Őslények a Déli pályaudvaron, oroszlán a kisföldalattin – Vadállatok Budapesten

„Jurassic World” a Déli pályaudvaron

Ki gondolná, hogy a Déli pályaudvar falai ősi hüllők és kétéltű lények nyomait őrzik? Az ok valójában prózai: nem az utasok váltak őskövületté az esti gyorsra várva, a fal és a hozzá tartozó szolgálati épület Balaton-felvidéki vörös homokkőből épült, amelybe az ősállatok lenyomatai kerültek. A falban találhatunk lábnyomot a Dimetrodontól, a félelmetes hátvitorlájáról ismert őskori ragadozótól, amely kevésbé köztudott módon közelebb áll az emlősökhöz, mint a dinoszauruszokhoz, és még jóval előttük, abban a korban élt a Földön, amikor a kontinensek még összeértek. A 280 millió évvel ezelőtt garázdálkodó, sárkányszerű őslényen kívül még tizenöt egyéb állat, krokodilszerű lény és ősnövények lenyomatai is megmaradtak a kőzetekben. A nyomok felfedezője, Kordos László őslénykutató 40 éve kutat a témában, és állítja, hogy Budapesten 200-300 hasonló lábnyom van.

A pesti matadorok tündöklése és bukása

Sok országban nagy hagyománya van annak, hogy az emberek agressziójukat állatviadalokon vezessék le, és sajnos erre nálunk is van példa, még ha nem is annyira gyakori. A Bazilika helyén az 1700-as évek végén egy fából összeeszkábált, Heccszínháznak nevezett kolosszeum állt, amelynek porondján változatos fajtájú állatok, a kutyákon, bikákon kívül medvék, farkasok, sőt oroszlánok és tigrisek is vívtak egymással viadalt. A korabeli beszámolók szerint kegyetlen hely volt ez, a „pesti matadorok” az egyenlőtlen küzdelemben kötélen lógva szurkálták agyon az állatokat. A társulat sztárállatai egy nőstény oroszlán és egy hiéna voltak, de az egzotikusabb állatokat inkább csak mutogatták, hiszen beszerzésük igencsak drága volt. A borzalmas létesítmény mindössze kilenc évig működött, és nagy népszerűségnek is örvendett, mígnem 1796-ban a városi tanács a tűzveszélyre hivatkozva az épületet lebontatta. Gvadányi József az Egy falusi nótáriusnak budai utazása című művében így verselt a Heccszínházról: „Láttam, hogy tizenkét páncéros kutyával / Vívott egy oroszlány; de hármat farkával / Agyonsújtott, eggyet az első lábával / Megnyomott, hogy béle jött ki párájával.” Igazán kellemes hely lehetett…

Táncoló talpak a Dózsa György úton

Az Antarktiszig bizony hosszú út lett volna annak a pingvinnek, akit tavaly márciusban fogtak el a rendőrök a Dózsa György úton, miután megszökött az Állatkertből. A szökevény, aki a Sanyika névre hallgat, épségben került vissza pingvintársaihoz a felfedezőútja után. Az Állatkert dolgozói az eset kapcsán elmondták, a pingvinek 4-6 hónapos korukban annyira kíváncsivá válnak, hogy igyekeznek minél inkább felfedezni a környezetüket, Sanyika pedig éppen féléves volt, amikor elcsatangolt hazulról. Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője korábban azt nyilatkozta, előfordult már, hogy egy pingvin állt a trolimegállóban, majmok lógtak a Városliget fáin, vagy az egykori Vidámparkba átszökött egy prérifarkas.

Oroszlán a kisföldalattin

Még mindig jobb egy trolira várakozó pingvinnel találkozni, mint egy oroszlánnal a földalattin. Pedig állítólag ilyen is előfordult. Budapest ostromának idején az emberek nemcsak a Vörös Hadseregtől retteghettek, hanem egy oroszlántól is. Az állatok királya állítólag a szétment ketrecből sétált ki, és nemes egyszerűséggel lesétált a kisföldalatti alagútjába, ami akkor még az Állatkert bejáratával szemben jött fel a felszínre. Úgy szól a fáma, hogy itt lovak teteméből lakmározott, majd később Zamercev városparancsnok fogta be csapatával, és szállította vissza őrzött helyére. Többen azonban úgy gondolják, hogy ez csak legenda, az akkori állatkerti igazgató, Nadler Herbert visszaemlékezései szerint a ketrecekből elszabadult oroszlánokat az Állatkert munkatársai lőtték agyon, hogy azok nehogy kárt tegyenek a lakosságban. Lehet, mégsem voltak annyira körültekintőek?

Véres balesetek az Állatkertben

Vadállatokat látni az Állatkertben viszont nem szokatlan, nem úgy, mint a halálos állattámadások. Összesen három végzetes állatkerti balesetről tudni Budapesten. Az első eset az 1880-as években történt, amikor egy barna medve támadt rá ápolójára, aki pechére ketrectakarítás közben véletlenül rálépett a medve lábára. Az állat ettől felbőszült, és támadásba lendült, az ápoló végül sebfertőzésben halt meg. A két világháború között egy elefánt ölt, ormányával kapta el a mellette álló gondozóját, és az agyarához szorította olyan erővel, hogy a férfi mellkasa összeroppant, és azonnal meghalt. A nagy testű növényevő nem szándékozott ölni, csak be volt gyulladva az agyara, és a fájdalmát akarta csillapítani. Utoljára egy vadnak legkevésbé sem tűnő állat, egy teve okozott halálos balesetet Budapesten az 1960-as években. A csődör szállítása közben – valószínűleg csak azért, hogy kifejezze nemtetszését a hadművelet ellen – tarkón harapta az állatkert egyik munkatársát, aki belehalt sérülésébe.

Súlyos, de nem halálos kimenetülő támadások azonban többször is történtek a Fővárosi Állatkertben, minden esetben emberi gondatlanságból. Az 1990-es évek elején egy erősen ittas férfi mászott be az Állatkertbe, hogy megsimogasson egy oroszlánt, és még puszit is adjon az orrára. Állítólag sikerült is neki, de a gondozókat reggelre horrorfilmbe illő, véres jelenet fogadta: a férfi keze, jobban mondva a véres csonk, ami a kezéből maradt, még mindig belógott az oroszlánhoz. 1996-ban egy nő is hasonlóképp járt: kézből akarta megetetni az örvös medvét, de az állat a pereccel együtt a nő kezét is leharapta. Alig egy évvel később egy, az Elefántház felújításán dolgozó munkás egy hirtelen és átgondolatlan ötlettől vezérelve megsimogatta egy oroszlán buksiját, neki szintén a keze bánta. Hogy is mondják? „Ne bántsd az alvó oroszlánt!” Az ébert meg pláne!