Mintegy száz éve játszunk különböző nyerőgépeken, amelyek ellentmondásos megítélésük ellenére is izgalmas, csillogó, kicsit bűnös, kicsit mesés világot jelenítenek meg a legtöbbünk számára. De mi a különbség a flipper és a félkarú rabló között? Melyik volt Karinthy Frigyes és Turay Ida kedvenc játékgépe? Hogyan jutottunk el a „hanyatló Nyugat opiumától” addig, hogy a flippereknek tíz éve múzeuma van Budapesten? Cikkünkben áttekintjük a játékgépek történetét.

Idén 10 éves a város egyik legmenőbb családi és randihelyszíne, a Flippermúzeum, az alapítók pedig egy szuper kiadvánnyal ünnepelnek. Mi részben ennek segítségével tekintettük át a játékgépek meglepően hosszú időre visszanyúló történetét. Az első flipperelődök, mint például a bagatelle játékok, már az 1800-as évek végén megjelentek. Az egyszerű, mechanikus szerkezeteket az elektromosság megjelenése forradalmasította. A flipperszerű gépek hőskora az 1930-as évekre, a nagy gazdasági világválság utánra tehető, az első igazán sikeres modell az 1932-ben bemutatott Ballyhoo volt. Az 1947-es év újabb fordulópontot hozott, amikor az amerikai Gottlieb cég bevezette a Humpty Dumpty játékot, amely az első teljesen interaktív és irányítható flippergép volt. Ezzel párhuzamosan Magyarországon is megjelentek az első játékgépek, amelyek között már a kezdettől többféle típust lehetett megkülönböztetni. Bár kezdettől mind a jogi szabályozásokban, mind a szélesebb közönségben összemosódnak a fogalmak, 

fontos, hogy megkülönböztessük egymástól a nyerőgépek, a félkarú rablóK, az ősflipperek világát, hiszen utóbbiAKnál nagy szerep jut az ügyességnek is. 

A félkarú rabló kasszírozni kezd

Szelíd zenegépekkel indult a Mills játékautomata-gyár karrierje, ám rövidesen bűnös fordulatot vett, mikor pénznyerő gépekkel tört be a piacra. Ezeknek az automatáknak a legismertebb változata, mikor egy kart húzogatunk, amivel három különböző, kijelzőn pörgő ábrát tudunk megállítani, ha, mondjuk, három egyforma gyümölcs kerül egymás mellé, akkor a bedobott pénzünk többszörösét nyerhetjük vissza. A nyerőgépeknek ez a típusa a szesztilalom idejének Amerikájában vált népszerűvé, és a Mills cég kezdetben rágóautomataként forgalmazta ezeket. A sikert látva az európai és nagyon rövid időn belül a magyar piacra is betörtek, noha a nyerőgépeket még Al Caponéval is kapcsolatba hozták az újságok.

A Mills éppen ezért próbált jelentős lobbierőt is kifejteni, például azzal, hogy a nyeremény egy részét jótékony célokra ajánlotta fel. Ennek ellenére egyre több európai országban betiltották a gépet. Sőt, annak ellenére, hogy Amerikában egyidőben valóságos játékautomata-láz tombolt, New Yorkban 1934-től büntették a szerencsejáték-automaták gyártását és forgalmazását. 1936-ban, egy látványos akció keretében Fiorello La Guardia, New York polgármestere tengerbe dobott 300 gépet, hogy demonstrálja a szerencsejáték elleni harcát. 

Úri muri Karinthy módra

Eközben megjelentek a szolidabb, ügyességi játéknak is beillő gépek. A korábban tivolinak nevezett, majd jágóként elhíresült, párban játszható asztali tekeszerűség például annyira nem tűnik veszélyesnek, hogy még a Katolikus Legényegyletbe is jutott belőlük a 20-as, 30-as években, igaz ott nem arattak sikert. A játék során 20 apró golyót lőttek ki a játékosok, amelyek kis lukacskákban feneklettek meg, minden luknak volt egy adott értéke, és az nyert, aki több pontot, poént gyűjtött. A gép egyidőben olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy hiány alakult ki 20 filléresekből, mivel ezekre volt szükség a játékhoz. Őrült jágós volt Karinthy Frigyes, a Japán Kávéház közönségéből pedig Gombaszögi Ella és Turay Ida számítottak a gép királynőinek.

Szabadság egy „karhúzásnyira”

Magyarországon az 1950-es évek végén jelentek meg az első flipperek és nyerőgépek, a virágkor pedig a 60-as, 70-es évekre tehető, amikor a technológiai fejlődés új lehetőségeket hozott, egyre csillogóbb, látványosabb játékok jöhettek létre, digitális kijelzők, elektromos pontszámlálók, hanghatások járultak hozzá ahhoz, hogy ezek a játékok újra népszerűek legyenek. Coca-Colát ugyan még nem lehetett kapni, mikor 1962-ben a József körút 37–39. alatt Játékpresszó néven megnyílt az első játékterem, amit nem sokkal később, Újpesten követett egy szerényebb. 

1969-ben pedig megnyílt a Vidámparkban a Calipso, ahol kezdetben csak 15, de néhány évvel később már 130 gépen lehetett játszani, miközben Beatles-kislemezek, büfé és táncparkett is tartóztatta a vendégeket. Színes közönség látogatta a termet, hiszen a középosztálybeli fiatalok mellett megjelentek az ügyeskedők is, sőt olyan is akadt, aki sportot űzött abból, hogy kitanult egy-egy ügyességi játékot, és annyiszor akasztotta le a főnyereményt, hogy végül csak zárás előtt, néhány percig engedték játszani a gépeken, az erőmérő automaták pedig egy sajátos közönséget, a marcona külsejű erőembereket vonzották.

Persze a szocializmus nem hagyhatja tétlenül a Nyugat csillogó világának beáramlását.

Míg a magyarOK MAXIMUM a disszidens nagynéni ruhacsomagjában látTAK farmert vagy hawaii inget, addig a flippereken banánszoknyás némberek és hollywoodi filmadaptációk jelenetei várták a szocialista ifjúságot.

Hiszen a gépek egytől egyig Nyugatról érkeztek, a Szovjetunió csak jóval később és nem túl nagy sikerrel fogott bele a játékgépek gyártásába. A sajtó a legtöbb esetben igyekezett démonizálni és a „hanyatló Nyugat ópiumának” beállítani a játékgépeket is, miközben a Kádár-rendszer szép kis hasznot húzott belőlük. A 60-as években pedig a lazulás fontos mérföldköve volt, hogy egyre több lehetőséget kínáltak a szórakozásra, és a szerencsejátékok is elfogadottabbá váltak. 

A gépek jelentős része egyébként nem állami tulajdonban volt, hiszen nem állt rendelkezésre a vásárlásukhoz elegendő devizakeret. A gépek tulajdonosa egy osztrák cég volt, amely bár jelentős összeget fizetett az államnak, de maga is szép hasznot kaszált, így a rendszert kizsákmányoló nyugati tőkés kliséje ebben az esetben részben éppen a rendszernek köszönhetően valósult meg. Ilyen körülmények között pedig hiába minősítette az állami kommunikáció nyugati méregnek a flippert, a játéktermi fotókról jó arcú, jól öltözött fiatalok néznek ránk, a flipperezés pedig a szabadság jelképeként szivárgott be a popkultúrába. Gondoljunk csak a Hungária együttesből ismert Flipper Öcsi nevére vagy A kenguru című film szabadságvágyó hősére és az ottani játéktermi jelenetre. 

A rendszerváltás után

Az 1980-as évek végén Nyugaton a videójátékok, az Altari és a Nintendo térnyerése és a törvényi szigorítások szorították háttérbe a flippereket, Magyarországon pedig ebben a szektorban is egyre érezhetőbbé váltak a rendszer bomlásának a jelei. A keletnémet és a nyugatnémet családok balatoni nyaralásának fontos szereplői lettek a játékgépek, a sajtóban pedig végképp elmosódott a határ a flipperhez hasonló ügyességi játékok és a félkarú rabló között, 1984-ben pedig törvényi szigorítások léptek életbe a játékgépeket illetően. 

Mikor már úgy tűnt, végleg leáldozott a játékgépeknek, a 90-es években a plázákkal együtt betörtek a csillogó-villogó, ultramenő, nyugati típusú Arcade-ok, mellettük pedig egészen más hangulatot képviseltek a pályaudvarok környékének játéktermei, a Las Vegas és az Eiffel a Nyugatinál, a Joker pedig a Délinél. A Las Vegasban tükrök fedték a falakat a csalások kivédésére, az óránként összegyűlt rengeteg pénzt pedig műanyag vödörben gyűjtötték össze a kidobók. Az Eiffel pedig arról vált híressé, hogy itt egy különösen brutális bunyóban állítólag leharapták valakinek a fülét. Az éjszaka arcai tehát egészen másképp szórakoztak, mint az igazi flipperjátékosok, akiknek a jó gépek és a felkészült játékosok miatt szintén kedvence volt a hely. 

1994-ben óriási változást hozott a Wizard’s, melynek helyén ma már a Centrál Kávéház működik, csúcsgépek, sőt autószimulátorok, pörgő-forgó repülőszimulátor is található náluk. 1996-ban pedig megnyílt a Megacity Duna Plaza, egy igazi nyugati típusú játékterem, csillogó, zenélő gépekkel, szimulátorokkal, hogy aztán a vadiúj plázákban sorra nyíljanak a hasonló helyek, ám a 90-es évek legvégén a konzolos játékok és a megváltozott szabályozások ismét csapást mértek erre a közösségre. 

Ma már inkább egy elkötelezett kis közösség, gyűjtők foglalkoznak az egykor híres flipperekkel. Egyik legfontosabb központjuk az idén 10 éves Flippermúzeum, ahova érdemes ellátogatni.

Látnivalók és kultúra Szabadidő

Flippermúzeum

A Flippermúzeum neve kissé félrevezető, hiszen a retró játékgépeket ki is próbálhatjuk, de régi Arcade játékokon, például a Mortal Kombat-en vagy a Street Fighteren is összemérhetjük az erőnket.

Források:

(Borítókép: We Love Budapest)

Címkék