Nem is volt olyan régen, vagy mégis? Felidéztük néhány éves emlékeinket, körbekérdeztünk, és összeszedtük, hogy két óra között, órák után (vagy tán órák alatt) hol üldögélnek, ismerkednek, iszogatnak vagy éppen fejtegetik az élet legkifürkészhetetlenebb dolgait az egyetemisták.

Élet/kocsmaélet a BTK körül

Az ELTE Bölcsészkarán, a Treffort Kertben található Könyvtár Klub vagy a hallgatók által röviden csak KK-ként emlegetett pincekocsma mindenki számára nyitott, függetlenül attól, hogy bölcsészek vagyunk-e, vagy sem, vagy netán más karon vagy egyetemen tanulunk. Persze ezt sok más kar és campus irigy szemmel nézi, hogy

a BTK-sok óra után rögtön leugorhatnak egy fröccsre (ad absurdum: limonádéra).

Persze mindez csak 16:00 után lehetséges. Tanár-diák közti konzultációk is olykor itt történnek, nincs ebben semmi különös. Rendezvényekbe is bele lehet itt futni, társasest, szlávos buli, de a többnapos Bölcsész Napok eseménysorozat is a KK teraszát szokta megtölteni koncertekkel, beszélgetésekkel és más programokkal.

Ezenkívül jó időben nemcsak a Treffortban jó lógni egy hideg sör mellett, hanem a néhány méterre lévő Múzeumkert melletti Bródy Italintézet teraszán is többnyire egyetemisták koptatják az asztalt (a pad helyett). A Palotanegyed hangulatos Bródy Sándor utcájának elején bárki megtalálja a számára legkívánatosabb sört, hiszen jó néhány sörcsapból folyik a jobbnál jobb habzó ital. A kínálat széles, a választás azonban nem könnyű! Könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy már az x-edik körnél járunk, és az este is leszállt, de a hangulat és a Múzeumkert idillje miatt nem akaródzik hazaindulni. Ha pedig kicsit meghittebb vizekre eveznénk, akkor szemben az ELTE BTK épületével, a Károlyi-kert bejárata előtti placc, vagyis a Csendes Társ zöld székei hívogatnak világmegváltó gondolatok átbeszélésére.

Úgy tartják, hogy a Ferenciek tere retró kocsmája, a kultikus Ibolya a jogászok törzshelye, ez nem véletlen, hiszen ott van nem messze az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, az Egyetem téren. Azért mások is előszeretettel látogatják, de velünk már előfordult nemegyszer, hogy egy-egy asztaltársaságba belehallgatva elkaptunk pár hangosabb jogi témájú vitát. Ha az Ibolya tele lenne, akkor a tőle nem messze található UltraIbolyában hasonló vibe-okban élvezhetjük azt a bizonyos egyetemmentes néhány órát.

Könyvtárból ki, kocsmába be!

A Múzeum körúttól azonban elindulhatunk a másik oldalra is, a Szabó Ervin könyvtár irányába, s még az is lehet, hogy a céljaink nemesek. Tegyük fel, hogy nem csábulunk el idő előtt, de a könyvtár – ha tetszik, ha nem – 20 órakor zár, a Mikszáth tér pedig csak ilyenkor indul be igazán! A tanulótermekben ásítozó egyetemisták mostanra megpendülnek, nagy csoportokban veszik az irányt valamelyik kocsma felé. Már csak azt kell eldönteni, hogy a Lumen, Fecske vagy ezek kis testvérei lesznek-e a nyerők. Természetesen nem lehet szűkíteni a közönséget, annak függvényében, hogy melyik kocsmába melyik egyetem hallgatói járnak inkább, 

hiszen aki a Szabó Ervinben megfordul, könnyen ki is fordul onnan! Bölcsészek, MOME-sok, jogászok, közgázasok váltják az asztalokat.

Ha a könyvtártól nem mennénk messze, rögtön ott vár a sarkon a Fecske. A teraszon is sok asztal fogad, de amikor az időjárás nem engedi meg, be is ülhetünk a termek egyikébe. Ideális találkozóhely nagyobb csoportok számára, például projektmunka megbeszélésére, vizsgára való felkészülésre, mert a széles asztalokon kényelmesen elférnek a könyvek, jegyzetek. Az árak is teljesen egyetemistabarátnak mondhatók: nem kell extra kézműves sörökre vagy koktélokra számítani, elvégre a célközönséget nem is ez érdekli. Egy megbízható és megfizethető pohár bor legtöbbször épp elég. Ha pedig időben érkezünk, 12 és 16 óra között elcsípjük a heti menüt, vagy akár az esti kocsmázás mellé is kérhetünk egy tál hasábburgonyát.

A Kis Fecske mellett ott a Kis Lumen, ami magát így hirdeti: pici tér, nagy terasszal. És valóban, a belső tér borús időben pikk-pakk megtelik, de érdemes ide akkor jönni, amikor a teraszon is ülhetünk. A Kis Lumen helyén 2013-ig a Lumen Galéria és Kávézó működött, így a mai napig lehet műértő kocsmázókkal találkozni. Egy fokkal drágább, mint a Fecske testvérek, de aki egy hazai kézműves sört inna, az bizonyára belekalkulálja ezt az árba.

A Mikszáth térhez még mindig közel, de már nem a sűrűjében, a Horánszky utca 5. szám alatt van a Lumen, ami nekünk is egyik személyes kedvencünk. Az óriási, égbe meredő vagy plafonról lelógó növények különleges hangulatot teremtenek, a terem letisztult és világos, és a belső teraszra is ülhetünk. Itt is van heti menü 12 és 14 óra között, de a konyha este 23 óráig működik (vasárnap 22 óráig), így választhatunk a főételek, extra szendvicsek, tapasok közül. Ami az italokat illeti, ihatunk Reketye kézműves söröket, vagy néhanapján egy Tubi szódát is megengedhetünk magunknak.

A hétker helyett a nyolcker a menő?

A VIII. kerületben van jó pár kiskocsma, ahol jó áron jó emberekkel ihatunk néhány kört. Itt akár egy kocsmatúrát is tarthatunk, kezdve a Népszínház utcai Zsírtól (másik nevén Fővárosi Kulipintyó),

ahol egyébként aCarson Comás fiúkkal is össze lehet futni – Héra Barnabás például a pálinkára itt esküszik.

A túrát folytathatjuk az Aurórában, amely a zenét, festészetet vagy más egyebet tanuló fiatal művészek, szociológiát tanuló hallgatók kedvelt eszmecserehelye. A Susuka a Nagy Fuvaros utcában talán kevésbé ismert, de oda is érdekes lehet tenni egy kitérőt, mert belépve kicsit olyan, mintha nem is kocsmába érkeztünk volna, hanem egy egyetemi kollégium klubjába.

Ha kijjebb merészkednénk (mert miért ne), akkor irány a Gólya! Itt biztosan mindig akad legalább egy ismerős. De ha nem is, akkor általában elég otthonosan érezzük magunkat. Olyan, mintha nem pultosok, hanem a haverunk haverja szolgálna ki minket. Fent, a teraszon a legjobb helyet foglalni ebben a nagy romkocsmában, amolyan nyolckeres rooftop életérzésért. Az Orczy út 46–48. koncertek, filmvetítések, ruhacserék és más kulturális programok színtere is. A Gólyában tényleg mindig pörög valami, és ami a legfontosabb, hogy itt az ember akárhogy is néz ki, soha nem lesz kinézve! Aligha van ennél befogadóbb közeg, mint az alapból is szövetkezeti alapon működtetett underground közösségi hely.

Ha a VIII.-ból mégis bulinegyedbe tévednénk egy átlagos hétköznap, akkor könnyen észrevehetjük az Akácfa utcában, méghozzá az 57-es számú italbolt előtt koncentrálódó, netán dohányzó egyetemistákat. Erre az estére a gatyánk garantáltan nem fog rámenni, sőt inkább leesik az állunk, hogy mennyiért kapni itt egy korsót. Ezenkívül csocsózni is lehet a hely belsejében. Itt a hangulat kiváló! A közönség pedig meglehetősen eklektikus…

A Műszaki Egyetem környékén kezdődik a 2. műszak:

A Műegyetem hallgatói sem csak tanulással töltik a hétköznapokat, annál is inkább, hogy a környékükön sok kocsma várja, hogy kieresszék a gőzt, kibeszéljék a tanárokat, vagy közösen szorongjanak egy-egy vizsga előtt.

Ilyen például a Libella Kávézó, ami a Facebook-bióját idézve kutya-, bicikli- és emberbarát hely. Ezt mi mindenképpen kiegészítenénk a „pénztárca-” előtaggal is. A Libella nevében szereplő kávézó azonban ne tévesszen meg, mert inkább egy retró kocsma, mintsem kávézó. És nemhiába tartják alacsonyan áraikat, hiszen a BME-campus közvetlen közelében, a Budafoki út 7.-ben történnek az egyetemisták nagy okfejtései egy hosszúlépés vagy egy korsó sör felett. Emellett a helyi ultizó idősebb generáció is bőven megfér itt, sőt! Még inkább színesíti és tartalmasabbá teszi az itt eltöltött néhány órát.

Ha pedig zsúfolt lenne a Libella (ami elég könnyen előfordulhat), akkor érdekes módon a BME-campus környéke még jó néhány kedvelt kocsmát rejt, mint például a MAG Pub, amelynek ódon falai majd 50 éves kocsmai múltra tekintenek vissza, korábban „Bercsényi Borozó”, aztán „Klub Szocreál” néven futott. Így nosztalgiázni még az egynéhánnyal előbbi generáció is lemászik ebbe a pincekocsmába.

Így szokott ez lenni: elindul az élmény- és tapasztalatcsere, a poharak és a korsók pedig sorban üresednek.

A MAG Pubtól négy perc sétára található a Pinyó, ami kívülről egy békés, pici teremnek tűnik. Fent, elválasztva is van egy-két asztal, de a kocsma valójában lent, a lépcsőkön túl teljesedik ki. Több terem közül választhatunk, ahol nagyobb asztaltársaságok is elférnek, és a csocsótudásunkat is megcsillogtathatjuk. Ismételten: nem flancolni érdemes ide jönni, viszont ha jó hangulatban, megfizethető áron meginnánk valamit, akkor nem fogunk csalódni! A dekor egyes elemei pedig külön figyelmet érdemelnek…

Ha még inkább belelesnénk a budai mulatókba, akkor a MAG-tól két perc sétára a Borpatika is gyógyszer lehet a szomjunkra. A társaság itt is vegyes, de azért jó pár huszonéves fiatal üldögél itt nap mint nap. Ráadásul ha netán megéheznénk, akkor a Borpatikában a hagyományos konyha egyik legkedveltebbjére, például egy rántott húsra is benevezhetünk, nem utolsósorban elég jó áron!

A BME vonzáskörébe tartozik még a Műhely Pub, ami a Budafoki út 29. szám alatt vár minket. Hogy ez mennyire egy szakmai vendégkört szólít meg, már az is jelzi, hogy a kocsma egykor autószerelő műhely volt, és erre a tér kialakítása, a dekoráció rögtön emlékeztet. Persze a Műhelybe bárkit szeretettel várnak, hiszen ha a több mint 400 röviditalt nem is tudjuk végigkóstolni, kedvencet bizonyára találunk!

És ami kimaradt: A Grundtól a MANYI-ig

A Corvin negyed egyik (egyetemista-) törzshelye A Grund, ami tényleg óriásnak számít a kocsmák között. Kinti terasszal, hintával, rengeteg teremmel, különteremmel, elvonulós sarokkal van ellátva, mert foglalásokat is fogadnak nagyobb eseményekre, de annak is megvan itt a helye, aki épp csak egy baráti beszélgetésre térne be.

A Grund különlegessége egy eperfa, amelyet a kivágástól mentettek meg a tulajdonosok, ezért viszont egy szabálytalan építészeti megoldáshoz folyamodtak, és azt is vállalják, hogy néha beáznak. Szimpatikus gesztus, ahogy szimpatikus a hely maga is!

Ha innen a József körúton haladunk tovább, egy másik állomás lehet a Kertész utca 4. szám alatt található Vittula, a fővárosi underground egyik sarokköve, ami méltán vívta ki magának a romkocsma nevet. Ehhez mérten igazítsuk az elvárásainkat: az árak – tudatosan – mindenki számára elérhetők, a hely pinceszerű, kicsi, de családias – mindenki lejöhet, és felteheti a kedvenc lemezét.

A Vittulából felpattanunk a 4-es, 6-osra, és a Margit híd, budai hídfőnél egy másik kedvencünket találjuk! A MANYI – Kulturális műhely egy rövid bezárás után szeptemberben újra kinyílt, aminek mi is és az egyetemista törzsvendégek is nagyon örültek. Nehéz megfogalmazni, hogy mi adja a hely báját, a színes bútorelemek, a még felújításhoz közeli állapot vagy a mindig zsibongó társaság, ami fogad. Az biztos, hogy ha ide belépünk, nem fogunk unatkozni, hiszen naponta több programmal is várnak: kezdve a koncertektől, kiállításon át a workshopokig, színházi előadásokig.

(Borítókép: Mudra László – We Love Budapest)

Címkék