A szeptember 7–8-i hétvégén még biztosan kipróbálhatjuk a gödi Homoksziget hófehér homokos strandját, ami olyan, mintha a görög tengerparton nyaralnánk, csak rákvörösre égett, vödrös koktéltól bódult embertársaink helyett itt igazi rákokkal találkozhatunk, és vad természet vesz körbe. Budapest környékének egyik utolsó érintetlen részét most még száraz lábbal közelíthetjük meg.
A gödi vasútállomástól csak negyedóra séta, és kocsival is könnyedén találunk parkolóhelyet a közelben, az igazi királyok azonban bringával érkeznek a gödi Homokszigetre. Ha tekernénk egy kicsit, de elkerülnénk a nem különösebben felemelő Váci út környékét, akkor menjünk el vonattal Dunakeszire, onnan kellemes, félórás bringaúton jutunk el a Homokszigethez, kertvárosi és egy hosszabb Duna-parti részen haladhatunk, és útba ejthetjük az alsógödi szabadstrandot is.
A Homokszigetet szintén nyugodt, kertvárosias utcákon át tudjuk megközelíteni, a közelben lévő gödi Feneketlen-tó mutatja először a víz és a természet jelenlétét. A tó nemcsak névrokona a (jól ismert) Bartók Béla úti druszájának, de hasonlóan is keletkezett, téglagyártáshoz termeltek ki innen agyagot, aztán egyszerre csak feltört a víz. Amiből jelenleg nincs sok a mederben, így a meredek partfal egészen furcsa hatást kelt.
Éhségünket, szomjunkat legegyszerűbben a part közelében található Tó Bisztróban csillapíthatjuk (például az Angus-burger 3890 Ft), ezzel pedig búcsúzzunk is el a vendéglátó-ipari egységektől, mert a Homokszigeten biztosan nem fogunk napernyős mojitót meg Calippót kapni, miközben hangszóróból szól a Loco-Motion, és ez itt jól van így. Bár a meleg időre tekintettel mi találkoztunk egy ideiglenes koktélozóhellyel a szigeten is,
alapvetően a természeté, a csendé és a nyugalomé a főszerep.
A Homokszigetre most szinte száraz lábbal kelhetünk át, csak némi sár és pár pocsolya maradt a vékony Duna-ágban, ami elválasztja a szárazföldtől. Az átjutás azonban nem mindig ilyen egyszerű, mert a vízállás változékony, sőt, nagyobb áradásokkor az is előfordul, hogy a teljes Homokszigetet elönti a folyó. Itt tájékozódhatunk az aktuális állapotról.
A sziget mérete a vízállással együtt változik, nagyjából 1 kilométer hosszú és 100 méter széles, területe folyamatosan növekszik. Egy medertágulatban jött létre a lassuló vízáramlás hordalékából, első említése a 15. századból származik. A 19. század végén indult, majd a II. világháború után befejezett folyószabályozás során a parthoz kapcsolták, két sarkantyú is épült hozzá. Területe innentől rohamosan nőni kezdett, a gyér növényzetet pedig fokozatosan erdő váltotta fel. A folyamat egészen a 70-es évekig folytatódott, ekkor
rés keletkezett azon a gáton, ami a szigetet a szárazföldhöz kapcsolta, az erózió újra felerősödött, kimosta a homokot, és megszületett a népszerű fürdőhely.
A csodás, fehér homokos part reggel árnyékos, a lágyan hullámzó folyót és a sportéletet, a kirándulóéletet jólesik szemlélni a törülközőnkön ülve, miközben mögöttünk a sejtelmes, sűrű erdőből folyamatosan jóleső hűvösség árad. A sziget északi részén lerakódott zátonyra most szintén könnyedén át tudunk sétálni bizonyos részeken, a sarkantyúnál kijjebb azonban ne ússzunk, mert az áramlatok könnyen megtréfálhatnak.
A Homoksziget az egyik utolsó érintetlen része a városnak, így ha szeretnénk ebben a formában megtartani, akkor fokozottan tartsuk be a túrázás és természetjárás szabályait. Ügyeljünk a növények és állatok egészségére. Szemetünket gyűjtsük előre magunkkal vitt zacskóba és ne szórjuk szét, ügyeljünk arra, hogy ottlétünk minél kevesebb terhelést jelentsen a természet számára.
A picike Homoksziget számtalan ritka madárnak, rovarnak és halnak is otthona.
Szitakötők és dunavirágok, sőt rákok is élnek a mellékágban. Mivel a szigeten sok fa áll, a korosabb példányoktól a csemetékig, a környék harkályoknak (fakopáncsoknak) is élőhelye. Igazi, háborítatlan édenkert, amit még nem szelídített meg a város közelsége. Élvezzük ki az utolsó nyári hétvégéken!
