A Petőfi híd pesti hídfőjének egyik oldalán találjuk a Boráros teret, a másikon pedig a Nehru partot, melynek területén magasodott egykor az az ipari épület, melyben osztályozták, tárolták és átrakodták a beérkező árucikkeket.
Az Elevátor-ház nevében az elevátor szó talán egy kis magyarázatra szorul, hogy pontosan mit jelent, és mire utal, már csak azért is, mert az épületóriás lényegére mutat rá: felvonót, emelőszerkezetet jelent. Ha a kereskedelem, a raktározás és a logisztika kedvéért kicsit jobban megvilágítjuk a szót, akkor egy olyan szállítóberendezés, amit darabos, szemes, szemcsés vagy por alakú ömlesztett anyagok függőleges vagy ferde irányú mozgatására használtak. A IX. kerületi Elevátor-házban összesen 18 működött belőlük, de az épületen kívül is volt további három. Ezek segítségével juttatták az árut a hajókról vagy a vagonokból a raktárakba, majd onnan ismét hajóra vagy vagonokba került.
A XIX. század második felében, a dualizmus időszakában a magyar gazdaság rohamléptekben kezdett fejlődni, és ebben Budapest kulcsszerepet játszott. Elsősorban a mezőgazdasági termények feldolgozóipara és a kereskedelem pörgött nagyon. Pesten közraktári hálózat, modern malmok egész sora és feldolgozóüzemek épültek fel. A fejlődés új igények, konkrétan logisztikai igények megjelenését is jelentette: szükségessé vált egy, a vasúthálózathoz kapcsolódó és a Dunához minél közelebb fekvő tároló- és elosztóközpont felépítésére. Helyszínként végül a pesti rakpartot, a mai Boráros tér és Fővám tér közé eső területet jelölték ki.
A 90x35 méter alapterületű és 50 méter magas Elevátor-ház két év alatt, 1881 és 1883 között épült fel,
egy osztrák műépítész, Ulrich Keresztély tervei alapján. Nem csak úgy önmagában állt az épület, ugyanis fából ácsolt és téglából emelt raktárak vették körbe, és kapcsolódott hozzá a Budapest-Dunapart teherpályaudvar is, amit ugyanabban az időben építettek ki (1880 és 1883 között), mint az Elevátor-házat, és a Boráros tér, a Soroksári út, a körvasút és a Duna által határolt területen mozgott. Mind a vasút, mind az elosztóközpont jelentősége az I. világháború végéig tartott ki, ezt követően fokozatosan veszítették el fontosságukat. Pedig az Elevátor-ház a megépítésekor annyira modern és előremutató építménynek számított, hogy gépészeti berendezéseinek szabadalmát több ország is megvásárolta (például az Egyesült Államok, Belgium, Németország, Franciaország, Oroszország) a saját rakodólétesítményei számára.
A két világháború között radikálisan csökkent Budapest jelentősége mint fontos gazdasági szereplő a gabonaiparban, valamint a kereskedelemben. Persze igyekeztek javítani a helyzeten, de még az is visszaütött: a Csepeli Szabadkikötő megépítése miatt a belvárosi részre eső rakpartokon már nem rakodtak ki, így az Elevátor-ház és a vasút szerepe még inkább lecsökkent. Aztán jött a II. világháború, ami végképp betett az épületmonstrumnak.
A II. világháborúban olyan súlyos sérüléseket szerzett az épület, hogy az a döntés született, nem építik újjá,
pláne hogy addigra már teljesen elveszítette a jelentőségét is, ezért 1948-ban részlegesen elbontották, majd a 60-as évek második felében a maradékot is eltakarították. Akkor került kialakításra a helyén a Nehru part. A vasút tovább húzta, 1992-ben bontották el. Sajnos a régi fotókon túl nem maradt emléke a területen az egykori fontos kereskedelmi-logisztikai épületnek, az Elevátor-háznak.
Források:
(Borítókép: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény - Fortepan)
