A fővárosi Ferenciek terén, illetve a Kálvin téren áthaladva vajon hányan tudjuk, hogy a mélyben kripták, egykor élt rangos polgárok földi maradványai nyugszanak? A kripták feltárása számos érdekes információt adott az utókornak az itt nyugvók élettörténetéről, az elmúlt korok néha bizarr temetkezési szokásairól.

A titokzatos G. B. L.

Négy méterrel a forgalmas Ferenciek tere alatt, boltívek, kovácsoltvas ajtók, középkori alapfalak között található a pesti ferencesek egyik kriptája. A Belvárosi templom kriptájában mintegy ötven, a 18. és 19. században élt nemes földi maradványait őrzik, akik egykor adományozók lehettek. Sajnos a szovjet megszállás alatt a katonák kincsek reményében feldúlták a sírokat, lefeszítették az emléktáblákat, sőt még a csontokat is félredobálták. A koporsók egy része elporladt, némelyikük viszont ép maradt, ahogy a sírkövek is viszonylag jó állapotban vannak a föld alatti helyiségben, ahová a templom nyitvatartási idejében lehet lejutni. A kriptába utoljára 1892-ben temettek, 1908-ban megszüntették lejáratát, attól kezdve a pince labirintusán át lehetett bejutni, de a ferencesek rendszerváltás utáni visszatértéig nemigen látogatta senki a helyet – a már említett szovjet megszállókon kívül.

A ferencesek kriptája leginkább a titokzatos  G. B. L. feliratú koporsójáról  ismert. Márványtáblájára, amely sokáig óvatosságból befelé fordítva állt, hogy senki se olvashassa el, ez van írva:  „1849dik évi October hó 6kán az Urban elhunyt G. B. L. áldás és béke hamvaira.”  Sokáig ugyanis csak a legszűkebb család ismerte a sírhelyet. De vajon ki nyugodott itt?

1846. október 6-án agyonlőtték Magyarország első miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost, akinek eltemetéséről Szántófy Antal belvárosi plébános és Dank Agáp ferences házfőnök gondoskodott. Az elrettentésképp három óráig a kivégzés helyszínén hagyott holttestet először a Rókus Kórházba szállították, ahol dr. Hausman Ferenc orvos a homlokon lévő sebet befedte. Hogy tervüket titokban tartsák, még egy álsírhelyet is ástak a józsefvárosi temetőben, majd az éj leple alatt titokban a ferences templomhoz szállították a tetemet, hiszen a Batthyány család erősen kötődött a rendhez, valamint nem akarták, hogy az egykori miniszterelnök a kórházi szegény halottakkal közös sírgödörben végezze.

A kriptában elvégezték a temetési szertartást, a koporsó fedelét leszögezték, és úgy helyezték el a holttestet, hogy a sírüreg nyílásánál legyen a feje, majd lezárták a sírt a befelé fordított emléktáblával. A sírhely ismeretlen maradt, csak az 1867. évi kiegyezés után három évvel vetődött fel az igény, hogy exhumálják Batthyány testi maradványait, de csak 1870-ben került a holttest mai helyére, a Kerepesi temetőbe – akkor már százezres tömeg adott végtisztességet az egykori politikusnak. Eredeti koporsója ma is ott van a ferencesek kriptájában.

Különös női sorsok

A Kálvin téri református templom alatt szintén található egy temetkezési hely, itt több mint 70, a 19. században élt rangos pesti polgár földi maradványa nyugszik. Kilétükre a 4-es metró építésekor derült fény, amikor a munkálatok által a templomban okozott kár miatt a holttesteket exhumálni kellett. A felújítás során a második világháborúban széntárolónak és óvóhelynek is használt nyughelyet is renoválták. A holttestek többsége férfi volt, akik láthatóan magasabb kort éltek meg, mint az ide temetett nők. Egy ideig itt nyugodott Wesselényi Miklós és pár hónapos gyermeke, és ma is itt nyugszik Almási Balogh Pál, Kossuth Lajos és Széchenyi István orvosa, a homeopátia hazai meghonosítója, illetve az író Fáy Miklós és zeneszerző fia, Gusztáv, valamint egyházi méltóságok, Báthori Gábor, Török Pál.

A kripta szomorú női sorsokat is őriz. Itt nyugodott József nádor második felesége, a nőegyletet alapító Hermina hercegnő, aki 1817-ben, mindössze 19 évesen hunyt el gyermekágyi lázban, miután ikergyermekeknek adott életet. Az elhunyt Hermina nádornét, mivel református vallású volt, a Kálvin téri templom kriptájába temették, holttestét az 1838-as nagy pesti árvíz után költöztették át a budavári nádori kriptába. Megrázó történet Inkey Karolináé is, aki Deák Ferenc plátói szerelme volt, és egy dúsgazdag zalai földbirtokos fiához, Zalabéri Horváth Eduárdhoz ment hozzá, de házassága örömtelen volt. Itt nyugodott Anne Élisabeth Palmyre Hoppe is, aki átutazóban járt Pesten, amikor hatvanévesen az Angol Királyné Szállóban érte a halál. A feltáráskor kezében két kis bársonyerszényt találtak, bennük két lánya egy-egy hajfonatával.

Ám a legérdekesebb történet az angliai születésű, dúsgazdag Zichy Manóné Strachan Sarolta nevéhez fűződik, aki Metternich sógorának neje volt. Szeretője a férjénél 13 évvel fiatalabb Andrássy Manó volt, aki miatt el is vált, de a történet mégsem vett jó fordulatot.

Midőn válópere be volt fejezve, közölte Andrássyval: hogy ő most már szabad, s minthogy az ötölt-hatolt, kezébe vette a mérget tartalmazó üvegcsét, hogy azt kiürítse. Ezt Andrássy ki akarta csavarni kezéből, a grófnő egy kerek asztal körül futott előle, eközben ki is ürítette az üvegcse tartalmát

– vélte tudni Rudnay Józsefné Veres Szilárda írónő, ám a történet aligha lehetett igaz, mert a nő halála előtt néhány nappal végrendelkezett. Szarkofágja fölött mégis az „Isten az igazi bíró” felirat áll, amely valószínűleg arra utal, hogy a csapodárnak tartott asszonynak nem igazán lehetett jó hírneve, ám mivel örökségéből fedezni tudták a karzat felújítását, holtteste mégis helyet kapott a kriptában. Koporsójában a feltáráskor egy fémkapszulát találtak a nő testére helyezve, benne a belső szerveivel. 1854-ben sírfülke készült számára, tetején vörös márványszarkofágon fekszik szobra. Veres Szilárda szerint a szobor kezében a méreg üvege látható, ám a kutatók nem találtak higanyra vagy arzénra utaló jeleket a földi maradvány vizsgálata során.

Felhasznált irodalom 

(Borítókép: Balkányi László - We Love Budapest)

Címkék