„Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen.” A híres mondat Festetics II. Györgytől származik, aki jó példával is elöl járt, amikor elsőként építtette meg palotáját a mágnásnegyedben. A környék ekkoriban rohamos fejlődésnek indult, már állt a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Lovarda is, de javarészben földszintes házakat találhattunk a jövőbeli mágnásnegyed helyén.
Festetics az építkezést a legjobbra bízta, Ybl Miklóst kérte fel, így épült meg 1862 és 1865 között a Festetics-palota, ami a finom arányaival az itáliai reneszánsz palazzókat idézi. Érdekesség, hogy a Fővárosi Levéltárban fennmaradtak az eredeti tervek, amelyek szerint Ybl eredetileg kicsit másként képzelte el az épületet. A Pollack Mihály tér felőli oldal homlokzata tagoltabb lett volna, itt Ybl az egyik fő művéhez, az Operához hasonló, kocsiáthajtásos erkélyt képzelt el, illetve az épület belseje a külsővel harmonizáló neoreneszánsz stílusban készült volna el. A most látható neorokokó belső tér valószínűleg a megrendelők ízlését tükrözi.
A Festetics grófok meglepően romantikus magánéletét egy korábbi cikkben már bemutattuk, a főurak ugyanis a korszakban megszokottól eltérően szerelmi házasságokat kötöttek. A palotát építtető Festetics II. György emellett fontos közéleti szerepet is betöltött, aminek emlékét a palota bal szárnyából megközelíthető elegáns, reprezentációs helyiségek őrzik. Fia, Festetics II. Tasziló szintén szerelemből nősült, ám egészen botrányos módon. Ő ugyanis egy angol arisztokratát, Lady Mary Hamiltont vette nőül, aki férjét, a monacói herceget hagyta faképnél a jóképű magyar úr miatt. A Festetics-palota az ő idejükben szintén a város egyik legelegánsabb helyének számított, hiszen a főrangú dáma csak az általa megszokott körülmények között érezte otthon magát.
A palotának az építés idején hármas célnak kellett megfelelnie, reprezentációs, magánéleti és az ezek kiszolgálását biztosító funkciót is betöltött. A jelenlegi egyetemi épület bal szárnyába lépve azonnal hiteles képet is kaphatunk arról, hogy milyen kulisszák kellettek a korabeli bálokhoz, estélyekhez, mulatságokhoz. A tanulmányi helyiségek faragott mennyezete és a kazettákban látható selyemberakás sötét, letisztult eleganciája egyértelművé teszi, hogy itt lehetett a palota férfilakrésze.
Az első emeleten, a rektori irodáknál helyezkedett el a női lakrész és a gyermekek szobái, illetve itt találjuk a reprezentatív fogadórészt is. A lépcsőház csodás, kovácsoltvas korlátjai és a galéria a régi bálok hangulatát őrzik. Innen érkezünk meg a természetes fénnyel, felülről megvilágított Márványterembe, majd a hangszerek ábrázolásával díszített Zeneszalonba és az egykori ebédlőbe. A reprezentatív helyiségek legszebbike a Tükörterem, egyetlen megmaradt óriáscsillárja, falikarjai és a falakon látható tükrök egészen egyedülálló báli hangulatot kölcsönöznek még most is a környezetnek. Ezek a termek ma az egyetemi eseményeknek és ünnepélyeknek adnak helyet, de rendezvények céljára is bérbe vehetők. A palotához természetesen istálló és gazdasági helyiségek is tartoztak, ezek helyén, a hátsó, udvari szárnyban ma az egyetem könyvtárát találjuk. A tantermek, a többi iroda, illetve a számítógépes szoba az épület tetőterében és pincéjében került kialakításra.
A palota egészen 1933-ig maradt családi tulajdonban, ezt követően az állam vásárolta meg. 1941-től itt működött a Teleki Pál Történettudományi Intézet, majd a Kelet-európai Tudományos Intézet és az ELTE Szociológiai Tanszéke, de volt már az Országos Széchényi Könyvtár raktára is. Fokozatosan romló állapotban, a II. világháború és az ’56-os forradalom viszontagságai után toldozgatva várt jobb sorára, ami végül akkor jött el, amikor ideköltözött az Andrássy Gyula Egyetem. Az intézménynek köszönhető, hogy a csodás épületet 2001 és 2003 között nagyon szakszerűen, a megmaradt értékek őrzésével, de a modern igényeknek megfelelően újították fel.
Az egyetemet Németország, Bajorország, Baden-Württemberg, Ausztria és Magyarország összefogásának köszönhetően alapították a 2001-es ulmi nyilatkozattal. Az első felvételi 2002 júliusában zajlott, ezt követően 65-en kezdhették meg tanulmányaikat, 4 szakon. Az egyetem hallgatóinak száma az ezt követő években fokozatosan növekedett, jelenleg 250-en tanulnak itt. Az intézményben német nyelvű szakirányú és mesterképzések várják a tanulni vágyókat, diplomáciai, politika- és történettudományi, valamint kulturális és jogi képzések közül válogathatunk.
Források:
(Borítókép: Bódis Krisztián – We Love Budapest)
