Kevesen tudnak arról, hogy a XVI. kerületben van egy kastély, ami már több mint 200 éves. Az épülethez több legenda és megannyi névvariáció tartozik, így egyidőben Mátyás király vadászlakjának romjait és Mária Terézia vadászkastélyát is felfedezni vélték benne – tévesen. De akkor mi az igazság?
Annak ellenére, hogy ez a XVI. kerületi kastély viszonylag ismeretlen, több legenda is kapcsolódik hozzá, emiatt legalább kilenc néven ismert. Az egyik szerint Mátyás király vadászlakjának romjain épült még az 1470-es években, ám tudósok kimutatták, hogy idáig nem ért el a vadaskert, így sosem lehetett itt királyi lak. A vadászkastély-teória, úgy tűnik, megmozgatta az embereket, mert elterjedt róla, hogy ez volt Mária Terézia császárné vadászkastélya, a bökkenő csak az, hogy mire a kastély felépült, a császárné már rég elhunyt.
Hívták még – tévesen – Grassalkovich-kastélynak, Rákos-kastélynak (a közelben lévő Rákos-patak miatt), Sárga kastélynak – a színe után – és Cziráki-kastélynak is a mellette lévő utca alapján. Létezik egy olyan városi legenda is, mely szerint a pincében egy titkos alagútrendszer van rengeteg arannyal, amit sosem találtak meg, de a szóbeszéd szerint a budai Vár és a gödöllői kastély közötti titokzatos alagút egyik összekötő kijáratának épült.
A legtöbben Gizella-kastélyként ismerik, ehhez a névhez pedig már nem egy, de két legenda is tartozik. Az egyik szerint a középkorban itt állt vadászházba szívesen járt Gizella királyné, Szent István felesége a 11. században, innen jön a név, ám sem a vadászlak létére, sem a királyné látogatására nincs bizonyíték. A másik magyarázat már egy bizonyos Zsivora Györgyhöz (1804–1883) és annak fiatalon meghalt lányához köthető: a lányt Gizellának hívták, és az ő emlékét őrzi a kastély. Helyi kutatók szerint ez a legenda abból alakult ki, hogy a tornác feletti timpanon címerpajzsában látható a Z. G. monogram – ám ez valójában Zsivora György nevét rejti. Ezzel azonban még mindig nem jutottunk el a kastély eredetéhez, ugyanis az építtető nem Zsivora volt, ő csak a maga ízléséhez alakította, így a gazdasági épületeken például a pesti Vigadó tervezője, Feszl Frigyes is dolgozott.
A barokk kastélyt gróf Festetics János építtette a 18. század végén,
ám azt sajnos nem tudni, ki volt a tervezője. Még a költő Kazinczy Ferenc is látta ezt a dór kőoszlopokkal díszített épületet, amit „angol ízlésű mezei laknak” nevezett. Leírása szerint tartozik hozzá vendégfogadó kocsiszínnel, istállókkal, pálinkafőző ház, malom, kovácslak és -műhely, sertésól, birkaszín, ököristálló és egy galambház.
Bár az 1970-es, 1980-as években a kastélykert dombján szívesen szánkóztak a környékbeli gyerekek, a modern korban (egészen a 90-es évek végéig) mégis a pusztulás szimbóluma volt. Hasznosítására több ötlet is felmerült, ám a kerületnek nem volt elég pénze a megvalósításhoz, így végül egy építőipari cég tulajdonosa vette meg és újíttatta fel a szigorú műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően.
Akkora volt a dzsumbuj, hogy a tereprendezésen egy hónapon át 8-10 gép dolgozott. Mindent korhűen újítottak fel, megmaradt a főbejárat eredeti kőpadozata, illetve a hajdani istálló dór kőoszlopos, boltozatos terme és a faoszlopos tornác is. Sajnos a kastélyba nem lehet bemenni, mert magántulajdon, viszont már a csodásan elkészített díszes kapu is megidézi a valamikori grófi korszakot, ha pedig szerencsések vagyunk, a kapun át megleshetjük az épületet is. Ha valaki kíváncsi arra, hogyan nézhet ki az egykori Festetics-kastély, itt megnézheti felülnézetből.
Forrás:
- Kertvárosi Időutazó
- Sz. Szatmári Gizella: Egykori Festetics-uradalom és kastély Pest határában, Műemlékvédelem, 1972
(Borítókép: We Love Budapest)
