Csodás mocsár
Ócsát többek között olyan települések veszik körül, mint Gyál, Inárcs, Dabas, Bugyi vagy Alsónémedi. A kisváros a gyáli járásban található, 30 km-re Budapesttől, a fővárostól délre. A tanösvény az Ócsáról Bugyira vezető országút mentén indul, van ott egy viszonylag nagy parkoló, érdemes hát autóval érkezni. De megy távolsági busz és vonat is Ócsára, vagyis az odautazási lehetőségeink úgymond korlátlanok. Igazából csak azt kell eldönteni a helyszínre érve, hogy mivel kezdjünk: Ócsával vagy a tanösvénnyel? Mi az utóbbival kezdtük.
Ócsa mellett egy ősi tőzeglápvidék terül el, aminek több neve is simert, de a leggyakoribb ezek közül a Turjánvidék vagy az Öregturján. Számos ritka faj (például a rákosi vipera, a fekete gólya) élőhelye, sőt, a jégkorszakból itt maradt ősmocsármaradvány területén – ami egyébként az Ócsai Tájvédelmi Körzet része, és a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik – több mint 20 éve működő madárvárta is található. A homokos talajon elfekvő lápmedencében kialakított tanösvény 6 állomásból áll, és igazán nem hosszú, mindössze másfél km a parkolótól a Selyem-rétig, de mivel nem körtúra, így összesen 3 km a teljes táv. Nem a sárga úton haladunk ugyan, de a sárga jelzést kell követni végig.
A tanösvényen nincs számottevő emelkedő, hanem vízszintesen haladunk végig, ennek köszönhetően nem fárasztó a túra, és gyorsan megtehető a táv – csak hát a burjánzó, vadregényes és egy mesés fantasy helyszíneként is értelmezhető vidék folyamatosan kínál látnivalót, ez pedig lassítja a haladást. Bár a tanösvényre mindenhol mindössze egy-másfél órát írnak, ez az időtáv jelentősen növelhető, mert elég gyakran megállásra kényszeríti a kirándulót a környék, a több száz éves kidőlt tölgyek, a szájtátásra ingerlő láperdő vagy a lábas fák, amelyek pókszerű támasztógyökereikről kapták a nevüket. Amikor pedig eljutunk a végpontig, és nem szeretnénk még megülni, onnan legalább két ösvény visz tovább, és ezek valamelyikén tovább is haladhatunk. Persze a réten is maradhatunk, van sütőhely és játszótér is. A tanösvény ideális gyerekekkel, családdal vagy kutyával egyaránt, de akár erdei futóknak is.
Ócsa csodái
Bár Ócsa kisvárosnak számít, inkább falusias jellegű, egy bájosra megrajzolt község. Ez persze semmit nem von le az értékeiből, melyekből van pár, és amelyek miatt érdemes egy egy- vagy kétnapos kirándulást tenni a településre és környékére. Ócsa már az Árpád-korban létezett, sőt azóta lakják töretlenül, hiába jöttek a tatárok, majd a törökök, e hódító népek sem tudták az itt élőket teljesen elpusztítani. Az első írásos emlék, ami említi Ócsát, az 1235-ös évből való.
Ekkor már itt állt a település temploma, pontosabban az a monostor (premontrei szerzetesek lakták), amiből később bazilika lett, és ami a román stílusú magyar építészet egyik legfontosabb emléke. A szerzetesek a 16. század első feléig éltek a kolostor falai között, majd részben a reformáció, részben a hódító törökök közeledése miatt továbbálltak. Az épület később mecsetként szolgált, majd 1560-tól a reformátusok vették használatba, és ez azóta is így van. Közben volt komoly állagromlás, érte villámcsapás és emésztette tűz, mégis mindig megmaradt és megújult ez a középkorivár-szerű szent hely.
A templom közvetlen szomszédságában találjuk az Ócsai Tájházat, ami egy hangulatos, szépen rendben tartott miniskanzen. Érdemes egy sétát tenni az 1700-as évekből származó régi temetőben is, és ugyanez áll az öreghegyi pincesorra is. Ócsának nemcsak református, hanem természetesen katolikus temploma is van (az 1700-as évek második felében emelték), ami szintén megér egy misét, és aki pedig attól jön tűzbe, megtekintheti a település turulszobrát, merthogy itt azt is találni.
