember volt a Porta és Thököly tárgyalásai során, I. Lipót császár volt a keresztapja, levágták a fél kezét, és villámcsapás robbantotta ki a várából.

Bár élete során szolgálta a török és az osztrák érdekeket is, Mehmed Csolak nem feltétlenül volt rókalelkű köpönyegforgató, katona volt, aki igyekezett jól végezni a feladatát. 

Volt egy török, Mehemed

Ez a török azonban egy gazdag bosnyák családban született, elődjei már generációk óta muszlim vallásúak voltak, így fontos hivatalokat is betölthettek az Oszmán Birodalomban. Mehmed négyévesen árvaságra jutott, bátyjához került, aki a budai Várban – lovastisztként – teljesített szolgálatot. Budán nőtt fel, bátyja segítségével a váci helyőrség tisztje lett, harcolt az érsekújvári csatában, később a nógrádi vár kapitánya és szandzsákbég lett. Magyarok, törökök és osztrákok között is hasonló formában használt beceneve, a Csonka bég onnan eredt, hogy

AZ egyik kezét valamelyik végvári csatában elvesztette, ezért ezüst műkezet csináltatott magának, sajátos megjelenéséhez pedig a legendás bátorságáról szóló történetek is hozzátartoztak.

A blokád alatt álló Érsekújvár megtartása a török számára stratégiai fontossággal bírt, az erőd utánpótlását pedig Vácon keresztül lehetett biztosítani. Csonka bég ennek érdekében csapatával elfoglalta Vácot, majd innen két úton indított el utánpótlást Érsekújvárra. A 25 gyengén őrzött szekér azon az úton haladt, amelyre az osztrákok minden erejükkel összpontosítottak, mert számítottak a szállítmányra, és el is fogták azt. Eközben viszont Csonka bég egy másik útvonalon 3000 lovast és 100 szánt indított útnak, és ezek gond nélkül átjutottak a blokádon.

Nógrád vára Csonka bég kapitánysága alatt pusztult el, de nem ostrom során. 1685-ben, egy nyári viharban villám csapott az öregtoronyba, és az ott tárolt puskapor felrobbant, Csonka bég pedig átlátta, hogy az újjáépítés olyan áldozatokkal járna, amelyek nem térülnének meg, ezért felgyújtotta a romokat és elhagyta az erődöt. Az épület festői maradványait egyébként érdemes megnézni, Budapesttől bő egyórás autóútra, a Börzsönyben találjuk ezeket.

Lehanyatlik a félhold

A félelmetes harcos elindult tehát 1686-ban, Buda ostromakor Abdurrahman pasa megsegítésére. Csonka béget személyes kapcsolat is fűzte a környékhez, hiszen itt nőtt fel, családját pedig ide menekítette még jóval az ostrom előtt. A bég a végsőkig kitartott, Abdurrahman pasa eleste után maga is súlyos sebesültként gyűjtötte össze a megmaradt katonákat és a szinte porig rombolt Vár megmaradt lakóit, majd 9 éves kisfiával együtt megadta magát a császáriaknak.  Buda felszabadult közel 150 éves török uralom után, Csonka bég viszont fogoly lett.

A magas rangú fogoly Bécsben kikövetelte magának a jó ellátást, hiszen értékes információk birtokában volt, 1686 novemberében lezajlott kihallgatásán pedig úgy döntött, beszélni fog. Buda elestét egyébként nem az osztrákok hősiességének, hanem a törökök hibáinak tulajdonította. Szulejmán nagyvezírről például így nyilatkozott kihallgatásán:

„miközben kiköpött — csak ennyit mondott »…szar alak az, aki azért jött, hogy csak nézelődjék, mialatt beveszik Budát. Ennek az az oka, hogy a Portán elpuhult szépfiúkat léptetnek elő«.”

Csonka bég, a diplomata

Csonka bég valóban rendelkezett az osztrákok számára értékes információval. Jól ismerte a magyar szokásokat, több nyelven beszélt folyékonyan, így korábban ő vezette a Thököly és a Porta közötti tárgyalásokat. A szultán 1681-ben döntött úgy, hogy nyíltabban támogatja Thökölyt, aki ezt követően ért pályája zenitjére. A szultán támogatásával behódolásra kényszerítette a Dunántúlt, ezután a behódolt főurak meglepő serénységgel kezdték támogatni a Portát, a kényszerhelyzetben nagyobb függetlenséget remélve az ország számára. 

Ám Bécs 1683-as, sikertelen török ostromát követően felmerült Buda visszafoglalásának lehetősége, így a főurak újra I. Lipót kegyeit kezdték keresni. Ezután Thököly kudarcot kudarcra halmozott a harctéren, ami feldühítette a törököt, és magyar szövetségesei is elpártoltak tőle. Arról, hogy pontosan mi történt, árulók lettek-e a magyar főurak, miközben a török és az osztrák között lavíroztak, a Rubiconon is olvashatunk. A saját katonai vezetőiben és a magyarok hűségében csalódott Csonka bég mindenesetre sokakat kellemetlen helyzetbe hozott. A Felvidék és a Dunántúl magyar urait azzal vádolta , hogy a Portával megállapodva Thökölyt szerették volna magyar királlyá választani, majd az ország területét IV. Mehmed szultán pártfogásával a Habsburgok rovására növelni. 

Az osztrák hadseregben

Csonka bég családjával együtt Bécsben maradt, ahol 1696-ban megkeresztelkedett. Keresztszülei I. Lipót császár és Eleonóra császárné voltak, a család minden tagja hangzatos német nevet vett fel. Fatimából Maria Magdalena Elizabeth, Csonka bégből Joseph Balthazar lett, fia pedig a Franz Leopold nevet kapta. A család bárói rangot, von Czungenberg előnevet és takaros évjáradékot kapott, címerükben pedig a levágott kar szerepelt. 

Csonka bég, a családapa: A bégnek a korabeli török szokásoktól eltérően nem volt egyszerre több felesége. Első házasságából egy fia és egy lánya született, majd felesége halálát követően újranősült. Az előkelő török családból származó, nála 21 évvel fiatalabb Fatimát vette el, akit nagyon szeretett. Az asszony is hűséges volt hozzá, később, az osztrák fogság idején sem hagyta el, két kisfiút szült férjének.

Az egykori Csonka bég olyan hálás volt új hazájának, hogy a spanyol örökösödési háborúban már a császár oldalán szállt harcba. 1702-ben huszárezredet állított ki, amibe Győr, Esztergom és Komárom környékéről toboroztak. Csonka bég vezette az ezredet, fia pedig kapitányként teljesített szolgálatot, a csapat Landau és Speyerbach ostromában is részt vett. Csonka bég 1705-ben halt meg, és bár sokáig tartotta magát a tévhit, hogy a franciák elfogták, kiadták a törököknek, és a szultán zsákba varrva dobatta a Boszporusznál a tengerbe, valójában valószínűleg heveny betegség végzett vele a táborban. 

Legidősebb fia is folytatta apja örökségét, katona lett. 1735-ben Palermónál megsérült, majd úton hazafel meghalt. Vagyonát végrendeletében a jezsuitáknak adományozta, akik Bécsújhelyen ebből emelték a még ma is látható Szent Lipót-templomot. 

Források: 

A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.

(Borítókép: Juhász Norbert - We Love Budapest)

Címkék