Az Aquincumi Múzeum és Régészeti Park 1894. május 10-én nyitotta meg kapuit Óbudán, azon a területen, ahol részben az ókori római település, Aquincum is állt. A múzeumnyitás a századfordulós meg a millenniumi építkezések és a nagyarányú városfejlesztés részeként történt, ám a múzeum előtörténete egészen hosszú volt, ugyanis a területen már bő 100 évvel korábban, a XVIII. század vége óta folytak ásatások, sőt folynak a mai napig. Nem véletlen, hogy a fővárosban és környékén feltárt és feltárás alatt álló régészeti anyag egész Európában páratlan emlékegyüttes – ki tudja, mikor jutnak a szakemberek a végére.
A föld alatt található régészeti anyag bőségére a múzeumot alapító és azt 1938-ig igazgatóként vezető Kuzsinszky Bálint archeológus-régész-ókortörténész munkássága is bizonyíték. Az ő vezetésével vágtak bele az aquincumi polgárváros és amfiteátrum nagyarányú feltárásába: a munkálatok 1888-ban kezdődtek el, és még azt követően is folytatódtak, hogy Kuzsinszky 50 évvel később elhunyt. Sőt, a munkálatok még ma sem értek véget. Kuzsinzsky egyébként nemcsak a feltárásra volt nagy figyelemmel munkája során, hanem a leletek állagmegóvására, védelmére és bemutatására is. Utóbbi érdekében – az ő kezdeményezésére, szervezőmunkája eredményeként – nyitott meg az Aquincumi Múzeum és Régészeti Park, melynek így alapítója lett, és 1894-es megnyitásakor automatikusan őt nevezték ki igazgatónak. Mindössze 30 éves volt ekkor.
Az persze már Kuzsinszky kora előtt sem volt titok, hogy jórészt Óbuda területén álltak egykor római helyőrségek és települések. Mivel ennek nyomai a felszínen is látszottak (például az amfiteátrumok dombjai, a vízvezetékek romjai, a római fürdő és a helytartói palota falrészei), ezért ezekről utazók is megemlékeztek úti beszámolóikban, Mátyás király pedig a környéken talált emlékekkel bővítette antik gyűjteményét. Aztán akkor lódult meg a történet, amikor 1778-ban egy óbudai szőlősgazda ókori romokra bukkant a földjén, ezt pedig jelentette Schönvisner István régésznek, aki ekkor tárta fel a legiotábor fürdőjét a III. kerületi Flórián téren. Ez volt Aquincum első régészeti feltárása, amit aztán egyre több követett (például Contra Aquincum erődjének első romjai 1796-ban a belvárosi piarista rendház udvarán, illetve a pesti oldalon, a Rákos-patak torkolatánál lévő Transaquincum romjai). Mivel a leletek egyre csak gyarapodtak, így
Rómer Flóris régész, ókortörténész és bencés szerzetes 1869-ben felvetette egy állandó múzeum létrehozását.
De 15 évet kellett még rá várni.
A nagyobb arányú feltárások 1880-ban kezdődtek meg Torma Károly, Hampel József és Havas Sándor vezetésével, e leleteket pedig az 1885-ös Országos Általános Kiállításon mutatták be először a nagyközönség előtt. 1888-ban aztán Kuzsinszky Bálint is bekapcsolódott a régészeti munkálatokba, egy évvel utána pedig megnyitott az első (még nem állandó) aquincumi kiállítás a Krempl-malomban. Ezt követte 5 évvel később a múzeum megnyitása, amit folyamatosan bővítettek és fejlesztettek, jelenlegi területét a századfordulóra érte el. A következő fontos lépés az volt, amikor 1921-ben Nagy Lajos is feltűnt a színen.
A régész tárta fel a polgárváros tűzoltólaktanyáját és bukkant rá a múzeum egyik legnagyobb, legismertebb emlékére, az aquincumi víziorgona maradványaira.
Ő volt az, aki Kuzsinszky Bálint halála után átvette a múzeum irányítását.
A II. világháborúban a múzeumépület súlyosan megsérült, a romterületet is több találat érte, a leletek 40%-a megsemmisült. A helyreállítást követően végül 1948 októberében nyílt meg újra az állandó kiállítás, a múzeum és a régészeti park. Az ezt követő évek és évtizedek során aztán háborítatlanul folytatódtak az ásatások és a rekonstrukciós munkálatok, amelyek a mai napig is tartanak.
A most megnyitott, Aquincum 130 című kiállítás a régi, neoklasszicista múzeumépületben található, és izgalmasan, érdekesen, informatívan foglalja össze ennek a hosszú időszaknak a történetét. Elsősorban a múzeum fejlődésének, változásának a fontos pontjait, sarokköveit emeli ki, de ezzel párhuzamosan azt is bemutatja, hogy a kiemelt években pontosan miket tártak fel a környéken, sőt arról is beszámol, hogy közben milyen fontosabb események zajlottak a nagyvilágban.
Az Aquincum 130 kiállítást egy tematikus tárlat kíséri: a múzeum bőséges színes mozaikleleteiből válogatja össze a legszebb darabokat. De ott van még az önmagában is lenyűgöző állandó kiállítás, a kő- és az éremtár, a rekonstruált római lakóház, a Mithras-kultusz szintén rekonstruált szentélye, a romokkal teli park, ami az egykori polgárváros egy része, és ahol ücsörögni is jólesik. És még sorolhatnánk a múzeum látnivalóit.
Aquincum 130
Program adatai
(Külön köszönet dr. Láng Orsolya régész - főmuzeológusnak, az Aquincum 130 kiállítás egyik kurátorának .)
(Borítókép: We Love Budapest)
