Nem mindig rossz lakótelepen lakni, főleg akkor nem, ha van akkora mázlink, hogy a közelben van egy nagyobb park vagy liget, vagy – mint a József Attila-lakótelepnél – egy városi erdő. A lakótelep szélén lévő Kiserdő már pont annyira van távol a várostól, hogy ide lényegében tényleg csak az jár, aki hallott róla vagy a környéken lakik, így nem meglepő, hogy itt nincsenek tömegek, ellenben kutyásokkal vagy feltöltődésre vágyó sétálókkal mindig találkozni. Ők viszont szívesen járnak le ide akár naponta is, hiszen ha már – úgymond – a kert végében ott van a természet, mégis mi értelme lenne nem kihasználni azt, a kertvárosokon kívül Budapesten azért mégiscsak többségben van a beton.
A Határ úti Kiserdő az Illatos-árok két partján terül el, és Ferencvárost és Kispestet köti össze. Ezen a területen nem volt mindig erdő, de azért az érdekes, hogy az árokparton túli, vagyis a Wekerletelep felőli oldalon lévő sáv jóval régebbi, mint a ferencvárosi rész. Míg a lakótelepet 1952-ben álmodták meg, a kispesti telepet pedig 1908-ban kezdték el építeni, addig a „Határ-erdő” története ennél régebbre megy vissza, egészen pontosan Budapest létrejöttéig.
1877 tavaszán a közgyűlés úgy döntött, hogy Pest határán erdőövet létesítenek, hogy mérsékeljék a Pesten dúló homokviharokat, ami már a lakosok életét is kezdte megkeseríteni. Az erdőtelepítésre óriási összeget szavaztak meg, így szinte azonnal el is kezdődött a munka, melynek során a tervek szerint egy 14 kilométeres övet szerettek volna kiépíteni – ez 294 hektár erdőterületet jelent. Ennek eredményeként egy elég hosszú zöldszalag vette körbe Pestet, melynek egyik része volt a Kiserdő.
Noha a mostani erdő ősét még a 19. században telepítették – ahogy az erdőben lévő táblákon is olvasható –, a jelenlegi faállomány nagy részét már a 40-es években ültették, zömmel fehérakácból. Az erdőben jól kijárt és karbantartott, kacskaringós ösvények vezetnek végig, ahol itt-ott padokat és kis asztalokat is találunk, így ha elfáradnánk vagy a szabadban piknikeznénk, akkor itt megtehetjük. A Távíró utca felől érkezve egyébként egy focipályát is találunk, csak át kell sétálni az Illatos-árkon átívelő hídon.
Az árokban rendszeresen úszkálnak kacsák és hangosan brekegnek a békák, elég idilli hangulat tud itt lenni, holott pár méterre már a lakótelep házai magasodnak. Az árkot valamikor a 18. században ásták ki, ekkor a Kőbánya és Kispest határán lévő Kúttó-dűlőtől a Soroksári-Duna-ágig vezette a csapadékvizet, később már az ipartelepek szennyvizét – így a környékbeliek inkább nevezték Büdös-ároknak, mintsem Illatosnak. A 20. század végén az árok egyes szakaszait lefedték, és megtisztították az ipari szennyvíztől is.
Szeretjük, hogy elérhető távolságra van egy erdős terület, ami nemcsak a környékbeliek kikapcsolódását segíti, de a levegő jó minőségéhez is hozzájárul. Nem mellesleg a növény- és állatvilága is gazdag, megfigyeltek már itt rókákat, illetve fülesbaglyot is. Pár éve – a Galvani híd tervezése kapcsán – ez az idilli és nagyon is fontos, 22 hektáros városi erdő veszélybe került: a híd pesti levezető útjai pont itt, az erdő területén mentek volna keresztül.
A terület lakosai heves tiltakozásba kezdtek, létrejött a Kiserdő Egyesület, melynek hatására a beruházó leállt az útpályák tervezésével. A civilek azóta is védik, gondozzák az erdőt, és folyamatosan azon vannak, hogy ha a jövőben a döntéshozók újraindítanák a hídberuházást (a környezetvédelmi engedély ezt 2042-ig engedi, a fent említett egyesület és a Főváros pedig jelenleg is perli a beruházót az engedély miatt), egy mindenki számára megfelelő alternatíva valósulhasson meg. Olyan, amely a belváros tehermentesítését nem ezen a területen képzeli el, és amely nem pusztít el egy városi erdőt, ami élhetővé teszi a környéket.
