1913. június 16-án nyitották meg a Széchenyi Gyógyfürdőt, amelyhez a gyógyhatású medencék és az épület mesésen szép kialakítása legalább annyira hozzátartozik, mint az itt kártyázó, sakkozó urak és a pihengető budapestiek. Pest első gyógyfürdőjének történetét korábbi cikkünkben összefoglaltuk, most néhány fotóval ünnepeljük az évfordulót.
A Szecskához nem érdemes feszülten érkezni. Legtöbben már az idevezető úton megkezdik a lazulást. Ilyenkor mindenki annak örül, aminek lehet. Valaki az új kocsija mellett fotózkodik, valaki már egy sörrel is olyan boldog, mint más egy menő autóval.
Egy azonban biztos. A végén (majdnem) mindenki ugyanoda kerül: a medencébe, ahol aztán kezdetét veszi a szórakozás. Még akkor is, ha minden időszakban akadtak az élettel elégedetlen látogatók, akiknek a strand túl meleg, a medence pedig túl vizes volt.
A többiek viszont nagyon is jól érezhetik magukat Pest kedvenc fürdőjében, amelynek helyén az 1900-as évek elején artézi kút működött, egy kisebb fürdőházzal. Zsigmondy Vilmos, a zseniális bányamérnök évekig kereste a vizet egy nagyobb fürdőhöz, végül 970 méteres mélységben találta meg. A Széchenyi fürdő csodás neobarokk épülete a Gozsdu-udvart is tervező Czigler Győző tervei alapján készült el 1913-ban, és olyan népszerű lett, hogy már a 20-as években bővíteni kellett.
Azóta persze sok víz lefolyt a lefolyóján, ám vannak dolgok, amik nem változnak. Továbbra is lehet romantikázni, úszni és gyógyulni, immár 111 éve. A sakkozó és kártyázó urak pedig a fényképek tanúsága szerint bő fél évszázada is hódoltak már hobbijuknak fürdőzés közben. Persze újdonságokkal is várnak, néhány éve nyitotta meg a kapuit a Pálmaház azoknak, akik egy kis extra kényelemre vágynak.
Mi pedig nem is kívánhatunk ezután mást, mint még legalább kétszer ennyi boldog évet a Széchenyi Gyógyfürdőnek.
(Borítókép: Kereki Sándor - Fortepan)
