Erről a Kálvin téri fogadóról még a pestiek is rémtörténeteket meséltek, a hölgyek és a jómódú emberek messziről elkerülték – különösen éjszaka –, de a feslett erkölcsűek, a lumpenek és a banditák előszeretettel látogatták. A Két pisztoly persze nem volt mindig csirkefogótanya, és olykor még olyan ismert személyek is betértek a falai közé, mint Petőfi Sándor vagy Berlioz.

Bár a Múzeum körutat és környékét ma leginkább a paloták miatt szeretjük, a 19. század jó részében még nagyon más volt itt a helyzet. A mágnások és az úri hölgyek cipőinek kopogása helyett a vásárba érkező kofák, cselédek, átutazók és furcsa szerzetek töltötték meg az akkor még épp a városfalon kívüli Széna (ma Kálvin) teret. Az 1800-as években itt még a lócitrom, a sár, a széna meg a különféle állatok szaga terjengett, ami nem olyan meglepő, ha tudjuk, hogy itt akkoriban 2-3 naponta tartottak vásárokat. A sokadalomban nem volt nehéz elvegyülni a kétes alakoknak sem, akik előszeretettel portyáztak és iddogáltak a város kétes hírű fogadójában, a Két pisztolyban. 

Ha belemélyednénk a Kálvin tér és az Üllői út torkolatáról készült archív képek bogarászásába, akkor egyrészt feltűnne, hogy a ma ott álló üveg irodaház, a Kálvin Center helyén a század elején még egy bérház állt, másrészt rájönnénk arra is, hogy az Ybl tervezte épület helyén eggyel korábban egy földszintes fogadó volt.

A legendásan hírhedt és a legkülönfélébb GÚNYELNEVEZÉSEKET (bűntanya, csirkefogótanya, becsületsüllyesztő stb.) magáénak tudó

Két pisztoly eredetileg nem akart versenybe szállni a város legveszedelmesebb kocsmája címért, de hát az évek, a város és a tulajdonos személye végül úgy hozta, hogy nemcsak elindult ezen a futamon, de meg is nyerte azt.

Az épületet eredetileg II. Grassalkovich Antal építtette a birtokáról érkező tisztviselők és szolgák részére még az 1700-as években. Később egy jómódú kocsmáros tulajdonába került, aki úgy átalakította a helyet, hogy az már nemcsak fogadóként, de kocsmaként és kis kávéházként is szolgált a betévedőknek. A Két pisztoly hamar a pestiek – no nem a főurak – és a vásárra járók kedvelt helye lett, mert nemcsak az italt mérték olcsón, de „pirospozsgás szobacicuskák” is mulattatták az urakat. Mivel ez az opció az alvilági alakokat is vonzotta, a tulajdonos kidobólegényekkel igyekezett fenntartani a rendet, ám még így is ő húzta a rövidebbet: a törvényen kívüliek bosszúból mindig felgyújtották a fogadót, ami egy idő után csődbe ment. 

Az elhagyott épületre Schleinzer Mátyás figyelt fel, aki – roppant dörzsölt fickó lévén – nemcsak fogadós volt, de mellékállásban

betörő és orgazda is, aki előszeretettel bújtatta a bűnözőket.

Természetesen a rendőrség is jól ismerte, a Két pisztoly bűntanyává süllyesztésébe pedig azért mentek bele, mert úgy vélték, végre lefülelhetik a listájukon szereplő alvilágiak többségét. A terv nem jött össze, a fogadóban mindig elverték a rendőröket, akik inkább messziről elkerülték a helyet. 

A városfalon kívüli becsületsüllyesztőben mindenki megfordult, még Petőfi is betért napközben a kávéházi részbe, sőt a francia zeneszerző, Berlioz (a Rákóczi-induló szerzője) is megszállt itt, bár neki fogalma sem volt arról, micsoda helyre csöppent, és vagy 20 órán át aludt a szobájában. A korabeli leírások szerint ide bemenni egyszerűbb volt, mint kijönni, a férfiakra mindig vártak a feslett erkölcsű nők vagy a pofonok. Bókay János, gyermekgyógyászatunk atyja, aki sokat járt a Palotanegyedben, elég rossz véleménnyel volt a Két pisztolyról:

„ronda, alacsony, füstös czigány- és csirkefogótanya.”

Furcsa élet lehetett itt, főleg, ha belegondolunk, hogy a fogadó még az 1860-as években is állt, amikor már javában épült körülötte az arisztokrácia és a vagyonosok világa. Számukra nem ez volt Pest legcsodásabb intézménye, így hát boldogan fogadták a hírt, amikor végre lebontották, helyén pedig felépült Ybl Miklós egyik műve, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár bérháza.

Forrás:

(Borítókép: A Kálvin tér napjainkban, Balkányi László - We Love Budapest)

Címkék