Budapest ostroma az Állatkert számára is nagy csapást jelentett. A légitámadások szinte porig rombolták a ketreceket és a kifutókat, a megmaradt vadállatokkal pedig a hideg és a pestiek éhsége végzett, míg másokat a háború után magánszemélyektől szereztek vissza. Persze minden időszak megszüli a maga hőseit is, a nehéz hónapok alatt akadt olyan gondozó is, aki élete kockáztatásával szerzett húst vagy takarmányt a rábízott állatoknak.

A II. világháború a Fővárosi Állat- és Növénykertben is óriási pusztítást végzett, a tollas és szőrös lakók java része a légitámadásoknak, a környékbelieknek vagy a hidegnek esett áldozatul. Történetükre, amit az Állatkert korábban cikksorozatban is bemutatott, Simó György hívta fel a figyelmünket.

Az Állatkert életében a II. világháború sokáig csak távoli, kellemetlen körülménynek tűnt. Bár a dolgozók egy részét elvitték katonának, a pingvinek és fókák eleségéül szolgáló tengeri halakat pedig egyre nehezebb volt beszerezni, és a növényevők etetéséhez szükséges takarmányt is az intézménynek kellett megtermelnie – például az egykori teniszpályák beszántásával –, napi gondok nem jelentkeztek. Az intézmény előrelátó igazgatója, Nadler Herbert utasításainak megfelelően azonban próbáltak takarékoskodni, és takarmányból is elegendő mennyiséget raktároztak.

Arra azonban nem lehetett felkészülni, ami az Állatkertre várt.

Az első bombatalálatot 1944 szeptemberében a röpdék kapták, jelentős kár érte a madárállományt, elpusztult az Állatkert legidősebb lakója, egy matuzsálemi korú kondor is, hamarosan megsemmisült a takarmányraktár, és találatot kapott a Pálmaház is. A legsúlyosabb károk 1945. január 10. és 13. között keletkeztek, amikor a frontvonal az intézmény területén húzódott, teljes káoszt és pusztulást hagyva maga után.

Nemcsak az épületek váltak a földdel egyenlővé, de a kert 2500 lakója közül is csupán 14 állat élte túl az ostromot.

Legtöbben a hideg és az éhezés miatt pusztultak el. A Pálmaház például súlyos találatot kapott, és a fűtőberendezés is leállt, így a krokodilok belefagytak a medencébe a januári hidegben, de a majmok jelentős része is elpusztult, amikor aknák szakították be a Majomház tetejét. A Tigrisházban a harcok alatt megrongálódtak a kifutók közötti válaszfalak, és a nagymacskák egymást tépték szét. Egy közkedvelt városi legenda szerint az oroszlán lemenekült a kisföldalatti alagútjába, ahol több hétig lakmározott lovak teteméből, végül az ostrom után Zamercev szovjet városparancsnok fogta be csapatával. Nádler Herbert, az Állatkert igazgatója kevésbé vidáman emlékezett erre a történetre, szerinte ugyanis a kiszabadult állatot végül az Állatkert dolgozói lőtték le.

A zsiráfcsaládot újszülött borjukkal együtt a lebombázott Zsiráfház temette maga alá, kigyulladt a Bölényház is. Bomba robbanásától kapott légnyomás végzett Sziámmal, az idős közönségkedvenccel. Az elefántbikát Sziám királya ajándékozta Ferenc Józsefnek, ám annyira vad volt, hogy a császár 1900-ban inkább továbbadta a budapesti állatkertnek, ahol megtanult egy megmosolyogtató trükköt: a látogatóktól kapott bankókon és pénzérméken élelmet „vásárolt” gondozójától, így különösen vad és kezelhetetlen természete ellenére is nagy népszerűségnek örvendett.

Az emberi fogyasztásra alkalmas állatok, racka juhok, lovak, szarvasok, őzek, antilopok, zebrák, sőt a kenguruk is az éhező lakosság tányérján kötöttek ki, de tönkretették az akváriumot, hogy kifogják belőle a halakat, sőt levágták az európai bölényeket is, amelyekből ebben az időszakban világszerte összesen 70 példány élt, a kihalás szélén álltak. Az éhezés mellett pedig teljesen öncélú rongálás és rablás prédája is lett a helyszín.

A túlélők

Csodával határos módon megmenekültek viszont a vízilovak, medencéjük ugyanis a Széchenyi fürdőből kapta a langyos, artézi vizet, zsírtartalékuk pedig a hideg és az élelemhiány ellen is megvédte őket. Az ostromot akkora nyugalomban vészelték át, hogy 1946-ban értékes vízilóbébi is született, amit később más egzotikus állatokra cseréltek.

A pusztítás mellett pedig szót kell ejteni a helyzet hőseiről is, azokról a gondozókról, akik sokszor a legnagyobb veszélyek közepette is gondoskodtak a rájuk bízott állatokról; három olyan dolgozó biztosan azért vesztette életét, mert a legsúlyosabb helyzetben is próbált helytállni.

Ostrom után rettenetes állapotok uralkodtak az Állatkertben. Csak néhány állat maradt életben, szám szerint 5 víziló, egy elefánttehén, egy teve, egy zebra, egy láma, egy dél-amerikai borz és négy kisebb madár. Mindannyiukat ideiglenesen a csodával határos módon megmenekült Elefántházban helyezték el. A romok eltakarítása is hamar megkezdődött, az igazgató és a dolgozók sok esetben egész családjukkal együtt végezték a munkálatokat. A pusztulás mértékét jól mutatja, hogy a szétszéledt állatsereglet tagjait hirdetések útján is keresték. A Szabad Nép 1945. április 24-i számában például így:

„[…] akiknek birtokában az Állatkert tulajdonát képező bútorok, felszerelési tárgyak, könyvek, állatok vagy növények vannak, […] azokat 8 napon belül az Állatkert igazgatóságának szolgáltassák vissza […]”

Néhány állat ennek köszönhetően filmbe illő kalandok után jutott vissza eredeti lakhelyére. Három pónilovat egy fuvarozóvállalattól, két majmot egy vénkisasszony lakásáról szereztek vissza, egy papagáj pedig a Teleki téren „statisztált”. Sőt, amikor az Állatkert vezetése megtudta, hogy Örkényben egy tevével szántanak, az egzotikus állatért egy lovat adtak cserébe, így szerezték meg, az ostromot szintén túlélt tevekancával hamarosan családot is alapított.

Az Állatkert szinte csodával határos módon 1945. május 1-jén újranyitott, mintegy 40 ezer gyerek érkezett ingyenesen az első napra. Bár egzotikus állatok természetesen nem voltak, a dísznövények helyett pedig zöldségeket és gyümölcsöket találhattak a látogatók a parkban, ráadásul még erre is őrnek kellett vigyáznia, mivel a városban sokan éheztek. A frissen kialakított szabadtéri színpadon azonban már gyermekműsor várta a kicsiket, jelentősebb gyarapodásra, az állatállomány növekedésére viszont egészen 1950-ig kellett várni.

Ma szinte semmit sem látunk az egykori pusztulásból, a rombolás nyomait rejtve őrzi a Japánkert, az itt található domb alapját ugyanis a háború alatt keletkezett törmelék adja. Ez a terület egy darabig szabadtéri színpadként működött, ami a 60-as években adta át helyét az egzotikus növényeknek. A domb déli részét idén újrarendezték, az útban lévő törmeléket eltávolították, hamarosan az első budapesti teaültetvény virágzik majd rajta.

Források: 

(Borítókép: Nagy Gyula – Fortepan)

Címkék