A Gál-hegyi körút mindössze 10 km körüli, 3-4 óra alatt teljesíthető is, és amikor már délután 4-kor sötétedik, ennyi pont elég lehet a természetben. A kirándulást lassítja, hogy eleinte felfelé kaptatunk a hegy teteje, gerince felé. Illetve az is, hogy amikor elénk tárul a Dunakanyar egyik legszebb panorámája, annak csodálásában bizony hosszan elmerül az ember.
A körtúra és kezdőpontja leginkább Kismaroshoz esik közel. A települést és Királyrétet – ami szintén egy remek kirándulóhely – kisvasút köti össze, és az egyik megálló, a Kismarostól 3 km-re eső, a szokolyai országút mellett található Morgó állomás (meg az ott lévő Öreg Morgó vendéglő) mellől indul és végződik a körtúra. Az elején egy rövid ideig a műút mellett kell haladni, majd a zöld jelzésen haladunk tovább. A kirándulást szinte végig meghatározza a zöld szín, csupán a vége felé kell áttérni a sárga jelzésre.
Érdemes lélekben készülni rá, hogy a túra első fele egy erős, mászós kaptató felfelé, ami nem mindig könnyű, sőt kényelmetlen, de ez senkit ne riasszon el, mert egyfelől a későbbiek bőven megérik a fáradságot, másfelől pedig azért egy kis mászásba senki nem rokkan bele. Eleve felérni a csúcsra nemcsak megkönnyebbülés, hanem jó érzés is, mélyet szippanthatunk a tiszta levegőből. Miután felérünk a csúcsra, onnantól kezdve könnyű dolgunk lesz: egy darabig a hegytetőn és a gerincen haladunk, majd elindulunk hosszan lefelé. De még ne siessünk ennyire!
Felérve a hegy tetejére a zöld háromszög jelzést kell keresni, az vezet el a Nagy-kőszikláig, ami egy kitérő a körtúra útvonalából, és nem ajánljuk a kihagyását, mert itt találkozunk majd a már belebegtetett csodás panorámával. Itt érdemes egy pihenőt beiktatni, pláne, hogy a látvány nehezen enged majd továbbmenni. Végül is, ha úgy vesszük, szó szerint és átvitt értelemben is ez a körtúra csúcspontja, csúcspillanata. Az útvonalra aztán amerről jöttünk, arra is kell visszatérni, a zöld háromszög jelzést követve.
A Nagy-kőszikla után, folytatva az utunkat eljutunk a túra legmagasabb pontjára, a Gál-hegy tetejére. Innen már tényleg csak lefelé vezet az út, a kirándulás igazán könnyeddé válik, és pár szemrevaló panoráma is akad még útközben. Meg néhány túraútvonal-kereszteződés, amelyek egyikén találkozik össze a zöld jelzés a sárgával, nekünk pedig az utóbbit kell követnünk, ha nem szeretnénk letérni a körtúra útvonaláról. Egy romantikus-vadregényes patakvölgyet követve haladunk tovább, hol a meder partján, hol a mederben. Amíg vissza nem érünk lakott területre, a patakmeder nyomvonalát követjük, közben belefutunk két forrásba is, majd az jelzi a számunkra, hogy visszaértünk a kiindulási pontra, hogy megpillantjuk a házakat meg a műutat.
A Gál-hegyi körtúra pezsdítő-frissítő erdei séta, az elején egy kis erőbedobással és kellemes fáradtsággal a végén. Őszre tökéletes, esős időben viszont ne is próbálkozzunk vele, mert a túra első, mászós felének nem kedvez a nedvesség meg a sár. Ködös időben sem annyira jó ez a túra, legalábbis a panoráma olyankor természetesen kevésbé vagy egyáltalán nem érvényesül (fotósunk is így járt, azért nem tudunk pontosabb képet mutatni a kilátásról). Kisgyerekkel sem ajánlott, mert nekik talán még sok lesz, nagyobbakkal viszont simán megtehető, mint ahogy kutyával is remek program lehet a körtúra. És a végén még akár Kismaroson is eltölthetünk némi időt, szép és kedves település.
