Dolgos svábok, rómaiak, henyélő főurak – most kiderül, kinek köszönhetjük Budapest legrégibb épített emlékeit. Új sorozatunkban egymás után mutatjuk be minden kerület legidősebb épületét. Soroksárral (XXIII. kerület) indulunk, ahol nem templom és nem is iskola, hanem egy 300 éves fogadó a nyertes. Bár a külseje nem annyira figyelemfelkeltő, története bepillantást enged a kerület kialakulásának kezdetébe is.

Soroksár, a takaros sváb falvak hangulatát itt-ott még most is magán viselő kerület már a honfoglalás előtt is lakott volt, ám a harang alakú edények kultúrájának és a vatyai kultúra urnasírjainak megismerésében vagy a közeli római erőd nyomainak felfedezésében már csak az ásatásokon talált leletanyag segít. A főváros legifjabb kerülete csak 1992-ben vált ki Pesterzsébetből (XX. kerület), első, még most is használatban lévő épületei pedig a 18. századból származnak. A török kiűzése után ugyanis teljesen elnéptelenedett az egykor virágzó terület, azt pedig, hogy végül új lakók érkeztek, Grassalkovich Antalnak köszönhetjük. 

A főúr nem származott a legvagyonosabb családból, de szorgalommal és kitartással zseniális jogásszá képezte magát, vagyonát pedig házasságai útján is gyarapította. Soroksár haszonbérlete első feleségének, Langh Ezsébetnek első házasságából maradt öröksége volt, ám a török kiűzése miatti kaotikus tulajdonviszonyok a környéket is érintették. A tulajdonos Wattay család évekig pereskedett, majd mikor Grassalkovich jogi segítségével rendeződött az ügyük, a főúr 1729-ben megvásárolta a birtokot tőlük. Grassalkovich ekkor már a török után maradt tulajdonjogi káosz rendezésére létrejött Újszerzeményi Bizottság elnöke volt. 

A környéknek a 17. század legvégén, a 18. század elején már egészen biztosan volt néhány lakosa és épülete. Az első adatok tanúsága szerint 1695-ben Halász Mihály bérbe vett egy vízimalmot a mai Soroksár területén. Ennek közelében, még a terület bérlőjeként, valószínűleg Grassalkovich Antal építtetett vendégfogadót, ami 1730-ban már biztosan állt, a helyszín ugyanis ekkor feltűnt egy nem túl dicső esemény, egy lopási ügy kapcsán. Izsó György tulajdonította el a fogadóban a peregi mészáros pénzét, puskáját, sőt egy lovat is. Izsó be is vallotta bűnét, az összeg egy részét pedig vissza is szolgáltatta, így egy év szabadságvesztésre ítélték, amit azonban megdupláztak paráznaságért, mivel kiderült, hogy korábban elcsábította egy juhász feleségét is. 

A vendéglő második bérlője egy igazi soroksári honalapító, Forster János Jakab gazda volt, aki 1741–42-ben Grassalkovichcsal való megállapodása értelmében toborzóútján német ajkú telepeseket hívott Soroksárra, ennek köszönhető, hogy megugrott a lakosok száma, és lassanként létrejött a település. 

Grassalkovich út 209. alatt az egykori fogadó épületét látjuk, látszólag korhű formában. A takaros, hosszúkás épületbe jelenleg cégeket találunk bejegyezve, oldalán azonban tábla emlékezik meg eredeti funkciójáról. Bár nehezen vesszük észre ezen a kissé zord útszakaszon, ahol HÉV-vonal és forgalmas felüljáró is található, kedves hangulatával méltó őrzője a régi koroknak. 

Források: 

(Borítókép: Mikó Vencel - We Love Budapest)

Címkék