Különös tere Budának meg persze az egész városnak a Batthyány tér. A Duna mellett fekszik, az innen nyíló panoráma gyönyörű. Nem túl nagy, de ahhoz képest sok a látnivaló. Nem egy parkos, nyugis közösségi pihenőtere a városnak, hanem egy forgalmas közlekedési pont. Megáll itt a metró, van itt buszvégállomás, és több villamosjárat is áthalad a Batyin, és akkor a folyton sűrű forgalmú Fő utcát még nem is említettük. Az, hogy ez így alakult, nem fogható a metróra, mert már korábban is így volt. Hajók kötöttek ki itt, és hosszú ideig piac is működött a téren, a háború után pedig itt állt a Kossuth híd, egy darabig kizárólag azon keresztül lehetett Pestre átmenni.
A Batthyány tér pont szemben van az Országházzal és a Kossuth térrel, amit azért is érdemes megjegyezni, mert sok embert – elsősorban a turistákat – épp ez vonzza a budai oldalra, a Duna mellett fekvő térre: a szemben lévő látvány. Gyakran látni is itt – sőt, ha bringával van az ember, akkor még kerülgetni is kell őket, de annyi baj legyen – fürtökben álldogáló és egymást vagy csak magukat a tényleg nem mindennapi háttér előtt fotózó turistákat. A másik oldalról nézve a Batthyány olyan, mint egy kis ékszerdoboz, pedig különösebben nem szép, ám a környezete, a fekvése mégis megszépíti.
Piac, Bomba, Batthyány
Térré akkor vált a terület, amikor eleink a cseppet sem önzetlen Habsburgok segítségével elűzték a törököt a magyar földről, azon belül Budáról, és azon a helyen, ahol ma a Batthyány tér áll, piacot alakítottak ki. Meg is kapta 1695-ben az Oberer Markt (Felső piac) nevet, amit 200 évvel később, 1874-ben változtattak át Bombenplatzra (Bomba tér), a ma ismert nevét pedig 1905-ben kapta a tér, melynek jelentőségét három dolog határozta meg: a vásár, ami országos jelentőségű volt, valamint az egyre élénkülő kereskedelmet nagyban támogató, itt elhaladó országút – innen indult a gyorskocsijárat Pozsonyba és Bécsbe – meg a kikötő.
Ezen a ponton joggal merülhet fel a kérdés az olvasóban, hogy vajon honnan jött a hangzatos Bomba tér elnevezés.
Köze volt a kikötőhöz és a vásárhoz is meg a katonai várparancsnoksághoz. Itt született meg ugyanis a döntés, mely szerint a tér part felőli részén – a vásár minél nagyobb biztonsága érdekében – fel kell állítani egy katonai őrhelyet, ami a folyó forgalmát ellenőrzi és állandóan figyeli a készenlétben tartott ágyúkkal és szárazon tartott puskaporral. A bombasztikus név minden bizonnyal távol tartotta a kalózokat…
A templom, ami kifogott Sztálinon
1870-ben, a Duna szabályozása idején a teret feltöltötték, ami azt eredményezte, hogy több korábban épült ház bejárata a térszint alá került. Ennek nyomai a mai napig láthatók a téren, például a XVIII. században épült házsornak (Batthyány tér 3. és 4. számú házai) is az utcaszint alatti bejáratai vannak, és a Szent Anna-templomba sem felmegyünk egy lépcsősoron, hanem le.
A teret a vásárcsarnok mellett két templom határozza meg: a már említett barokk Szent Anna-templom a déli meg az Erzsébet-apácák kolostora az északi oldalon, ami a mellette, a Fő utcában álló Szent Ferenc sebei-templomhoz kapcsolódik. A plébániatemplom az 1700-as évek közepén, 1740–1761 között épült, a korábban itt állt kápolna helyén. A templomhoz egy plébániaépület is tartozik, melynek lépcsőháza állítólag szemet gyönyörködtetően gyönyörű. A vele szemben álló kolostorban bosnyák ferencesek éltek, majd miután ők elköltöztek innen, az Erzsébet-apácák vették át a helyüket 1785-ben.
A szintén barokk stílusú Szent Ferenc sebei-templom ekkor már állt, 1731–1757 között emelték. Az apácák a kolostor egy részéből kórházat csináltak, ma a Máltai Szeretetszolgálat működik a helyén. A templomot egyébként Rákosiék le akarták bontani a Magyarországra készülő Sztálin tiszteletére, de a diktátor előbb meghalt, mint ahogy a templomot bontani kezdték volna, így megmenekült.
A tér, ahol nem szexelt Casanova
A Batthyány tér házai közül a már említett 3. és 4. számú épületek az érdekesek. Előbbi egy copf stílusú épület, ami az 1700-as évek végén épült, és ami az idős kora mellett még érdekessé teszi: a földszint fölötti övpárkányt díszítő, a négy évszakot jelképező puttós domborművek. A másik ház eredetileg kettő volt, az egyikben fogadó, a másikban mézeskalácssütő műhely működött. Aztán a fogadós az 1760-as években felvásárolta a műhelyt és összeépíttette őket rokokó stílusban.
Az itt állt Fehér Kereszt fogadó a korszak egyik menő helye volt, hatalmas forgalmat bonyolított. Nagy szerencséje volt vele a tulajdonos Falk családnak, merthogy a fogadó közvetlen közelében állt a gyorskocsiállomás. Hírességek egész sora szállt meg a Fehér Keresztben. Egyikük II. József osztrák császár és magyar király volt, aki kétszer is aludt a fogadóban. A Falkokra olyan mély benyomást tett a kalapos király, hogy a fogadós a végrendeletében a jelentős vagyonából százezer forintot hagyott I. Ferencre, II. József öccsének fiára, ötvenezret a királynéra, és pontosan ugyanennyit a napóleoni háborúk rokkantjaira és hadiárváira.
Szerelmi ügyek is előfordultak a Fehér Keresztben, bár hogy ezekből mennyi igaz, azt nem mindegyik liezonról tudni. Mária Terézia itt bonyolította a Grassalkovich herceggel folytatott állítólagos szeretői viszonyának légyottjait. Ez még talán igaz is, de Casanova budai kalandja tényleg csak legenda. Ráadásul több verzióban is létezik: az egyik szerint egy épp férjhez menni készülő ifjú menyecskét csábított el minden idők legnagyobb kurafija, míg a másikban a messze földön híresen szép budai molnár feleségét.
A csarnok, a híd és a szobrok
Ha már említettük a Fehér Keresztet, akkor ne felejtkezzünk el a Barna Oroszlánhoz címzett fogadóról sem, amiből aztán tímárműhely lett, de csak rövid időre, mert később el kellett bontani a szintén ott állt postaház és pár lakóépület társaságában, hogy a helyükön felépítsék a vásárcsarnokot 1900–1902 között Klunzinger Pál tervei alapján. Ez lett a VI. számú vásárcsarnoka a fővárosnak, és bár kezdetben elég jól muzsikált, a két háború között jelentős mértékben visszaesett a forgalma. Szóba került a lebontása, meg az is, hogy másképpen hasznosítják, az 1930-as években konkrétan teniszcsarnokká akarták átalakítani, végül maradt, ami volt, egy vásárcsarnok.
Tegyünk említést a tér szobrairól is. Kölcsey szobrának története fordulatokkal teli. Igazából „csak” egy másolat. Kallós Ede 1897-ben Kolozsváron állította fel az eredetit, de azt 1919-ben román katonák szétzúzták. A szoborról azonban készült egy kisplasztika is, és ennek nyomán készült el 1939-ben a Batthyány téri változat. Ez sem állt ott sokáig, mert 1950-ben, a metró építésekor eltávolították, majd a 70-es években került vissza a helyére. Igen ám, csakhogy az eredeti posztamens nélkül, egy mindössze 20 cm-es talapzatra. Ekkor helyeztek mögé egy támfalat is, ami elsősorban a metró szellőzőjét volt hivatott eltakarni, viszont ha már odakerült Kölcsey mögé, belevésték a Huszt című versének szövegét. Kölcsey szobrához képest Batthyány szobrának a története jóval egyszerűbb, bár egy apró csavar azért abban is van: Stremeny Géza szobrász – ő készítette Hofi Géza szobrát is a Nagymező utcában – alkotása a 2007-es emlékévre készült el, de csak egy évvel később, 2008-ban került ki a térre.
Talán feltűnt, hogy a Batthyány téren gyakran került szóba az elbontás mint lehetőség, és bár épületeket bontottak is el az évszázadok során más épületek miatt, ami végül is természetes fejlődési folyamat, mások viszont – például a Vásárcsarnok meg a templom – megúszták. Az egykori Kossuth híd már nem volt ilyen szerencsés, igaz, eleve ideiglenes jelleggel építették meg a II. világháború után. Akkor épp nem volt hídja Budapestnek, mert a nácik mindet felrobbantották, de valahogy át kellett kelni Pestről Budára, meg fordítva is. A Kossuth teret és a Batthyány teret kötötte össze, 1946 és 1956 között volt használatban, majd 1960-ban elbontották. Megépítésekor pár hónapig ez volt az egyetlen híd, amin át lehetett kelni a túlpartra. De hogy mennyire volt biztonságos, ahhoz végezetül idézzük be Faludy György a hídról szóló versének egy részletét, amit a megépítésekor írt:
És félelem – elbírja-e a híd
a görgő horda lomha sulyait,
e rút híd, mely csillagporban lebeg,
s mit éjjelente munkáshad javít,
hogy szét ne essék a semmi felett?
