1978. április 13-a nem péntek volt, hanem csütörtök, és lehetett volna egy szép, verőfényes tavaszi nap is, ha nem esett volna egész nap az eső. Azonban a képbe nem is ez rondított bele, hanem egy szomorú és tragikus esemény, amire aznap délután, nem sokkal negyed 6 előtt került sor a Boráros téren, ráadásul csúcsforgalomban. A tér akkor még nagyon másképpen nézett ki, mint napjainkban, beleértve a HÉV-állomást is, melynek állomásépülete (a váróteremmel együtt) közvetlenül a sínek mögött állt, nem pedig mellettük, mint manapság.
A szörnyű katasztrófa sorozatos emberi mulasztások miatt történt, és hogy a végére 18 halálos áldozata lett a számos súlyos sérült mellett, az annak is volt köszönhető, hogy az esős idő miatt sokan húzódtak az épület közelébe, a váróterem pedig dugig volt. Azonban történhetett volna még súlyosabb tragédia is: bár csúcsforgalom volt – ezért mind a végállomáson, mind az érkező HÉV-en sokan tartózkodtak –, de tavaszi szünet lévén mégis kevesebben voltak, mint máskor, például alig volt az állomáson iskolás gyerek. Sajnos azonban még így is három 18 éves lelte halálát a balesetben.
A csepeli HÉV egyenletes sebességgel közeledett a Boráros téri végállomás felé, és minél közelebb ért, az azt szemlélő várakozók közül annál többnek lett gyanús a helyzet, mert a szerelvény nem lassított, nem fékezett. A vonat végül át is szakította a vágány mögött álló vágánybakot, majd úgy hatolt be az épületbe, mint kés a vajba, ami gyakorlatilag úgy omlott össze, akár egy kártyavár. A halálos áldozatok mellett, akik közül ketten a kórházban hunytak el, öt életveszélyes, hét súlyos és tizenegy könnyebb sérült volt.
1978-ban nem nagyon törődtek a személyiségi jogokkal, és tapintat sem létezett még a sajtóban, így név szerint megírták, hogy kik haltak meg a balesetben, sőt azt is megnevezték, hogy a rendőrség kiket vett őrizetbe, akiket a katasztrófa okozóinak gondolt. A vizsgálat be is bizonyította, hogy a hibás a két HÉV-motorvezető volt, akik többszörösen is gondatlanul jártak el, és még csak az sem számított enyhítő körülménynek, hogy ezekkel a több mint hibás lépéseikkel azt igyekeztek elérni, hogy a HÉV ne késsen, hanem pontosan érkezzen be a Boráros téri végállomásra. Az elsőrendű vádlott 3 év 8 hónap, a másodrendű 3 év 4 hónap letöltendő fogházbüntetést kapott, és örökre eltiltották őket attól, hogy bármilyen vasúti járművet vezessenek.
Az 1978-as HÉV-katasztrófa teljesen lerombolta az állomásépületet, így azt újra kellett építeni, és akkor merült fel az is, hogy magát a teret is átalakítsák. A tragikus tapasztalatok miatt az állomásépületet előbb hátrébb helyezték, de ez csak ideiglenes megoldás volt, ugyanis a tér átfogó rekonstrukciójába az 1980-as évek elején vágtak bele, és a végleges épület ekkor került kialakításra a Duna felőli peron mellett. Ezzel pedig elérték, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő újra.
Felhasznált irodalom:
(Borítókép: Bojár Sándor - Fortepan)
