Bármennyire szeretjük is nézegetni a díszes pesti palotákat, azért a város története nem csak játék és mese. A korrupció, a leánykereskedelem, a bordélyok és a bűnözés már a 19. században is jelen volt, és noha a városnak nem ezt az oldalát szeretjük mutogatni a turistáknak, a bűnös város mégis mindenkit érdekel. Ki volt az erkölcsi fertőt irányító rendőrfőnök, hol volt a Maison Frida, és mi okozta a hírhedt kasszafúró banda lebukását? A hosszúlépés. járunk? legújabb könyvsétáján ennek jártunk utána.

Noha többször írtunk már arról, hogy egy időgéppel bármikor örömmel visszamennénk az ébredő főváros idejébe, és megnéznénk a szebbnél szebb palotáink és az olyan, máig ikonikus épületeink létrejöttét, mint a Nemzeti Múzeum, a Lánchíd vagy a Szent István-bazilika. Meg persze kíváncsiak lennénk az akkori hétköznapok világára is, de arra már nem szívesen vállalkoznánk, hogy fiatal lányként egymagunk sétáljunk a városban. Azért nem, mert

a 19. századi Pesten meglehetősen széles körű volt a bűnözés,

virágzott a leánykereskedelem, így nem volt ritka, hogy a jó munka reményében vagy puszta jóhiszeműség miatt el-eltünedeztek a lányok.

A dualizmus kori Pest sötét bugyrait a hosszúlépés. járunk? új sétáján fedeztük fel, ahol egy picit belemerültünk a korabeli maffiát irányító rendőrkapitány életébe és stiklijeibe, a bordélyok világába, meg abba, hogy a leánykereskedők nem máshol, mint a rendőrkapitányságon hálózták be a mit sem sejtő lányokat, akik miután észbe kaptak, már valahol messze, Konstantinápolyban jártak. A könyvséta apropóját Iglódi Csaba legújabb regénye, Az ígéret szép szó adta, így a 19. századi történetek felfedezése közben a regény hőse, Késmárki Bertalan szegődik mellénk.

A csirkefogótanya

Érdekes egy hely volt régen a Kálvin tér, jobban mondva a korabeli Széna tér, amikor még lócitrom-, sár- meg szénaszag egyvelege lengte be a környéket, és kofákkal, cselédekkel, a Régi Képviselőházba (a mai Olasz Kultúrintézet épülete) siető urakkal meg kétes alakokkal volt tele. Épp ezért nem meglepő, hogy az Erkölcsi fertő: bűnözés és leánykereskedelem a 19. századi Budapesten séta is innen indul. Ahol ma a Kálvin Center áll, ott az 1860-as években még a város kétes hírű fogadója, valójában bűntanyája, a Két pisztoly várta vendégeit, ahol az volt a ritka, ha épp nyugalom volt benne. 

A városfalon kívüli becsületsüllyesztőben mindenki megfordult, és a korabeli leírások szerint ide bemenni egyszerűbb volt, mint kijönni, a férfiakra pedig mindig vártak a nők vagy a pofonok. Furcsa élet lehetett itt, főleg, ha belegondolunk, hogy csak pár perc gyaloglásra volt innen Festetics György palotája, a Nemzeti Múzeum meg konkrétan a szomszédban állt. Bókay János, gyermekgyógyászatunk atyja, aki viszonylag sokat járt a Palotanegyedben, elég rossz véleménnyel volt a Két pisztolyról: 

„ronda, alacsony, füstös czigány- és csirkefogótanyaként” jellemezte.

A Magyar utcai piros ajtó

A prostitúció már a 19. században behálózta Pestet, a két világháború között pedig Buda utcáira is átszivárgott. A buja éjszakákat, a kéjelgést és a bordélyházak működését törvény szabályozta, a város rendőrkapitánya pedig nemcsak a bárcák kiadásában, de a lányok behálózásában is nagy szerepet játszott. Thaisz Elek keze akkoriban mindenhová elért, aktív részese volt a leánykereskedelemnek és a prostitúció szervezésének, legendák szólnak arról, hogyan hálózták be a mit sem sejtő lányokat, akiket egészen Konstantinápolyig vittek. És azért csak legendák, mert a rendőrkapitány elég eszes volt ahhoz, hogy ne hagyjon maga után iratokat, a hozzá közel állók, pontosabban a két szerelme és a samesza pedig ködös visszaemlékezésekben vallottak csak az akkori időkről.

Bármilyen meglepő, a Károlyi-kert környékén több luxusbordély is volt, ahol a gazdag polgárok mellett egészen magas rangú vendégek is megfordultak, ezek közül az egyik leghíresebb a Magyar utca 29., vagyis a Maison Frida volt – ide a sétán is ellátogattunk. A Maison Frida épületét Östreicher Ede és neje rögtön azzal a céllal vásárolta meg, hogy bordélyt nyissanak. 1905-ben 14 lánnyal indult a működése, ami alatt nemegyszer ütköztek törvénybe. Állítólag egy katonatiszt a bordély egyik szobájában talált rá a feleségére, aki persze nem volt egyedül, féltékenységében és dühében előbb nejével végzett, majd magával. A Maison Frida helyén ma apartmanház van, de a tűzpirosra festett ajtó erősen utal az épület régi funkciójára.

A kasszafúró banda

Noha Thaisz Eleknek is benne volt a keze a bűnözésben, sőt, valójában ő volt a szervezett bűnözés feje, mégis viszonylag sokáig maradt Budapest rendőrkapitánya, pusztán azért, mert a közrendet sikerült fenntartania. Leverte a munkásmozgalmi törekvéseket, megakadályozta a zavargásokat, így a városiaknak egyfajta kirakatot mutatott. Sőt, ő volt az, akinek sikerült megállítania az

Európa-szerte tevékenykedő és körözött legendás Papacosta kasszafúró bandát.

Ők arról voltak híresek, hogy pillanatok alatt képesek voltak feltörni és kifosztani a legbiztonságosabbnak hitt páncélszekrényeket. A megjelenésük előtt nem volt egyszerű feladat a páncélszekrények kifosztása, ugyanis a tulajdonos közelébe kellett férkőzni a kulcsok megszerzéséhez, azokat gyorsan le kellett másolni, majd észrevétlenül vissza kellett csempészni a tulajdonoshoz, aki mindebből semmit sem sejtett. Papacostáék viszont kifejlesztettek egy kacsának nevezett kéziszerszámot, amivel gyorsan és precízen felfeszítettek bármit. Bár rendkívül pontosan és szervezetten dolgoztak, azt nem árt tudni, hogy a főnök, Papacosta nem volt egy lángész. Lebukásukhoz kellettek a szemfüles rendőrök meg egy nem túl elővigyázatos bandatag, akinek az álkulcsok kipotyogtak a zsebéből.

A 19. század végi, majd a 20. század eleji Pest számtalan rejtélyes és bűnös történetet tartogat számunkra, melyekből többet most nem szpojlerezünk. Aki kíváncsi arra, hogy mi minden történt a sötét átjáróházak kapualjában, a műintézményekben és a kétes hírű fogadókban, annak az Iglódi Csaba vezette, Erkölcsi fertő: bűnözés és leánykereskedelem a 19. századi Budapesten. A maffiát irányító rendőrkapitány története című séta szuper választás lehet – a novemberi sétákra pedig még vannak szabad helyek.

(Borítókép: Az egykori Maison Frida épülete, Soós Bertalan - hosszúlépés.járunk?)

Címkék