Ma már nehezen tudjuk elképzelni a várost hatalmas lakótelepek és paneltengerek nélkül, holott ezek építését csak az 50-es évek végén kezdték el, amikor a lakáshiány megoldását a tömeges lakásépítésben látta az állam. Ám mielőtt beindulhatott volna a „tömeggyártás”, a tervezők kísérleti terepen próbálták ki az új technológiákat és lakástípusokat. Ilyen volt a budafoki kísérleti lakótelep is, ahol nemcsak új építészeti megoldásokat, de életmódbelieket is adtak, így például itt csak jelzésértékű volt a konyha, és a lakók helyett takarítószolgálat takarított.

A II. világháború után egyre nagyobb méreteket öltött a lakáshiány, az állam ennek megoldását nagyjából egymillió újonnan felépített otthonban látta. Ám mielőtt belevágtak volna a lakások tömeges megvalósításába, kísérletezésbe kezdtek, hiszen ekkor (az 50-es években járunk) még sem az építészeknek, sem a munkásoknak nem volt itthon tapasztalata a házgyári panelek felhasználásában, ahogy abban sem, hogy az ilyen méretű lakótelepek milyen életkörülményeket adnak majd.

Ezeknek eredményeként jött létre először az óbudai, majd később a budafoki kísérleti lakótelep (1966–75) is, amelyeknél cél volt, hogy

megtalálják a legmegfelelőbb technológiát, amivel a legegyszerűbben, leggyorsabban és legolcsóbban felépíthetik a jövő lakótelepeit.

A megvalósítás érdekében még egy dedikáltan ezzel foglalkozó intézményt – a Tervezésfejlesztési és Típustervezési Intézetet – is létrehoztak.

Miért lett kísérleti a budafoki lakótelep?

Ahogy anno a Napraforgó utcai, később pedig az óbudai lakótelep, úgy a Nagytétényi út feletti dombra épülő budafoki lakótelep esetében is az újfajta építészeti és építéstechnológiai megoldások alkalmazásán volt a hangsúly. Így itt ma egyaránt találni paneles és csúsztatott zsalus megoldást, ahogy földszintes, egyemeletes sorházakat, magasházakat, valamint szolgáltatóházat, amiben minden volt, amire a modern kor emberének szüksége van.

Sőt, ezen a lakótelepen épült fel az ország első nyugdíjasháza is,

amit eleinte az oktatási intézmények építésével együtt minden hasonló telep tervezésekor szerettek volna megvalósítani, de végül csak tervezési javaslat lett belőle.

Az építésen túl a kísérleti jelleg az életmódra is kiterjedt, ugyanis ezekben a lakásokban „új módon kell élni. Korszerűbben és kényelmesebben” – ahogy a Népszava korabeli számában is olvasható. A tervezők itt a megszokott, hagyományos lakáshasználat helyett új irányokkal kísérleteztek, mert úgy vélték, hogy a modern kor embere a házimunka helyett inkább a szabadidőre koncentráljon.

Így a budafoki lakótelepen csak egy kis fülke volt a konyha, ami a már előkészített vagy az étteremből hozott ételek elkészítésére, felmelegítésére volt alkalmas, míg a fürdőszobába csak egy mosdó és egy kád fért be – így se mosógép, se centrifuga nem volt a lakásban. Az így megspórolt helyből viszont egy 3. szobát is ki tudtak alakítani. Ezt az újfajta életmódot üzemeltetett lakóházakban valósították meg, ahol olyan szolgáltatásokról gondoskodtak, amelyek pótolják a házimunka jelentős részét. Vagyis volt itt Patyolat, étterem és takarítószolgálat is, s bár az elképzelés jónak tűnt, a valóságban a lakóknak nem jött be, hogy hétvégente étteremben ebédeljenek, illetve a takarítást és a mosást is más végezze helyettük.

A házak

Egyértelműen a 11 emeletes pontházak a lakótelep legjellegzetesebb, ezáltal a leghíresebb épületei. Bár ma elsőre erre is rámondanánk a panel jelzőt, valójában csúszózsalus technológiával készültek – vagyis szintenként megépítették a zsaluzatot (kb. egy deszkából készült „öntőforma”), kiöntötték betonnal, majd megépítették a födémet, ezután pedig az egész zsaluzatot feljebb tolták, és kezdődött minden elölről. Ezt a három épületet Tenke Tibor tervezte, akinek neve leginkább az újpalotai lakótelep miatt lehet ismerős, de ezekért a budafoki házakért megkapta az Ybl-díjat is. A 11 emeletes épületekben szintenként 5-5 lakást alakítottak ki, ezek mérete 30 és 52 m² között mozgott, a koncepció pedig az volt, hogy a kiszolgálóhelyiségek minimalizálásával a tényleges lakóterületet növeljék.

A lakótelep egyik érdekes építménye a nyugdíjasház, akkori nevén Öregek Háza. Ez a lakásforma a 60-as években kezdett megjelenni Európa-szerte, lényege pedig az volt, hogy az idősek az önállóságukat megtartva, de mégis szolgáltatásokkal ellátva élhessenek. 1968-ban a budafoki lakótelepen épült meg az ország első ilyen típusú épülete, amit a kor női sztárépítésze, Spiró Éva tervezett. 25 kis garzont alakított ki itt a tervező, melyek mindegyikénél a lakószoba volt a legfontosabb helyszín, ugyanis a nagyobb épületekhez hasonlóan itt is az étteremből tervezték megoldani az étkezést. Szintenként pedig közösségi helyiségek voltak, ahol rádió-, tv- és kártyaszoba, könyvtár és fűthető, kertre néző műhelyszobák szolgálták a lakók szórakozását.

Volt olyan lakó, aki tyúkot tartott a kádban

A technológiain túl szakipari újdonságok is megjelentek a budafoki lakótelep lakásaiban. Ilyen volt a 360 fokban átbillenthető ablak, amit így könnyen lehetett tisztítani, a mosható műanyag tapéta, illetve a kopogástompító szőnyegpadló. Miután beköltöztek a lakók, annyira új volt számukra az itteni élet, hogy a szemetet egyes források szerint eleinte kidobták az ablakon, lévén nem tudták, hova is kellene vinni, így itt vezették be először a szemétledobót is, ami ma már a tízemeletes házak szerves része.

Több, a lakótelepről szóló írás is megemlékezik arról a – ma már megmosolyogtató – történetről, ami a csatorna rejtélyes, többszöri eldugulásáról szól. Mivel az egyik háznál visszatérő probléma volt az eldugult csatorna, a lakók úgy vélték, hogy építés közben valamit elnézhettek a munkások, ám miután a karbantartás során mindent rendben találtak, arra gyanakodtak, hogy tervezési hiba állhat a gyanús dugulás mögött. Beletellett egy kis időbe, mire rájöttek a valós okra:

az egyik lakó tyúkot tartott a fürdőkádban, aminek a tolla, elesége és a piszka volt a múlni nem akaró dugulás oka.

Bár az építészek mindent megtettek, hogy élhető tereket hozzanak létre, és a közösségi lakhatás irányába tolják a lakáshasználatot, az emberek idegenkedtek az újfajta élettől. Nem tetszett nekik a konyha mérete, hiányolták a kamrát, a nagyobb fürdőszobát, és az sem tetszett nekik, hogy ismeretlen emberek járnak takarítani az otthonaikba. Bár az életmódkísérlet itt megbukott, de az építészeti és technológiai megoldások terén megtalálták azt a típust, amivel a későbbiekben Budapest- és országszerte beindulhatott a lakótelepek építése.

Forrás:

Címkék