Az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem épülete egykor palota volt, a csodás díszteremben szerelmes Festetics grófok adtak lenyűgöző estélyeket. Ám az egyetem nemcsak azért különleges, mert nagyon szép, hanem azért is, mert ez az első teljes egészében német nyelvű felsőoktatási intézmény, ami nem német nyelvterületen található.
„Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen.” A híres mondat Festetics II. Györgytől származik, aki jó példával is elöl járt, amikor elsőként építtette meg palotáját a mágnásnegyedben. A környék ekkoriban rohamos fejlődésnek indult, már állt a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Lovarda is, de javarészben földszintes házakat találhattunk a jövőbeli mágnásnegyed helyén.
Festetics az építkezést a legjobbra bízta, Ybl Miklóst kérte fel, így épült meg 1862 és 1865 között a Festetics-palota, ami a finom arányaival az itáliai reneszánsz palazzókat idézi. Érdekesség, hogy a Fővárosi Levéltárban fennmaradtak az eredeti tervek, amelyek szerint Ybl eredetileg kicsit másként képzelte el az épületet. A Pollack Mihály tér felőli oldal homlokzata tagoltabb lett volna, itt Ybl az egyik fő művéhez, az Operához hasonló, kocsiáthajtásos erkélyt képzelt el, illetve az épület belseje a külsővel harmonizáló neoreneszánsz stílusban készült volna el. A most látható neorokokó belső tér valószínűleg a megrendelők ízlését tükrözi.
A Festetics grófok meglepően romantikus magánéletét egy korábbi cikkben már bemutattuk, a főurak ugyanis a korszakban megszokottól eltérően szerelmi házasságokat kötöttek. A palotát építtető Festetics II. György emellett fontos közéleti szerepet is betöltött, aminek emlékét a palota bal szárnyából megközelíthető elegáns, reprezentációs helyiségek őrzik. Fia, Festetics II. Tasziló szintén szerelemből nősült, ám egészen botrányos módon. Ő ugyanis egy angol arisztokratát, Lady Mary Hamiltont vette nőül, aki férjét, a monacói herceget hagyta faképnél a jóképű magyar úr miatt. A Festetics-palota az ő idejükben szintén a város egyik legelegánsabb helyének számított, hiszen a főrangú dáma csak az általa megszokott körülmények között érezte otthon magát.
A palotának az építés idején hármas célnak kellett megfelelnie, reprezentációs, magánéleti és az ezek kiszolgálását biztosító funkciót is betöltött. A jelenlegi egyetemi épület bal szárnyába lépve azonnal hiteles képet is kaphatunk arról, hogy milyen kulisszák kellettek a korabeli bálokhoz, estélyekhez, mulatságokhoz. A tanulmányi helyiségek faragott mennyezete és a kazettákban látható selyemberakás sötét, letisztult eleganciája egyértelművé teszi, hogy itt lehetett a palota férfilakrésze.
Az első emeleten, a rektori irodáknál helyezkedett el a női lakrész és a gyermekek szobái, illetve itt találjuk a reprezentatív fogadórészt is. A lépcsőház csodás, kovácsoltvas korlátjai és a galéria a régi bálok hangulatát őrzik. Innen érkezünk meg a természetes fénnyel, felülről megvilágított Márványterembe, majd a hangszerek ábrázolásával díszített Zeneszalonba és az egykori ebédlőbe. A reprezentatív helyiségek legszebbike a Tükörterem, egyetlen megmaradt óriáscsillárja, falikarjai és a falakon látható tükrök egészen egyedülálló báli hangulatot kölcsönöznek még most is a környezetnek. Ezek a termek ma az egyetemi eseményeknek és ünnepélyeknek adnak helyet, de rendezvények céljára is bérbe vehetők. A palotához természetesen istálló és gazdasági helyiségek is tartoztak, ezek helyén, a hátsó, udvari szárnyban ma az egyetem könyvtárát találjuk. A tantermek, a többi iroda, illetve a számítógépes szoba az épület tetőterében és pincéjében került kialakításra.
A palota egészen 1933-ig maradt családi tulajdonban, ezt követően az állam vásárolta meg. 1941-től itt működött a Teleki Pál Történettudományi Intézet, majd a Kelet-európai Tudományos Intézet és az ELTE Szociológiai Tanszéke, de volt már az Országos Széchényi Könyvtár raktára is. Fokozatosan romló állapotban, a II. világháború és az ’56-os forradalom viszontagságai után toldozgatva várt jobb sorára, ami végül akkor jött el, amikor ideköltözött az Andrássy Gyula Egyetem. Az intézménynek köszönhető, hogy a csodás épületet 2001 és 2003 között nagyon szakszerűen, a megmaradt értékek őrzésével, de a modern igényeknek megfelelően újították fel.
Az egyetemet Németország, Bajorország, Baden-Württemberg, Ausztria és Magyarország összefogásának köszönhetően alapították a 2001-es ulmi nyilatkozattal. Az első felvételi 2002 júliusában zajlott, ezt követően 65-en kezdhették meg tanulmányaikat, 4 szakon. Az egyetem hallgatóinak száma az ezt követő években fokozatosan növekedett, jelenleg 250-en tanulnak itt. Az intézményben német nyelvű szakirányú és mesterképzések várják a tanulni vágyókat, diplomáciai, politika- és történettudományi, valamint kulturális és jogi képzések közül válogathatunk.
Források:
(Borítókép: Bódis Krisztián – We Love Budapest)
