We Love Budapest: Napokon belül indul a Balaton Sound, a Szigetig pedig bő egy hónap van hátra. Hogyan telnek a napjaid ennyire közel az idei fesztiválokhoz?
Csiszár Virág: Ez egy különösen feszített időszak, mert nagyon sok operatív feladattal, utolsó pillanatos kérésekkel jár, és közben a Szigetre is oda kell figyelnünk, illetve nekem ez azért is nehezebb helyzet, mert már elkezdtem a jövő éven dolgozni. Sokan azt gondolják, hogy ez egy pár hetes munka a nyár során, de általában körülbelül 15 hónappal korábban már elkezdünk felkészülni a következő évi fesztiválra, különösen bookingszempontból. Nagyon sok fellépő előre tervez, így abszolút összeér két évnek a szervezése, miután pedig az adott évi rendezvény véget ér, akkor indul csak be igazán a következő etap, hiszen még karácsony előtt szeretjük bejelenteni az első neveket. Mindezek mellett arra is figyelni kell, hogy hagyjunk teret az olyan fellépőknek is, akik aktuálisan futnak be vagy jön ki váratlanul új lemezük, de a headlinereket minél korábban el kell kezdeni piszkálni.
WLB: Tehát mindig a headlinerek lekötésével kezdetek?
Cs. V.: Igen, egyrészt ennek a kategóriának a szereplői terveznek a leghosszabb távra, de az is fontos szempont, hogy az, hogy milyen headlinereink lesznek, meghatározza a költségvetést is, hogy a program többi részére mennyi pénzt tudunk majd elkölteni.
WLB: Milyen gyakran fordulnak elő utolsó pillanatos kérések?
Cs. V.: Elég sok ilyen előfordul, a produkciós technikától kezdve a transzfereket, a hoteleket vagy az ételigényeket érintő változásokig, de a járatkésések és -lemondások is extra rugalmasságot igényelnek.
WLB: Nem egyszerű hat napra is AAA-s, de legalább AA kategóriájú headlinert szerződtetni, ráadásul a legtöbb nagynevű előadó nem is augusztus első felében turnézik Európában.
Cs. V.: Sajnos a többi időszakban is egyre nehezebb a topkategóriából headlinereket szerződtetni, de valóban a június–júliusi időszak és az augusztus vége a legjobb ilyen szempontból. Szerintem nem is cél az, hogy hat egyforma húzónevünk legyen, inkább arra törekszünk, hogy minél változatosabb legyen a line-up, és minél több ember kívánságát teljesíthessük.
WLB: Voltak azért olyan évek, amikor egy-egy napon akár két fő fellépő is helyet kapott a Nagyszínpadon.
Cs. V.: Igen, ez valóban előfordul, és erre nagyon is büszkék vagyunk, de azért nem ez a jellemző.
WLB: Előfordulhat, hogy a jövőben kisebb hangsúly lesz a headlinereken, és inkább a line-up többi részét próbáljátok meg minél erősebbé alakítani?
Cs. V.: Nehéz ezt behatárolni, hogy ki mit gondol erősnek, de az biztos, hogy a legnagyobb szupersztárokból talán nincs is összesen hat, aki felléphetne augusztusban bármilyen fesztiválon, ezért sok esetben abban gondolkozunk, hogy egy adott szubkultúrán belül kiemelkedő vagy éppen trendi headlinereket kössünk le, a line-up többi részét pedig igyekszünk a műfaján belül több más névvel is megerősíteni. Mindemellett arra is törekszünk, hogy ne csak a napijegyes, de a bérletes látogatók is találjanak maguknak minden napra olyan előadókat, akikért érdemes eljönniük hozzánk.
WLB: Mennyire lehetnek opciók a magyar előadók? Azahriah már hangosan kopogtat ezen az ajtón, de Dzsúdló vagy Beton.Hofi esetében is ott a potenciál.
Cs. V.: Fontos küldetésünk a Szigettel, hogy a magyar előadókat is promotálhassuk, és megmutathassuk, milyen hazai kincseink vannak, de azt is látni kell, hogy a látogatók igen nagy része külföldről érkezik, ezért nehéz megvalósítani, hogy egy nap fő fellépője magyar legyen, de az, hogy kiemelt idősávban képviseltessék magukat, az mindenképpen célunk. Nem tartom egyáltalán lehetetlennek, de fontos, hogy az a fellépő, aki a záró idősávban lép fel, nagyon sok embert vonzzon a nemzetközi és a hazai látogatók közül is.
WLB: 2024-ben csak az Egyesült Királyságban közel 50 fesztivál marad el, aminek számos oka van, de a Resident Advisor nemrég megjelent cikkében az egyik legjelentősebb problémaként azt hozták fel, hogy míg korábban a 10-20%-os előlegek voltak jellemzők, addig most sok menedzsment már 50-60%-ot is elkér a szerződéskötéskor. Ezzel a jelenséggel ti is találkoztatok?
Cs. V.: Általában mindenki más szerződési feltételekkel dolgozik, de azt mi is érezzük, hogy sok előadó, látván, hogy milyen bizonytalan a piac, a magasabb előlegekkel szeretné bebiztosítani magát. Emellett nem törvényszerű, hogy valaki mindenképpen szerződéskötéskor kér előleget, ez folyamatosan változik. Mi ezt úgy igyekszünk egységesíteni, hogy már eleve konkrét fizetési időpontokkal mennek ki az ajánlatok, és ezek alapján szerződünk.
WLB: Nemrég ismét új tulajdonoshoz kerültetek. Ez a te munkádban jelenthet változást, vagy ezt még túl korai megmondani?
Cs. V.: A jelenlegi helyzetben ez még nem jelent semmilyen változást, mert a Superstruct Entertainment teljes portfóliója átkerült a Providence Equitytől a KKR magántőkealaphoz, de egyelőre nem is készülünk komolyabb módosításokra.
WLB: A Superstruct portfóliója meglehetősen széles stílusbeli skálát fed le a különböző technó- és hardstyle fesztiváloktól a világ egyik legnagyobb metálfesztiváljáig, a Wackenig. Mennyire tudjátok segíteni egymás munkáját akár közös ajánlatokkal a fellépők felé ilyen sokszínűség mellett? Vagy csak információmegosztás van köztetek?
Cs. V.: Inkább hasznos, hogy ennyire széles skálán mozog a portfólió. Én egyébként már korábban is igyekeztem jó kapcsolatot ápolni minél több fesztivállal, akik hasonló időpontban vannak, mint a Sziget, mert minden egyes tudásmorzsa, amit a folyamatok során megosztunk egymással, az nagyon nagy segítség lehet. Jelenleg minden második héten tartunk egy brainstormingot az összes rendezvény hozzám hasonló pozíciójában dolgozó munkatársával, ami óriási segítség. Mondok egy példát: ha, mondjuk, a cégcsoporton belül van egy júniusi fesztivál, és mi is tárgyalunk ugyanazzal az előadóval, és valamelyikünk előbb jut pozitív eredményre, akkor valószínűsíthető, hogy a másik fesztivál periódusában egyáltalán nem vagy a világ nem azon részén fog turnézni. Ez annyival gyorsítja a folyamatot, hogy nem kell újabb felesleges köröket futnunk, és koncentrálhatunk egy másik fellépőre, aki elérhető az adott időszakban.
WLB: És mi a helyzet a közös ajánlatokkal?
Cs. V.: A közös ajánlatok bizonyos fellépőknél, például DJ-knél jól tudnak működni, de az olyan produkcióknál, akik folyamatosan több kamionnal közlekednek, már nehezebb ezt megoldani logisztikailag, mert bár a mi hétvégénken van Európában több, a Superstruct által szervezett fesztivál, ezek Skandináviában és Angliában találhatóak, ami már bonyolítja a helyzetet. Mindezek ellenére vannak pozitív példák: Kendrick Lamar mindkét skandináv Superstruct-fesztiválra eljött, és a Szigetre is, ilyenkor kell A/B szettet és stábot is szervezni, hogy ne mindent egyszerre kelljen mozgatni a kontinensen belül. Lorde tavalyi koncertje is hasonló volt, ő nem is akart eredetileg turnét, de 3 vagy 4 ajánlatot kiküldtünk egyszerre, aminek hatására végül mégis úgy döntött, hogy vállalja.
WLB: Lehet egy katalizátor, hogy más előadók is látják ezeket a példákat, ami által később az ő hajlandóságuk is változik pozitív irányba?
Cs. V.: Ez szinte biztos, volt már olyan, hogy valaki azt írta egy e-mailben, hogy lehetetlen eljutni hozzánk egy utazós nappal a két fellépés között, amire hoztam egy korábbi példát, és aztán mégis meg tudták oldani ők is.
WLB: Korábban is voltak egyslágeres előadók, de erre a social media még egy lapáttal rátett. Mennyire torzíthatja a keresletet egy-egy előadó iránt, ha van éppen egy hozzá kapcsolódó TikTok-trend például?
Cs. V.: Nekem mindig nagyon fontos szempont az élő produkció, és hogy ne feltétlenül csak streaming- és social media számokra hagyatkozzunk, emiatt sokat utazom, hogy élőben is láthassam a lehető legtöbb új vagy éppen felkapott zenekart. Természetesen nem zárja ki egymást a kettő, lehet valaki felkapott és profi előadó is egyben. Azt is gondolom, hogy elengedhetetlen, hogy ezek a fellépők, akik már nem feltétlenül a korábban megszokott utakat járják be a sikerig, ugyanúgy helyet kapjanak a fesztiválon.
WLB: Idén először lehet U21-es bérleteket kapni. Mennyire nehéz megfelelni a fesztiválozásba mostanában belecsöppenő generáció igényeinek?
Cs. V.: A Covid előtt a fesztiválozók szokásait már nagyjából sikerült kiismerniük a fesztiválszervezőknek, megvoltak az alaptételek, hogy hogyan reklámozunk egy rendezvényt, hogyan adunk el jegyeket, hogyan épül fel egy kampány, a világjárvány óta azonban szinte minden megváltozott. A fiatalabbaknál nem lehet elmenni amellett, hogy abból az időszakból, amelyben a korábbi korosztályok a legtöbbet buliztak, nekik legalább két év kiesett, és nem is feltétlenül igénylik azt a fajta fesztiválozást már, amit mi korábban megszoktunk. Bizonyos aspektusokat teljesen újra kell gondolnunk.
WLB: Milyen főbb szempontokat veszel figyelembe egy előadó kiválasztásánál?
Cs. V.: Sok különböző faktort nézünk, elsősorban persze a közönség igényeit monitorozzuk, amennyire csak lehet. Ehhez kérünk tőlük direkt visszajelzéseket például a kívánsággépen, kérdőíveken keresztül, de azt is figyeljük, hogy év közben a különböző turnék milyen számokat hoznak a kulcspiacainkon. Ezeket mind súlyozottabban vesszük figyelembe, mint a korábban említett streaminget és social media számokat. Folyamatosan egyeztetünk a nemzetközi promotereinkkel is, járunk showcase-fesztiválokra, ahol a feltörekvő előadók közül láthatunk sokat élőben, ezek azért is hasznosak, mert nem szeretnénk, hogy kizárólag az amerikai és a brit előadókon legyen a hangsúly, kifejezett célunk, hogy ne csak műfajilag legyen sokszínű a line-up, de a nemzetköziség itt is jelen legyen.
WLB: Mennyire engedhetsz teret a saját ízlésednek?
Cs. V.: A nagyobb nevek kapcsán abszolút nem, ez nem is cél, de valamilyen szinten elkerülhetetlen, hogy egyfajta szűrőként, kurátorként funkcionáljak. A feltörekvő előadók esetében talán jobban előjöhet ez, de igyekszem az objektív szempontokat figyelni.
WLB: Korábban többször hallhattunk arról, hogy bizonyos fellépők csak sötétben hajlandók fellépni, vagy éppen nem akarnak ugyanazon a színpadon játszani valaki mással, de számos más logisztikai feladatot is meg kell oldanotok. Nagyon problémás ennyi fellépő különböző igényeit kiszolgálni?
Cs. V.: Inkább előadófüggő, hogy kinek milyen igényei vannak, amiket igyekszünk tiszteletben tartani, de sok esetben bele kell állnunk, hogy nekünk is vannak szempontjaink, melyekből nem tudunk és olykor nem is akarunk engedni, ugyanakkor törekszünk a kompromisszumra.
WLB: A legtöbb nagy fesztiválnál a tiédhez is hasonló kulcspozíciókban még mindig kevés helyen találni nőket, a legismertebb talán Emily Eavis a Glastonburynél, aki édesapjától vette át a fő szervezői stafétát. Hogyan tudsz érvényesülni egy ilyen közegben?
Cs. V.: Ha az én területemet, a bookingot nézzük, valóban férfiak dolgoznak a legtöbb pozícióban, de ha a fesztiválszervezés egészét nézzük, egyre több nő tölt be fontos szerepet, kezdve a színpadmesterektől a produkciós menedzsereken át a kommunikációig. Én most nagyon pozitív változást érzek ezzel kapcsolatban. Szoktam is ezzel viccelődni, hogy amikor a Szigethez kerültem, az érkező turnémenedzsereknek elkerekedett a szeme, hogy egy huszonéves lányokból álló csapat dolgozik a színpad mögött, ma pedig ez már teljesen természetes. Az üzleti partnereimmel nekem abszolút pozitívak a tapasztalataim, fiatalon kerültem felelős pozícióba, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen velem az elejétől kezdve mindenki segítőkész volt. Éreztem a támogatást, nem próbáltak meg csak amiatt ledominálni, mert nő vagyok. De természetesen az, hogy velem nem történt ilyen, nem azt jelenti, hogy mással sem fordul elő, sajnos sok rossz tapasztalatról is lehet hallani.
WLB: Melyik az a fellépő, akire a legbüszkébb vagy, mióta te felelsz a Sziget legnagyobb neveiért?
Cs. V.: Ez nagyon nehéz, mert büszke vagyok számos olyan fellépőre, akit már évek óta várt a magyar közönség, és aztán a Szigeten mutatkozhattak be itthon, közülük kiemelném Lana Del Reyt, Billie Eilisht, Kendrick Lamart, Ed Sheerant, és bár nem Sziget, de a Linkin Park VOLT Fesztivál-os koncertjét is idesorolnám. Azokra is szívesen gondolok, akiket jó pillanatban tudtunk elhozni, mert éppen akkor kezdett el különösen felívelni a karrierjük. Ilyen Dua Lipa, akinek a Szigeten volt az első komoly headline-show-ja. A legnagyobb nevek mellett azokra is büszke vagyok, akik idehaza önálló koncerttel talán nem tudnának fellépni, akár a megfelelő méretű helyszín hiánya miatt, vagy külföldön már komoly rajongótáboruk van, de idehaza még kevésbé ismertek.
