Bár tavaly ünnepeltük Budapest megszületésének 150. évfordulóját, nem csak az ünnep évében érdemes más perspektívából tekinteni a városra, ahol élünk. Érdemes ezt az Álmatlanság. Budapest 151 kiállításon is megtennünk, mert az egyik legmenőbb összefoglalását adja az általunk ismert és szeretett Budapestnek. A tárlat 14, java részben középgenerációs alkotó munkáiból válogat, akik között olyan művészeket találunk, mint Barakonyi Zsombor, Baranyi Levente, Kondor Attila, Osgyányi Sára, Szikra Ágnes, Takáts Márton vagy Weiler Péter.
Nem különösebben rajongunk a Nemzeti Színház mellett található Zikkurat Galéria épületéért, azonban az összeállított anyag nagyon jól működik ebben a térben, ráadásul azoknak sem kell fanyalogniuk, akik nem különösebben kedvelik a kortárs képzőművészet absztrakt irányait, hiszen szinte teljes egészében figurális alkotásokat láthatunk. Még azzal együtt is, hogy a városi, ember alkotta környezet szigorúsága gyakran éppen olyan keményvonalas formákba rendeződik, mintha, mondjuk, egy, a konstruktivizmus szellemében fogant művet szemlélnénk.
A látogatás során szinte végigkísér a felismerés, a ráismerés jóleső érzése, hiszen tipikus városi helyzeteket láthatunk. Az ikonikus helyszínek, az Árpád híd, a Váci út vagy éppen a Ferenciek tere mellett a rohanás, a tömegközlekedés, a metrók, a buszok világa, az elkapott utcai jelenetek, az épületrészletek, de akár a tájképszerű, szürreális megfogalmazások is beférnek az anyagba. A kiállítás négy részre oszlik: Távolról, Mozgásban, Töredékek és Külváros, mindegyik egy-egy sajátos aspektusát ragadja meg városi életünknek, a furcsa tájaktól a szürreális víziókon át az életképekig.
Bár van pár művész, akinek az alkotásait még szívesen látnánk az összeállításban, a helyszín sajátosságai bizonyos értelemben kijelölik a határokat. Ezzel együtt kifejezetten jól működik az anyag a Zikkuratban, hiszen a kisebb termekből álló kiállítótér és a helyszín vertikalitása önmagában is jól felidézi egy város sajátos világát, ahogy sokféle ember sokféle látásmódja által egy térhez kapcsolódóan jelenik meg ugyanaz az élethelyzet. A tér tehát önmagában is egyfajta installációként funkcionál.
A tárlat nem hosszú, és egyáltalán nem is nehéz befogadni, mi akár családi programnak, nagyobb gyerekkel is ajánljuk. Az alkotásokon nagyon könnyen felismerhetjük saját, a várossal kapcsolatos érzéseinket is, meglepődnénk, ha lenne olyan látogató, aki egyetlen képhez sem tud kapcsolódni. A kiállítás megtekintésére elegendő egy óra, így érdemes lehet akár egy kellemes bringázással, sétával is összekötni a látogatást, esetleg programot választani mellé a környéken lévő kulturális intézmények kínálatából.
Álmatlanság. Budapest 151 – a festőművészek szemével
Program adatai
(Borítókép: Álmatlanság. Budapest 151)
