Csend, nyugalom, madarak a kertben és a korábbi lakók emlékét, az itt töltött szép napokat hűen őrző belső tér, ahol egészen élőnek hat a kortárs művészet. Pedig csak néhány percre vagyunk a nyüzsgő Déli pályaudvartól, és forróságban fürdik a Mészáros utca. Senki sem gondolná, hogy az egyik itt található villában ilyen nyugalom fogadhat, pedig itt működik a Longtermhandstand galéria, ami többet is kínál ennél: közérthető lehetőséget a kortárs művészet befogadására.
A Longtermhandstand nemzetközi művészeti galériarendszerként és lélekgondozó központként határozza meg magát, ahhoz pedig, hogy a mondat második felét megértsük, elég átlépni a küszöböt. Ekkor ugyanis a Déli pályaudvar környékének sivár, indusztriális környezete után azonnal körbevesznek a jó energiák. A Mészáros utcai, kétemeletes villának igazi madárcsicsergős belső kertje van, a Naphegy oldalában saját minierdővel, bentről pedig nem hipózták ki a korábban itt élők szép napjait, egy régi, élettel teli lakásbelsőbe érkezünk. A villának egyébként önmagában is izgalmas a története, egyetlen család építtette a 30-as években, majd államosították, pár évtizeddel később ismét az eredeti család kezébe került.
Konyha, nappali dolgozó, tágas, egybenyíló szobák. Azt a cinkos érzést is megkapjuk, mint amikor egyedül maradunk valaki más otthonában, és a tulajdonos óvó tekintete nélkül fedezzük fel a környezetet. Van ebben egy kevés voyeurizmus, de az élő tér talán abban is segít, hogy közelebb érezzük az itt található alkotásokat.
A helyet egy pár, Lőrincz Réka és Bencze Péter működteti, és teljesen organikus módon nőtt ki kettejük kortárs művészeti munkájából. Mindkettőjük számára fontos a spiritualitás, olyan értelemben is, hogy az érzelmek, az elakadások felszabadítását, az intuíciók fontosságát a művészekkel való kapcsolatban is igyekeznek megélni. Rékának különösen jó érzéke van a menő ingatlanok felkutatásához, ez a villa is úgy jött a képbe, hogy műtermet keresett.
Pétert pedig már egy bő évtizede, Londonban kapta el a kortárs művészet iránti szenvedély, fokozatosan alakult ki, hogy ezzel kell foglalkoznia. Így jött létre az Everybody Needs Art, amit ő maga hibrid művészeti ügynökségként, a kortárs művészet sajátos platformjaként fogalmaz meg. Péter a lehető legszínesebb alkotói egyéniségekkel dolgozik együtt, Oláh Marát, OMARÁT például a művész „tököcském, te leszel a menedzserem” kijelentése után kezdte képviselni.
Péternek és Rékának volt tehát része némi kalandban, amíg a szcéna elismert szereplőivé váltak, ebben az interjúban pedig részletesen is beszámolnak útjukról. Közös munkájuk egyik legfontosabb állomása a 2022-ben nyílt Longtermhandstand galéria, ami eddig 23 kiállításnak adott otthont.
A jelenleg futó, Magic Donkey Inn (Fogadó a Varázsszamárhoz) című pedig egy igazán különleges világba kalauzol minket. Ahogy a cím is utal rá, a csodás villa erre az időszakra mesebeli zsiványok fogadójává alakul át, és mint a mesékben általában, itt is kiderül, hogy a zsiványok talán nem is olyan gonoszak.
A kiállítás több mint 20 magyar és külföldi alkotó munkái közül válogat. Bukta Imre, OMARA, Keresztesi Botond, Justin Fitzpatrick vagy éppen Szombat Éva alkotásai mellett külföldi művészek, Julie Béna vagy éppen Christian Jankowski alkotásai is bemutatkoznak.
A tárlatnak remek felütést ad Ulbert Ádám Az öszvér és a róka című festménye, az alkonyi fényeket idéző sejtelmes ragyogás, a figurák egyből a mesék világába kalauzolnak. A kertben található sárga szobor is ezt a mesés játékot viszi tovább. Christian Jankowski alkotásánál – aki gyerekeket kért fel arra, hogy városi tárgyakként ábrázolják magukat, és ennek alapján készített szobrokat – tulajdonképpen egy postaládát látunk magunk előtt, a téglaposztamens is erre a városi környezetre utal.
Különösen megragadnak Gallov Péter alkotásai, akitől a tárlaton két egészen fantasztikus ceruzarajzot láthatunk, precizitásuk már-már a printeket idézi, elképesztő mennyiségű idő és energia lehet egy-egy ilyen alkotás elkészítése, nehéz lenne nem lenyűgözőnek találni ezt. Az egyikkel szemben sokkal pillanatszerűbbnek hat, mégis nagyon pontos Julie Béna néhány pasztellje, aki Fellini Bohócok című filmjének jeleneteit alkotja újra, Toulouse-Lautrec világát is megidézve.
Az emeleti tér a furcsa, régi tapétákkal és a fürdővel egy kicsit budoárszerű, különösen jól hatnak itt Szombat Évának a 90-es évek fotóinak világát megidéző, a női testtel foglalkozó képei. Neki egyébként ismert, nőket szexjátékaikkal együtt bemutató fotósorozatából is volt már itt kiállítás, de olyan terem is akad, ahol az alkotók egytől egyig szerepeltek már a Velencei Biennálén.
A helyszín varázsa, a jól követhető, a tér adottságait kifejezetten szórakoztatóan használó kurátori koncepció magyarázat nélkül is működik, a hely elvarázsoltkastély-szerű hangulata pedig akkor is vonzó, ha történetesen nem annyira bírjuk a kortárs művészetet. A kiállítást ráadásul a rendes emberi időbeosztáshoz igazodva, munkaidő után, szerdától péntekig 17 és 20 óra között tudjuk megtekinteni.
Kultúra
The Magic Donkey Inn
Program adatai
(Borítókép: Szabó Gábor - We Love Budapest)
