A Magyar Nemzeti Galéria Lépésváltás – frissítve! című állandó kiállítása 1945-től napjainkig dolgozza fel a hazai képzőművészet történetét, emeli ki a fontos alkotókat és műveket, mutatja be a különböző irányzatokat, amelyek gyakran egymással párhuzamosan léteztek. Mivel ez végképp egy folyamatosan növekvő gyűjtemény, ezért időről időre érdemes azt frissíteni, és nemrég ez meg is történt. A kiállítás arculata komoly ráncfelvarráson ment keresztül, és bár a már régóta a múzeum tulajdonában lévő, jól ismert alkotások is láthatók, a megújult tárlat fókuszában mégiscsak a friss szerzések állnak, amelyek önmagukban lefedik ezt a háború után induló időszakot egészen napjainkig.
A magyar képzőművészet jelenkori gyűjteménye nagyon vegyes mind irányzat, mind felhasznált eszközök tekintetében, és ez egybevág a múzeum gyűjtési stratégiájával, ami a legkülönfélébb médiumokra terjed ki. Az egyes korszakokat több oldalról is bemutatja a kiállítás, így nemcsak festmények és szobrok láthatók, hanem rajzok, grafikák, fotóművészeti, installációművészeti és textilművészeti alkotások is. És ezeket a lehető legvegyesebben, de időrendi sorrendben mutatja be a kiállítás. A II. világháború utáni, máig tartó korszakra jellemző sajátosság, hogy az egyes alkotói felfogások, korszakok, irányzatok nem egymást váltva léteztek, hanem egymást kísérve, békés egymás mellett élésben, esetleg egymásra hatva, párhuzamosan. Láthatunk többek között avantgárd műveket, szocialista modernizmust, az újexpresszív festészet műveit meg mindenféle underground kísérletet.
A Magyar Nemzeti Galéria kupolája páratlan panorámát nyújt, körbenézhetünk onnan a szélrózsa minden irányában, és ezt most csak azért emeljük ki, mert a Lépésváltás is oda költözött fel a magasba, a kupola alatti galériába, és ha már felsétálunk oda, érdemes a kiállítást is megnézni a panoráma mellett. Az új szerzések három hullámban kerültek a gyűjteménybe, és lettek a nagyközönség elé tárva még 2022-ben, és vannak köztük annyira friss munkák is, amelyeken szinte még „meg sem száradt a festék”.
Olyan alkotók munkáit láthatjuk többek között, mint Kemény György, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Bálint Endre, Birkás Ákos, Gedő Ilka, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Ország Lili, Szilágyi Lenke, Wahorn András, ef Zámbó István, Bak Imre, Bortnyik Sándor, El-Hassan Róza, Gerhes Gábor, Hajas Tibor, Kodolányi Sebestyén, Ladik Katalin, Szentjóby Tamás és Tót Endre. Talán már ebből a felsorolásból is kiviláglik a Lépésváltás sokszínűsége. Ha szeretnénk egy átfogó, értő képet kapni a magyar képzőművészet II. világháborútól napjainkig ívelő pályájáról, semmiképpen sem szabad kihagyni a Magyar Nemzeti Galéria kiállítását. Bármit tudtunk és gondoltunk is eddig róla, bármennyire is ismertük, a kép biztosan árnyalódni fog utána.
(Borítókép: Méhes László: Langyos víz I., 1970 – Magyar Nemzeti Galéria)
